Aurora és Will bekerülnek a Roxfortba, összebarátkoznak a híres Harry Potterrel és megváltozik az életük. Csomó kalandban lesz részük, s Aurorának egyre nagyobb ereje lesz. Apjuk haláláról nem tudnak sokat, de mikor megtudják, hogy ki volt a gyilkos...
Másnap reggelre a vihar kitombolta magát, bár a nagyterem elvarázsolt mennyezete még mindig borús volt; kövér, szürke felhők vonultak Aurora, Sarah és Hermione feje fölött, miközben leültek a Griffendél asztalához, ahol a fiúk már az új órarendeket tanulmányozták.
- A hétfő nem rossz... egész délelőtt kint vagyunk - szólt Ron, végighúzva ujját az órarend első oszlopán. - Gyógynövénytan a hugrabugosokkal, és legendás lények gondozása... hát persze, megint a Mardekárral osztottak be minket...
- Délután dupla jóslástan - mondta Sarah, mikor belekukkantott a Ron kezében lévő órarendbe.
Ron furcsállva nézett a lányra.
- Fiúk, ő itt Sarah - mondta Aurora. - Sarah, ők itt a fiúk, Harry, Will és Ron.
- Nektek is le kellene adni azt a tárgyat - váltott témát Hermione, miközben megvajazott egy pirítóst. - Akkor tanulhatnátok valami értelmesebb dolgot, például számmisztikát.
- Látom, újra eszel - csipkelődött Ron, látva, hogy Hermione nagy kupac dzsemet halmoz a vajas pirítósra.
- Jobb módszer is van rá, hogy a manójogokért harcoljak - felelte fölényesen a lány.
- Erre az éhség döbbentett rá? - vigyorgott Will.
Egyszerre szárnyak suhogása hangzott fel a fejük fölött. Eközben a nyitott ablakokon át baglyok százai röppentek be a nagyterembe. A postabaglyok körözni kezdtek az asztalok fölött, keresve a küldemények címzettjeit.
Reggeli után Bimba professzor a hármas számú üvegházba vezette a griffendéleseket és a hugrabugosokat. A tanárnő ezen az órán a világ talán legrusnyább növényeivel ismertetett meg minket. A földből függőlegesen kiálló valamik inkább vastag, fekete, óriás meztelen csigákra hasonlítottak, mint növényekre - ráadásul vonaglottak is. Mindegyiket jókora, fénylő kelések pöttyözték, melyekben valamiféle váladék lehetett.
- Ez a furunkula, népszerű nevén a bubógumó - magyarázta higgadtan Bimba. - Ezek a példányok megértettek a lefejésre. Szépen kinyomjátok belőlük a gennyet...
- A micsodát? - szörnyülködött Seamus Finnigan.
- A gennyet, Finnigan, a gennyet - ismételte Bimba professzor. - Nagyon értékes anyag, úgyhogy ne csöpögtessétek el. Tehát szépen kinyomjátok, és összegyűjtitek ezekben a fiolákban. A munkához vegyétek fel a sárkánybőr kesztyűt, mert a tömény bubógumógenny csúnya dolgokat művel az ember bőrével.
A furunkulák kinyomása gusztustalan művelet volt, de mit volt tenni. A Bimbától kapott üvegcsék segítségével az utolsó cseppig felfogták a kelésekből kiömlő sárgás - zöld, benzinszagú váladékot, amiből így az óra végére több fiolát is sikerült összegyűjteniük.
