Aurora és Will bekerülnek a Roxfortba, összebarátkoznak a híres Harry Potterrel és megváltozik az életük. Csomó kalandban lesz részük, s Aurorának egyre nagyobb ereje lesz. Apjuk haláláról nem tudnak sokat, de mikor megtudják, hogy ki volt a gyilkos...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝗛𝗮𝗿𝗺𝗶𝗻𝗰𝗻𝗲𝗴𝘆𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁 | 𝘝𝘢𝘳𝘢𝘯𝘨𝘺𝘱𝘰𝘧𝘢 𝘣𝘶̈𝘯𝘵𝘦𝘵𝘦́𝘴𝘦
Az aznapi vacsora a nagyteremben nem volt épp kellemes élmény Aurora és Harry számára. Umbridge-dzsel vívott szócsatájuknak híre még roxforti mércével mérve is villámgyorsan elterjedt, s rajtuk meg a körülöttük ülő Will-en, Sarahn, Hermionén és Ronon kívül szinte mindenki erről sustorgott a teremben. Furcsamód a legtöbben még titkolni se próbálták Auroráék előtt, hogy róla beszélnek. Épp ellenkezőleg: mintha remélték volna, hogy Aurora és Harry feldühödik, megint kiabálni kezdenek, s így tőlük hallhatják a sztorit.
- Azt mondták látták, mikor Cedric Diggoryt megölték.
- Azt állítja, párbajozott Tudjátokkivel...
- Na persze...
- Higgyük is el, mi?
- Szerintem álmodták...
- Csak azt nem értem - morogta dühösen Harry, miután letette kését és villáját (úgyse tudta használni őket, annyira remegett a keze) -, hogy két hónapja, amikor Dumbledore mondta, miért hitték el a történetet...
- Az a gond, Harry, hogy szerintem nem hitték el - szólt sötéten Hermione.
Ő és Sarah is lecsapták késüket és villájukat; Ron ugyanígy tett, bár előtte vetett még egy vágyakozó pillantást almás lepénye maradékára. Tekintetek százai követték őket, amint kivonultak a nagyteremből.
- Miért mondtad, hogy szerinted nem hittek Dumbledore-nak? - kérdezte Aurora, miután maguk mögött hagyták a márványlépcsőt.
- Ti nem tudjátok, milyen volt ez a dolog kívülről nézve - nézett Aurora szemébe Sarah. - Egyszer csak megjelentettek Cedric holttestével... Senki nem látta, mi történt a labirintusban. Senki nem tudta, hogy te hogy kerültél oda. Aztán jött Dumbledore, aki azt állította, hogy Tudodki visszatért, megölte Cedricet, és párbajozott veletek.
- Így is történt! - csattant fel Harry. - Ez az igazság!
- Tudjuk, hogy ez az igazság, úgyhogy légy szíves, ne harapd le a fejünket! - Kérte fájdalmas pillantással Hermione. - De gondoljatok csak bele: mielőtt a diákok megemészthettek volna a hírt, hazautaztak, és utana két hónapon át azt olvasták az újságban, hogy ti bolondok vagytok, Dumbledore pedig szenilis.
Üres folyosókon baktattak a Griffendél-torony felé. Aurora úgy érezte, mintha a tanév első napja egy hétig tartott volna - és még nem is volt vége: lefekvés előtt házi feladatokat kellett írniuk. A bal keze egyre erősödő, tompa, lüktető fajdalmat érzett. A Kövér Dámához vezető folyosóra érve kinézett az egyik esőverte ablakon: Hagrid kunyhója még mindig sötét és elhagyatott volt.
