Aurora és Will bekerülnek a Roxfortba, összebarátkoznak a híres Harry Potterrel és megváltozik az életük. Csomó kalandban lesz részük, s Aurorának egyre nagyobb ereje lesz. Apjuk haláláról nem tudnak sokat, de mikor megtudják, hogy ki volt a gyilkos...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝗛𝘂𝘀𝘇𝗼𝗻𝗸𝗶𝗹𝗲𝗻𝗰𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁 | 𝘈 𝘳𝘦𝘯𝘥
- Ő a te...
- Igen, a drága jó anyám - bólintott Sirius. - Egy hónapja próbáljuk leszedni a falról, de valószínűleg Eternifix ragasztóbűbájjal rögzítette a vásznat, mert nem boldogulunk vele. Gyertek, menjünk le, mielőtt megint felébred.
- De hát mit keres itt az édesanyád portréja? - kérdezte Harry, miután beléptek az előszobából nyíló ajtón, és a többiekkel a nyomukban elindultak lefelé egy keskeny kőlépcsőn.
- Hát még nem tudjátok? - csodálkozott Sirius. - Ez a ház a szüleimé volt. Én vagyok a Black család utolsó sarja, úgyhogy most az én tulajdonom. Mivel más hasznát nem veszem, felajánlottam Dumbledore-nak, hogy rendezze be itt a főhadiszállást.
Aurorának nem kerülte el a figyelmét Sirius szavainak keserű felhangja. Szótlanul követte őt, aki a lépcsőn leérve bevezette őket az alagsori konyhába nyíló ajtón.
A tágas, kőfalú helyiség ugyanolyan nyomasztó hangulatot árasztott, mint a fenti előszoba. A távolabbi végében nagy tűz lobogott - annak a fénye szolgált világítás gyanánt -, s a levegőt betöltő pipafüst ködében elmosódott árnyakként rajzolódtak ki a mennyezetről lelógó súlyos vasfazekak és -serpenyők körvonalai. A tanácskozáshoz rengeteg széket hordtak a helyiségbe; azok egy hosszú faasztal körül álltak, amelyen kupákon és üres borosüvegeken kívül megannyi pergamentekercs és egy rongykupacnak tűnő valami hevert. Az asztal végénél ott állt a sovány, kopaszodó, vörös hajú Mr. Weasley, fojtott hangú beszélgetésbe merülve legidősebb fiával, Bill-lel.
Mrs. Weasley megköszörülte a torkát. Férje felkapta a fejét, s miután csontkeretes szemüvegén át az érkezőkre nézett, nyomban felpattant, és a kis csapat elé sietett.
- Harry! Aurora! Will! - Lelkesen kezet rázott velük. - De örülök, hogy megérkeztetek!
Aurora átpillantott Mr. Weasley válla fölött, és látta, hogy Bill, aki még mindig copfba kötve hordta hosszú haját, sietve összeszedi az asztalon maradt pergameneket.
- Jól utaztatok? - kérdezte Bill, miközben vagy tucatnyi tekercset próbált egyszerre felmarkolni az asztalról. - Ezek szerint Rémszem mégse Grönland érintésével hozott ide, Harry.
- Nem rajta múlt - jegyezte meg Tonks. Bill felé sietett, hogy segítsen neki, de rögtön az első mozdulatával rádöntött egy égő gyertyát az utolsó pergamenlapra. - Jaj, istenem... bocsánat...
- Semmi baj - motyogta fáradtan Mrs. Weasley, és egy egyszerű bűbájjal eltüntette a lapról a ráömlött viaszt. A varázspálca felvillanó fényénél Aurora egy épület alaprajzát vélte kivenni.
Mrs. Weasley elkapta Aurora pillantását. Gyorsan összecsavarta a pergament, és a tekercstömkeleggel viaskodó Bill karjai közé dugta.
- Az efféle holmikat a tanácskozás után rögtön össze kell szedni! - mondta szigorúan, majd egy régi tálalószekrényhez lépett, és tányérokat vett elő belőle.
