Aurora és Will bekerülnek a Roxfortba, összebarátkoznak a híres Harry Potterrel és megváltozik az életük. Csomó kalandban lesz részük, s Aurorának egyre nagyobb ereje lesz. Apjuk haláláról nem tudnak sokat, de mikor megtudják, hogy ki volt a gyilkos...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝗛𝗮𝗿𝗺𝗶𝗻𝗰𝗲𝗴𝘆𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁 | 𝘓𝘶𝘯𝘢 𝘓𝘰𝘷𝘦𝘨𝘰𝘰𝘥
Aurorának eléggé nyugtalan éjszakája volt. Álmában újra meg újra feltűnt az apja - mosolygott rá, de nem szólt hozzá. Végül arra ébredt, hogy sajog a bal keze, és hogy Hermione, aki már felöltözött, beszél hozzá.
- ... jó lesz, ha sietsz, mert Mrs. Weasley már most a haját tépi, azt mondja, le fogjuk késni a vonatot...
A házban hatalmas felfordulás volt. Abból, amit Aurora öltözködés közben hallott, annyit sikerült kihámoznia, hogy Fred és George nem akarták cipelni a ládáikat, ezért megbűvölték őket, hogy maguktól lerepüljenek a földszintre. Ennek az lett az eredménye, hogy a ládák elütötték Ginnyt, s a lány két emeletet gurult lefelé a lépcsőn. Mrs. Black és Mrs. Weasley egymást túlharsogva ordítottak:
- ... össze is törhette volna magát, ti agyalágyultak!
Aurora már a cipőjét húzta, amikor Hermione kipirult arccal berontott a szobába. A vállán Lucy üldögélt, karján pedig ott fészkelődött Csámpás.
- Lucy visszajött anyáéktól. - A bagoly jól nevelten átrepült kalitkája tetejére. - Készen vagy?
- Mindjárt. Ginny hogy van? - kérdezte Aurora.
- Mrs. Weasley elsősegélyt nyújtott neki - felelte Hermione. - De most meg Rémszem kitalálta, hogy nem indulhatunk el, amíg Sturgis Podmore meg nem érkezik, mert így hiányos a testőrgárda.
- Téged és Harryt kísérnek testőrök - pontosított Hermione.
- De minek? - mérgelődött Aurora. - Ha jól tudom, Voldemort lapít mostanában. Attól féltek, hogy egy kuka mögül ránk veti magát?
Hermione szaporán pislogott az órájára.
- Nem tudom... - felelte szórakozottan. - Mordon mondta... De ha nem indulunk el perceken belül, biztos, hogy lekéssük a vonatot...
- Elképzelhető lenne, hogy lejöjjetek végre?! - zengett be az ajtón Mrs. Weasley hangja.
Hermione akkorát ugrott, mintha megcsípték volna, és kirohant a szobából. Aurora megragadta Lucy-t, szelídnek épp nem nevezhető mozdulattal bedugta a kalitkába, majd ládáját maga mögött vonszolva Hermione után indult.
Mrs. Black portréja tombolt a dühtől, de senki nem vette a fáradságot, hogy behúzza előtte a függönyt - a nagy zsivajtól úgyis megint felébredt volna.
- Aurora, Harry, ti velem jöttök, és Tonksszal! - kiabálta Mrs. Weasley, túlharsogva az ismétlődő „Sárvérűek! Korcsok! Mocskos bitangok!" ordításokat. - Hagyjátok itt a ládákat és a baglyokat, Alastor majd gondoskodik a poggyászról...Az ég szerelmére, Sirius, Dumbledore megmondta, hogy ne csináld!
