Aurora és Will bekerülnek a Roxfortba, összebarátkoznak a híres Harry Potterrel és megváltozik az életük. Csomó kalandban lesz részük, s Aurorának egyre nagyobb ereje lesz. Apjuk haláláról nem tudnak sokat, de mikor megtudják, hogy ki volt a gyilkos...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝗞𝗶𝗹𝗲𝗻𝗰𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁 | 𝘋𝘰̈𝘯𝘵𝘰̋
Aznap éjjel senki nem aludt a Griffendél-torony lakói közül. Tudták, hogy a tanárok megint átkutatják a kastélyt, és éberen virrasztottak a klubhelyiségben, várva a híreket. Már pirkadt, amikor McGalagony végre visszatért, és közölte velük, hogy Black ismét kereket oldott.
Másnap a diákok kastélyszerte szigorított biztonsági intézkedéseket tapasztaltak. Flitwick professzor kiképezte rá a tölgyfa ajtót, hogy felismerje Sirius Blacket. Frics egész nap fel-alá szaladgált a folyosókon, és a falak repedéseitől az egérlyukakig mindent bedeszkázott. Sir Cadogan érdemei elismerése nélkül felmentették tisztségéből, és festményével együtt visszaköltöztették a kihalt hetedik emeleti lépcsőfordulóba. A Kövér Dáma, aki időközben teljes restauráláson esett át, újra elfoglalta őrhelyét. Rettegése azonban még mindig nem múlt el, és csak azzal a feltétellel volt hajlandó visszatérni állásába, ha őt magát is őrzi valaki. Szerződtettek hát a védelmére néhány tagbaszakadt biztonsági trollt, akik fel-alá cammogtak a folyosón, mordulásokkal beszélgettek, és időtöltés gyanánt a furkósbotjaikat méricskélték.
Ron egy csapásra híres ember lett. Roxforti pályafutása során most először fordult elő, hogy diáktársai többet foglalkoztak vele, mint Harryvel - és le sem tagadhatta, hogy roppantul élvezi a reflektorfényt.
- ... Szóval aludtam, és egyszer csak olyan hangot hallottam, mint amikor elszakad valami. Először persze azt hittem, hogy csak álmodom, de akkor megcsapta az arcomat a huzat. Erre felébredtem, és látom, hogy le van szakadva az ágyam függönye. Átfordultam a másik oldalamra... és ott állt fölöttem. Olyan volt, mint egy csontváz... hosszú, csimbókos haj, és a kezében egy iszonyú nagy kés. Legalább harminc centis volt a pengéje... Rám nézett, én meg őrá, és akkor elkezdtem ordítani, ő meg elmenekült.
- De miért? - fordult Harryhez, Aurorához és Willhez Ron, miután másodikos lányokból álló hallgatósága szétszéledt. - Miért menekült el?
Aurora ugyanezt kérdezte magától. A merénylő, miután eltévesztette az ágyat, miért nem hallgattatta el Ront, és ment tovább Harryhez? Black, aki tizenkét évvel korábban gátlástalanul legyilkolt egy csomó ártatlan embert, megijedt volna öt fegyvertelen gyerektől, akik közül négy ráadásul aludt?
- Talán rádöbbent, hogy nehéz lesz kijutnia a kastélyból, miután felverted az egész kastélyt a kiabálásoddal - szólt töprengve Harry. - Mindenkit meg kellett volna ölnie, hogy eljusson a portrélyukig... odakint meg a tanárok várták volna...
Az okés, de akkor miért nem ölt meg téged egyből? Gondolta Aurora.
Neville-re alaposan rájárt a rúd. A felbőszült McGalagony örökre eltiltotta őt a roxmortsi kirándulásoktól, büntetőfeladatot szabott ki rá, és kihirdette, hogy senki nem árulhatja el Neville-nek a Griffendél-torony jelszavát. Szegény Neville-nek ezután minden áldott este ott kellett ácsorognia a barátságtalan trollok között, várva, hogy valaki beengedje a portrélyukon. A büntetései azonban eltörpültek amellett, amit a nagyanyja tartogatott neki - egy rivallót.
