Aurora és Will bekerülnek a Roxfortba, összebarátkoznak a híres Harry Potterrel és megváltozik az életük. Csomó kalandban lesz részük, s Aurorának egyre nagyobb ereje lesz. Apjuk haláláról nem tudnak sokat, de mikor megtudják, hogy ki volt a gyilkos...
Aurora még sosem volt ilyen bizarr kompánia tagja. Az emeletről levonuló menetet Csámpás vezette; nyomában Lupin, Pettigrew és Ron lánccsörgető hármasfogata trappolt lefelé. Őket a lebegő Piton követte, aki előrebukott fejével úgy festett, mintha bambán meredne a lépcsőfokokon végigzongorázó cipőjére. Megalázó helyzetét a mögötte haladó Sirius Blacknek köszönhette, aki a tulajdon varázspálcájával tartotta őt a levegőben. Black sarkában a négy sereghajtó, Aurora, Will, Harry és Hermione lépkedett.
Az alagútba csak nagy üggyel-bajjal sikerült bejutniuk. Lupin, Pettigrew és Ron oldalazva kecmeregtek át a lyukon, s a mutatvány közben Lupinnak arra is ügyelnie kellett, hogy pálcájával végig sakkban tartsa Pettigrew-t. Végül sikeresen bejutottak, s Aurora még látta, ahogy Csámpás és a bilincses trió libasorban elindulnak az alagútban. Sirius Black előbb bekormányozta Pitont a nyíláson, ő maga csak azután mászott be. Aurora, Will, Harry és Hermione követték. Mivel az alagút nemcsak széltében, de belmagasságát tekintve is meglehetősen szűk volt, a lebegő Piton feje lépten-nyomon nagyot koppant a mennyezeten. Black azonban jelét sem adta annak, hogy bármit is kívánna tenni ez ellen. Jó néhány perces néma baktatás után a varázsló hirtelen Harryhez fordult.
- Beszélhetnék veled, Harry?
Harry barátaira nézett. Aurora biztatóan rámosolygott, így ő, Sirius és a lebegő Piton egy kicsit lemaradtak a többiektől.
Aurora egy pár perc múlva arra eszmélt, hogy egyszerre csak elérték az alagút túlsó végét. Az élén haladó Csámpás addigra már kimászott a szabadba; bizonyára megérintette a fűzfát elaltató görcsöt, mert egy nyikkanás sem utalt rá, hogy a kievickélő Lupint, Pettigrew-t és Ront harcis ágcsapások fogadták volna.
Sirius kinavigálta Pitont a lyukon, azután előreengedte, Aurorát, Willt, Harryt és Hermionét. Ő maga utolsóként kapaszkodott fel a meredek kürtőbe.
A parkban koromsötét volt, csak a kastély ablakai világítottak a távolban. A csapat némán folytatta az útját. Pettigrew még mindig zihált, és néha panaszosan fel-felnyögött.
- Egy rossz mozdulat, és véged, Peter - szólt fenyegetően Lupin, s a baljában tartott pálcát oldalról Pettigrew mellkasának szegezte.
Ahogy haladtak, a kastélyablakok egyre nagyobbnak és fényesebbnek tűntek. Piton még mindig aléltan úszott a levegőben; fogai újra meg újra összekoccantak, ahogy állkapcsa a szegycsontjához verődött. Azután egyszer csak...
