Aurora és Will bekerülnek a Roxfortba, összebarátkoznak a híres Harry Potterrel és megváltozik az életük. Csomó kalandban lesz részük, s Aurorának egyre nagyobb ereje lesz. Apjuk haláláról nem tudnak sokat, de mikor megtudják, hogy ki volt a gyilkos...
Aurora megmarkolta thesztrálja sörényét, ráállt egy kínálkozó fatuskóra, és nagy nehezen feltornászta magát a ló selymes szőrű hátára. Az állat nem ellenkezett, csupán a fejét nyújtogatta hátrafelé, abban a reményben, hogy tovább nyalogathatja a véres talárt.
Aurora biztonságosan elhelyezkedett - talált a térdének egy jó helyet a szárny töve alatt -, aztán megnézte, hogy állnak a többiek. Neville épp azon igyekezett, hogy átvesse rövid lábat thesztrálja széles hátán; Harry és Luna már felültek a lovaikra.
Will, Ron, Sarah, Hermione és Ginny viszont csak álltak, és tátott szájjal bámultak társaikra.
- Mi van? - kérdezte tőlük Harry.
- Hogy üljünk fel a lovakra, ha egyszer nem látjuk őket? - kérdezett vissza Ron.
- Segítek! - szólt Luna, azzal könnyedén lecsusszant thesztráljáról, és odalépett Ronékhoz. - Gyertek!
Odavezette Ronékat a lovakhoz, egyenként felsegítette őket egy-egy állat hátára, végül felszólította a döbbent és igencsak megszeppent négyest, hogy kapaszkodjanak erősen thesztráljuk sörényébe. Utána dolgavégezetten visszaült paripájára.
- Tiszta őrület! - motyogta Ron, a thesztrál nyakát tapogatva. - Őrület... Bárcsak látnám őket...
- Ne kívánd azt magadnak - szólt sötéten Harry. - Készen álltok az indulásra?
Mindenki bólintott, és nyolc pár térd megfeszült a talárok alatt.
- Helyes...
Aurora ránézett lova fekete fejére, és nyelt egyet.
- London, Mágiaügyi Minisztérium, látogatók bejárata - mondta bizonytalanul. - Öhm... ha tudod, hogy merre van...
A thesztrál egy másodpercre mozdulatlanná dermedt, aztán hirtelen mozdulattal kitárta szárnyát - ezzel kis híján ledobta Aurorát -, és elrugaszkodott a földről. Sebesen és meredeken emelkedett a magasba, akár egy rakéta; Ruby Aurora összeszorította a térdét, és gyorsan átölelte a thesztrál nyakat, mert érezte, hogy csúszni kezd az állat csontos fara felé. Aztán behunyta szemét, és arcát belenyomta a ló selymes sörényébe - így hatoltak át a sűrű lombsátron, és máris a lemenő nap fényétől vérvörösre festett ég vette körül őket.
Aurora sosem utazott még ilyen szédítő sebességgel. A thesztrál pillanatok alatt elhúzott a kastély fölött, pedig alig mozgatta hatalmas szárnyát. Aurora arcát csípte a hűvös levegő. A zúgó szélben szemét összehúzva hátranézett - hét útitársa ott repült mögötte, s mind mélyen ráhajoltak lovuk nyakára, hogy a menetszél minél kevésbé kapjon a testükbe.
