Engedj el! (BEFEJEZETT)

Prológus

A kislány vékony karját maga köré fonta. Remegett, de nem azért, mert fázott, a félelem okozta. A nagy szekrényben bujkált már jó ideje.
- Melissa drágám, hol vagy?- csalogatta mézes-mázosan a férfi.
Melissa nem szólalt meg. Nem akart megszólalni, mert tudta, hogy akkor nem menekülhet. Így legalább volt esélye, hogy nem találja meg a férfi.
- Hagyjd békén! Ne bántsd őt!- könyörgött a nő sírva.
- Nem bántom. Csak játszunk egyet. Igaz babám?
Melissa egyre mélyebbre húzódott a szekrényben, ahogy meghallotta, hogy nyílik a szobaajtó. Ruhákkal probálta magát bebugyolálni, hogy a férfi meg ne lássa, de ekkor kinyílt az gardrób ajtaja.
- Megvagy!- mondta a férfi. - Gyere szépen ki a szekrényből.
Melissa nem mozdult. Egész testét átjárta a félelem.
- Nem akarok- mondta vékony hangon.
- Gyere ki a rohadt szekrényből!- kiáltott rá a férfi.
- Apa... kérlek ne bánts- kérlelte a kislány. Nagy kék szemét a férfira függesztette. A könnyek lassan folytak le arcocskáján.
A férfi megfogta a karját és kirángatta a szekrényből. Ekkor lépett be a nő az ajtón.
- Ne nyúlj hozzá!- kiáltotta, azonban a férfi lekevert neki egy pofont, amitől megtántorodott.
- Ne parancsolgass nekem!- kiáltott rá a férfi. - Ez az én házam, azt csinálok, amit akarok!
Az apa ekkor ismét a kislányhoz fordult. - Melissa, drágám, mond el apunak mit csináltál.
- Valami rosszat- mondta remegő hangon.
- És mit kap az, aki rosszat tesz?
- Büntetést- szipogta. - De én nem akarom, hogy megbüntess. Semmit sem csináltam.
- Ellenkezel velem?- kérdezte az apa kissé indulatosan.
- Én...- ekkor egy hatalmas csattanást érzett az arcán. A füle csengett, az arca égett a fájdalomtól. A kislány könnyei még jobban eleredtek.
- Ne bántsd őt Phillip! Semmit nem csinált!- kérlelte az nő.
A férfi megragadta a nő torkát és a falhoz szorította. A kislány dermedten nézte a jelenetet.
- Mit képzelsz ki vagy te, hogy megmondod mit csináljak?- ordította a férfi. - Az én házamban laksz és ezek után meg akarod mondani mit tegyek?
- Itt nekem is van beleszólásom!- kiáltotta vissza a nő. Merész húzás volt, ugyanis eddig még sose szegült ellen a férfinak.
A kislány csak annyit látott ezután, hogy az anyukája a földön fekszik a fal mellett és magzatpózba kuporodik, azért, hogy kivédje a rúgásokat, amik a hasát, a bordáit és a lábát érik.
Mikor már nem mozdult, a férfi a kislány felé fordult. A tekintete baljóslatúnak tűnt.
- Apa miért bántasz minket?- kérdezte vékonyka hangján.
- Mert mindketten megérdemlitek.
A kislány kiakart szaladni a szobából, ahogy apja közeledett hozzá, de nem tudott, mert a férfi megfogta a hálóingje gallérját és visszahúzta... az ajtó pedig bezárult.

-----------------------------------------

Helló te, aki olvastad a prológust. Remélem tetszett és már várod a folytatást :)
Egyébként egy kis információ a történetről: nem lesz benne semmilyen szexuális erőszak (ha esetleg ez jött volna le a kezdetből), E/1-ben lesz írva a sztori.

Ne felejtsetek el szavazni és kommentelni ;)