Aurora és Will bekerülnek a Roxfortba, összebarátkoznak a híres Harry Potterrel és megváltozik az életük. Csomó kalandban lesz részük, s Aurorának egyre nagyobb ereje lesz. Apjuk haláláról nem tudnak sokat, de mikor megtudják, hogy ki volt a gyilkos...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝗧𝗶𝘇𝗲𝗻𝗵𝗮𝘁𝗼𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁 | 𝘚𝘰̈𝘵𝘦́𝘵 𝘑𝘦𝘨𝘺
- El ne mondjátok anyátoknak, hogyfogadtatok! - figyelmeztette Mr. Weasley az ikreket, miközben a csapat lefelé baktatott a stadion piros szőnyeggel bevont lépcsőjén.
- Ne félj, apa, nem mondjuk el - felelte sejtelmes vigyorral Fred. - Nagy terveink vannak a pénzzel, nem akarjuk, hogy anya elkobozza.
Mr. Weasley már-már megkérdezte, hogy pontosan mifélék azok a nagy tervek, de aztán meggondolta magát. Biztos belátta, hogy jobb, ha nem tud dologról.
A lépcső aljában csatlakoztak a kapuk felé áramló tömeghez, majd a kivilágított ösvényt követve elindultak a sátraik irányába. Körös-körül harsány gajdolás verte fel az éjszaka csendjét, s a fejük fölött kurjongató, lámpájukat lengető leprikónok cikáztak. Ahogy megérkeztek a sátraikhoz, kiderült, hogy egyiküknek sincs még nagy kedve ágyba bújni, s Mr. Weasley és Bella - figyelembe véve a táborban uralkodó hangulatot - áldását adta rá, hogy lefekvés előtt igyanak meg még egy csésze kakaót. Letelepedtek hát a kis asztal köré, és hamarosan élénk beszélgetés bontakozott ki köztük - a téma természetesen a mai mérkőzés volt.
Mr. Weasley szenvedélyes vitába bonyolódott Charlie-val az előnyszabály hátulütőiről, s csak akkor jutott eszébe az órájára pillantani, mikor Ginny elbóbiskolt az asztalnál, és a padlóra locsolt egy egész bögre forró csokoládét. Ekkor aztán véget vetett a szócsatának, és gyorsan ágyba parancsolt minket. Aurora, Hermione, Ginny és Bella átmentek a másik sátorba. Gyorsan pizsamába bújtak, és befeküdtek ágyaikba. A tábor túlsó vége felől még ekkor is énekszót és visszhangzó durrogást sodort felénk a szél.
Aurorának sokáig tartott mire elaludt, és nem tudta milyen sokáig volt lecsukva a szeme - de azt pontosan tudta, hogy anyja kiáltását hallva egy csapásra magához tért.
- Ébredjetek! Lányok gyorsan keljetek fel!
- Mi történt? - kérdezte kábán Aurora, mikor feljebb ült.
Azt kérdés nélkül is tudta, hogy odakint valami nincs rendjén. A tábor zaja megváltozott - énekszó és kurjongatás helyett most rémült kiáltozás és léptek szapora dobogása verte fel a csendet.
- Mi a fene van? - kérdezte Ginny.
Aurora gyorsan lemászott az ágyból, és a ruhái után nyúlta, de Bella, aki már félig fel volt öltözve, így szólt:
- Hagyd, Rory, erre most nincs idő! Fogd a dzsekid, és gyerünk kifelé - gyorsan!
Aurora engedelmeskedett, és kirohant a sátorból, sarkában Hermionéval és Ginnyvel.
Már csak itt-ott pislákolt néhány tábortűz, s ezek fénye botladozva szaladgáló embereket világított meg - mind egy irányba, az erdő felé rohantak, egy formátlan, sötét tömeg elől menekülve, ami furcsa villanások és fegyverropogást idéző durrogás közepette közeledett feléjük.
