Aurora és Will bekerülnek a Roxfortba, összebarátkoznak a híres Harry Potterrel és megváltozik az életük. Csomó kalandban lesz részük, s Aurorának egyre nagyobb ereje lesz. Apjuk haláláról nem tudnak sokat, de mikor megtudják, hogy ki volt a gyilkos...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝗛𝗮𝗿𝗺𝗶𝗻𝗰𝗸𝗲𝘁𝘁𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁 | 𝘛𝘦𝘴𝘻𝘭𝘦𝘬 𝘚𝘶̈𝘷𝘦𝘨 𝘶́𝘫 𝘥𝘢𝘭𝘢
Aurora nem akarta barátai orrára kötni, hogy ugyanaz a hallucinációja volt, mint Lunának - de ahogy látta Harry se. Ezért, miután beült a fiákerbe, inkább mélyen hallgatott a dologról. Azt viszont nem tudta megállni, hogy ne nézze az ablakon át a lovak sötét sziluettjét.
- Ti is láttatok Suette-Polltsot? - kérdezte Ginny. - Mit keres megint a suliban? Csak nem ment el Hagrid?
- Én örülnék, ha elment volna - jegyezte meg Luna. - Nem valami jó tanár.
- De igen, az! - vágta rá kórusban Aurora, Will. Harry, Sarah és Ron.
Aurora vészjósló tekintettel nézett Hermionéra. A lány megköszörülte a torkát, és gyorsan bólintott.
- Öhm... igen... nagyon jó tanár.
- Mi, hollóhátasok nevetségesnek tartjuk az óráit - folytatta zavartalan nyugalommal Luna.
- Akkor pocsék humorotok van! - vágta rá dühösen Ron.
A fiáker kerekei közben nyikorogva mozgásba lendültek. Lunán nem látszott, hogy megbántotta volna a sértő megjegyzés. Egy ideig bámulta Ront, de csak úgy, ahogy egy nem túl érdekes tévéműsort néz az ember.
A zörgő, himbálózó fiákerek hosszú sora lusta kígyóként haladt a kastély felé vezető úton. Miután a szárnyas vadkanok szobrával díszített kapuoszlopok között begördültem az iskolai birtokra, Aurora előredőlve kinézett az ablakon. A Tiltott Rengeteg felé pislogott, abban reménykedve, hogy talán fényt lát Hagrid erdőszéli kunyhojában - de a vadőrház, csakúgy, mint az erdő, beleolvadt a sötét éjszakába. Magából a kastélyból se sok látszott; a száztornyú épületóriás koromfekete tömbjén csak itt-ott ütött lyukat egy-egy ablaknyi fényesség.
A fiákerek a főbejárathoz vezető kőlépcső közelében álltak meg. Aurora elsőként szállt ki a kocsiból. Megint fürkészni kezdte a Tiltott Rengeteg környékét, hátha mégis megpillant egy világos ablakot arrafelé, de Hagrid kunyhója semmi jelét nem adta annak, hogy lakott lenne. Aurora megfordult hát, s a csontvázlovak felé pillantott, titkon remélve, hogy azok időközben eltűntek. De nem: a bizarr lények még mindig ott álltak a kocsik előtt, fehéren fénylő szemekkel, mozdulatlanul.
A fáklyák fényében fürdő bejárati csarnok visszhangzott a kőpadlón vonuló diákok lépéseinek zajától. A tömeg a jobb oldalon nyíló kétszárnyú ajtó felé tódult, melyen túl az évnyitó lakoma helyszíne várta őket.
A nagyteremben lassan benépesült a négy hosszú asztal, melyek fölött az elvarázsolt mennyezet most csillagtalanul, feketén ásított, hűen utánozva a hosszú ablakokon át látható éjszakai eget. Az asztalok fölött lebegő gyertyák megvilágították az itt-ott elszórtan felbukkanó kísértetek ezüstös alakját és a diákokat, akik lelkesen mesélték egymásnak nyári élményeiket, kurjantva köszöntötték barátaikat, vagy épp szomszédjuk új frizuráját vagy talárját nézegették. Aurora most is észrevette, hogy iskolatársai összesúgnak a háta mögött, de úgy tett, mintha hidegen hagyná a dolog.
