Aurora és Will bekerülnek a Roxfortba, összebarátkoznak a híres Harry Potterrel és megváltozik az életük. Csomó kalandban lesz részük, s Aurorának egyre nagyobb ereje lesz. Apjuk haláláról nem tudnak sokat, de mikor megtudják, hogy ki volt a gyilkos...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝗢̈𝘁𝘃𝗲𝗻𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁 | 𝘈𝘻 𝘦𝘭𝘷𝘦𝘴𝘻𝘦𝘵𝘵 𝘫𝘰́𝘴𝘭𝘢𝘵𝘰𝘬
Aurora és Harry kemény talajon értek földet. Harrynek egy kicsit meg is rogyott a térde, eközben Aurora hasra esett, s az arany varázslófej zengő koppanásal landolt mellettünk. Körülnéztek, és látták, hogy Dumbledore szobájába kerültek.
Az igazgató távollétében a helyiség berendezése renoválta magát. A míves ezüstszerkezetek vidáman pöfékeltek és surrogtak a faragott lábú asztalokon, a régi igazgatók képmásai székük támlajára vagy épp a keretnek dölve békésen szunyókáltak.
A szobában csupán a kis gépek finom zaja, a portréalakok szuszogása és néha egy-egy horkantás törte meg a csendet. Aurora elviselhetetlennek érezte ezt a nyugalmat; ha környezete tükrözné, ami a lelkében dúl, a képek lakói kórusban jajveszékelnének... Nem sikerült... nem volt menekvés.
Tudta, hogy ebben a pillanatban Harry is ugyanazt érzi, amit ő. Hogy ők tehetnek Sirius haláláról. Csakis ők, senki más. Ha nem dőlnek be ostoba fejjel Voldemort trükkjének, ha nem ragaszkodnak a rögeszméjükhöz, hogy amit álmodtak, az valóság, ha elfogadják a lehetőségét annak, hogy Voldemort, ahogy Hermione mondta, az ő megmentési kényszerükre épít...
Aurora átölelte a mellkasát, mert érezte, hogy menten szétesik. A szeme száraz volt és az is maradt: a könnyek többé már nem bírhattak el a fájdalommal, az önvád terhével. Ott tátongott a lelke közepén az űr, a fekete lyuk, amit irtózott megérinteni, amit nem akart megvizsgálni: az eltűnt Sirius helye.
Az Avila lány felnézett a még mindig járkáló Harryre, aki a tekintete láttán most megállt. Egymásra néztek, Aurora látta, hogy a fiú nyelve hegyén is ott vannak azok a gondolatok, amiket ki kellett volna mondaniuk, de egyikük se tudott megszólalni..
Harry háta mögött az egyik kép horkantva felébredt, és egy rekedt hang így szólt:
- Áá... Harry Potter... és Aurora Avila...
Phineas Nigellus nagyot ásított és nyújtózkodott, majd sunyin összehúzott szemmel fürkészni kezdte a két gyermeket.
- Mi szél hozott ide titeket ilyen korai órán? - kérdezte csevegő hangon. - Úgy tudom, ebbe a szobába csak a Roxfort törvényes igazgatója léphet be. Vagy talán Dumbledore küldött? Jaj, csak nem... - Borzongva ásított egyet. - Csak nem megint üzenni akar az én semmirekellő ükunokámnak?
Phineas Nigellus nem tudta, hogy Sirius meghalt, ám se Aurora, se Harry nem bírt megszólaini. Úgy érezték, ha kimondanák, mi történt, azzal véglegessé, visszafordíthatatlanná tennék a tragédiát.
Több másik portré is mocorogni kezdett. Harry gyorsan talpra segítette Aurorát, majd az ajtóhoz húzta és megfogta a kilincset.
