Aurora és Will bekerülnek a Roxfortba, összebarátkoznak a híres Harry Potterrel és megváltozik az életük. Csomó kalandban lesz részük, s Aurorának egyre nagyobb ereje lesz. Apjuk haláláról nem tudnak sokat, de mikor megtudják, hogy ki volt a gyilkos...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝗡𝘆𝗼𝗹𝗰𝗮𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁 | 𝘗𝘢𝘵𝘳𝘰́𝘯𝘶𝘴
Aurora nem kételkedett Hermione jó szándékában, ennek ellenére nem volt biztos abban, hogy érezzen. Sajnálta Harryt, hisz lett egy új seprűje, ráadásul a világ legjobb seprűje.
Harry, Will és Ron dühösek voltak Hermionéra. Szétszedni egy vadonatúj Tűzvillámot - ez az ő szemükben felért egy emberiségellenes bűntettel. Hermione viszont egy cseppnyi megbánást sem mutatott, sőt kerülni kezdte a klubhelyiséget. Aurora feltételezte, hogy amikor a barátnője nem a szobájukban volt, akkor a könyvtárba menekült. Aurora azt gondolta jobb is lesz az, hogy pár napig Hermione nem találkozik oly sűrűn a fiúkkal. Hermione viszont vele is már kevesebbet beszélt, így Aurora többet volt a fiúkkal.
Január elején visszatértek a többiek, és a Griffendél-toronyban újra felpezsdült az élet. A többiek visszatérésének másnapján elkezdődött a tanítás. Eleinte senkinek nem fűlött hozzá a foga, hogy a fagyos januári reggelen két órát a szabadban töltsön, de aztán kiderült, hogy Hagrid tűzgyíkokkal zsúfolt tábortüzet készített elő a számukra. Az óra szokatlanul kellemesen telt: nem volt más dolguk, mint rőzsét gyűjteni a tűz táplálására, és figyelni, hogyan mászkálnak a tűzimádó gyíkok fel és alá az izzó ágakon. A szünet utáni első jóslástanóra annál kevésbé volt szórakoztató. Trelawney professzor belekezdett az új témakörbe, a tenyérjóslásba, s nem mulasztotta el már az óra elején közölni Aurorával és Harryvel, hogy az övéknél rövidebb életvonalat még soha sem látott.
Aurora alig várta az első sötét varázslatok kivédése órát. Harryvel eltökélték, hogy a lehető legsürgősebben elkezdik az antidementor-tanfolyamot.
- Á, igen - bólintott Lupin, mikor Aurora emlékeztette az ígéretére. - Lássuk csak... mit szóltok a csütörtök este nyolc órához? A mágiatörténet-terem, azt hiszem, elég tágas... Még ki kell találnom, hogyan csináljuk a dolgot... Például... hogy min fogunk gyakorolni? Igaz dementort nem hozhatunk be a kastélyba...
- Még mindig nincs valami jó színben - jegyezte meg Aurora, amikor már a folyosón baktattak Will-el, Harryvel és Ronnal.
- Szerintetek mi baja van? - kérdezte Ron.
Valaki gúnyosan ciccentett a hátuk mögött. Hermione volt az, a lány egy lovagi páncél tövében guggolt, és azon fáradozott, hogy becsukja a könyvekkel degeszre tömött táskáját.
- Te meg mit ciccegsz itt nekünk? - mérgelődött Ron.
- Semmit - felelte lekezelően a lány, és a hátára vetette a táskáját.
