23. fejezet

12.4K 683 52
                                    

Köszönöm a kommenteket és csillagokat, jöhetnek bátran továbbra is :) Ez a részt kissé érzelmesre sikerült (vagyis remélem). Köszönöm, hogy folyamatosan olvassátok/követitek a sztorit, és remélem tetszeni fog az új fejezet :)

JÓ OLVASÁST!

Elment... Itt hagyott ebben a romlott világban. Hogy merte megtenni? Miért? Miért nem tudtam tenni valamit?
Megakadályozhattam volna, de én túl makacs voltam és nem tudtam túllépni a múlt sérelmein. És most megkaptam, amit érdemelek. Egyedül maradtam. Egyedül, mert anyám meghalt. Rákos volt. Épp azon az estén hívott a képviselője, mikor Matt nekem támadt. Azóta is csak a levelét olvasom és nem mozdulok ki a lakásból. Sőt még a szobámból is csak akkor, ha nagyon muszáj.

Chris és Hannah aggódik értem, mert alig eszek és a munkahelyemen is felmondtam. Mellesleg Matt-et pedig kirúgták agresszív viselkedése miatt.

Már vagy tízszer végigolvastam a levelet, de képtelen vagyok letenni. Mintha még itt tarthatnám, mintha még velem lenne ezáltal:

Drága Lisa

Tudom, hogy nem szereted ezt a nevedet és most biztos megint azon mérgelődsz, hogy miért szólítalak így, de ez az utolsó alkalom, hogy így hívhatlak.

Nem voltunk mindig jóban, amit nagyon sajnálok, de megértem, ha dühös vagy rám, hiszen otthagytalak az apádnak.

Az én pici lányom ott maradt annak a vadállatnak a karmai közt. Én elakartalak vinni, de apád nem engedte. Azt mondta, hogy vagy veled vagy nélküled. Ezért úgy döntöttem, hogy egyedül távozok. Ez volt az eddigi legnagyobb hibám.

Tudom, hogy gyűlölsz, és nem is hibáztatlak érte. Megérdemeltem mindazt, amit kaptam tőled. Mindig próbáltalak figyelmeztetni, hogy menekülj, de sose hallgattál rám. És már tudom az okát.

De gondoltam mindenki megérdemel egy második esélyt. Nekem most jött ez el. Haldoklom Lisa, és ezt a levelet már csak akkor fogod megkapni, ha nem leszek. Tudom önzőség volt ez részemről és úgy érzed majd megint elhagytalak. Ez igaz és rettenetesen sajnálom, de tudd, hogy mindig veled leszek.

Mert én szeretlek és foglak is, amíg világ a világ. Vigyázz magadra és éld tovább boldogan az életedet... nélkülem.

****************************

Halk kopogás riasztott fel álmomból.

- Melissa- suttogta Hannah és halkan benyitott. - Ébren vagy?

- Most már igen- dünnyögtem bele a párnába.

Bejött, majd bebújt mellém.

- Sajnálom- mondta és átölelt.

- Nem baj, hiszen mindig ezt csinálta, nem?- kérdeztem könnyes szemekkel. - Otthagyott, mert túl nagy felelősség voltam számára.

- Ne mondd ezt. Tudod, hogy nem igaz.

- Tényleg? Azt írta, hogy eldönthette velem vagy nélkülem megy... hát rosszul döntött. Ugyanis én soha nem hagytam volna ott fordított helyzetben. De tudod mit? Most már úgyis vége. Nem tudok neki megbocsájtani. Meghalt...- zokogtam. - El sem tudtam köszönni.

Hannah magához ölelt én pedig a vállába fúrtam a fejem és úgy sírtam tovább.

Mikor már a könnycsatornáim is kiszáradtak, kimentünk enni valamit.

Chris a kanapén ült és valami meccset nézett, de mikor meglátott, kikapcsolta a tévét és hozzám sietett. Szoros ölelésbe vont és megpuszilta a homlokomat.

Engedj el! (BEFEJEZETT)Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt