Engedj el! (BEFEJEZETT)

10. fejezet

Visszamentem a szobámba és elkezdtem készülődni az első munkanapomra. Na, jó, azért ez túlzás, hiszen nem színházba megyek, hanem egy egyszerű bárba takarítani. Nem vagyok rá büszke, hogy az első munkám itt kezdődik, de valahonnan el kell indulni, nem igaz?

Felvettem egy sötét farmert, egy barna trikót meg egy farmerkabátot. A cipővel nem bajlódtam sokat, mivel otthonról csak egy fekete bakancsot hoztam a nagy sietségben, így nem válogathattam. Felkaptam a táskámat és elhagytam a lakást.

A taxi a piros épület előtt állt meg. Megérkeztem a Redbe... ismét. Bementem és körülnéztem, de senkit se találtam.

- Hahó!- kiáltottam.

- Helló! Itt vagyok- szólalt meg egy ismerős férfi hang. Matt három dobozt cipelt épp kifelé egy helyiségből. Gondolom a raktár lehetett.
Odamentem hozzá és az egyik dobozt elvettem tőle.

- Add csak, segítek- mondtam.
- Köszi, de elbírtam volna- mondta mikor már láttam az arcát.

- Aha, persze- mondtam szemforgatva, de közben mosolyogtam. - Mi ez?- kérdeztem a dobozra utalva.

- Bob új poharakat és eszközöket rendelt a pulthoz, mert állítása szerint fent kell tartanunk a színvonalat- húzta el a száját Matt.

- Látom nem vagy oda az ötletért.

Letettük a dobozokat a pult tetejére.

- Jó, hogy foglalkozik a bárral, de most a régieket ki kell dobni, pedig semmi bajuk nincs. És ez az egész bonyodalmakkal jár és sok idő megcsinálni. Akkor legalább tegye el tartalékna a régieket, de mindegy is... neked most a takarító szertárba kell menned a felmosóért meg egy törlő rongyért. A túloldalon, a folyosó végén jobbra- mutatott a DJ pult mögötti rész felé.
Elindultam arra és meg is találtam az eszközöket meg a tisztítószereket. Elmentem a mosdóba, hogy vizet engedjek a felmosóvödörbe és visszamentem a bár elejébe, ahol elkezdtem a munkám. Öt perc múlva azonban megálltam, mert hiányzott valami.

- Matt! Mit gondolsz tudsz egy kis zenét kapcsolni?- kérdeztem mosolyogva.

- Ez nem is kérdés!- kiáltotta vissza vigyorogva. Megnyomott egy gombot a falon és a hangfalakból Ellie Goulding: On my mind című száma indult el.
Folytattam a felmosást és közben halkan énekeltem.

- Jó hangod van-szólalt meg hirtelen Matt.

- Köszi- mondtam mosolyogva és szerintem el is pirultam, mert az arcom egyre forróbb lett.
A dal ismét elindult én pedig kérdőn néztem a pult felé.

- Gyerünk, énekelj- bíztatott. - Sokkal jobban megy majd a munka.

- Matt, ez...

- Gyerünk- mosolygott.
- Next thing that I know I'm in the hotel with you. You were talking deep like it was mad love to you. You wanted my heart but I just liked your tattoos. Poured it down, so I poured it down...- és így folytattam. Tényleg sokkal jobb kedvem lett. A dal végére már mindketten nevettünk, én pedig a hely felét felmostam.

- Azta! Ki hitte volna, hogy ilyen hangja van egy takarítónak- mondta egy lágy hang. Az ajtóba a vörös hajú lány állt, aki előző este Hannah-ékkal a pultban dolgozott.

- Melissa, ő Alice- szólalt meg Matt.

- Én is be tudok mutatkozni- mondta szúrósan Alice. - Uh, még nem végeztél?- kérdezte lenézően. - Jobb lenne, ha kapkodnád magad, mert így éjfélig se nyitunk ki- ezzel el is vonult az öltözők felé.

- Ne is figyelj rá. Nem mindig ilyen. Gondolom rossz napja volt- mentegetőzött Matt.

- Ja, gondolom- motyogtam és tovább folytattam a felmosást.
Mikor végeztem, áttértem a pultra, majd az asztalokra és azokat kezdtem törölni. Amilyen jól indult a munkám, olyannyira lett rossz a vége.

- Bocsi- szólalt meg valaki. Oda se néztem úgy válaszoltam.

- Igen, mindjárt befejezem, csak már ez a két asztal van.
- Engem nem nagyon érdekel- mondta nevetve. - Csak bemutatkoznék.

Hátrafordultam és egy szőke, kék szemű lánnyal találtam szembe magam.

- Öö... bocsi én csak...

- Gondolom találkoztál Alice-szel- mondta mosolyogva. - Nyugi majd megbarátkoztok egymással. Én Valerie vagyok, felszolgáló- nyújtott kezet.

- Szia, Melissa. Régóta dolgozol itt?

- Ez a harmadik évem.

- Az nem kis idő. És szereted a helyet?- kérdeztem és rámosolyogtam.

- Imádom. Mindenki nagyon kedves és a főnököm se bunkó. És te? Mióta vagy itt?

- Ez az első napom, de eddig tetszik.

- Várj! Nem te vagy az a csaj tegnapról? Aki a pulton táncolt?

Jaj, ne már! Remélem látta az egész város.

- De... én vagyok. Az csak egy... kisebb hiba volt. Tudod túl sokat ittam és nem akartam én igazából felmászni oda, de az alkohol ilyet hoz ki néha belőlem, amire nem vagyok büszke és... nem is értem miért beszélek ennyit- nevettem el magam, mert mindig ezt csináltam. Mikor ideges vagyok, akkor csak úgy ömlenek belőlem a szavak.

- Nyugi láttam már rosszabbat is- mosolygott. - Na, de én megyek most, mert Alice leszedi a fejem, ha "nem érek be időbe"- mutatott idézőjelet. - Igaz, hogy már az épületben vagyok, de neki nem elég. Mindegy, majd még beszélünk. Szia.

- Szia.

Miután elbúcsúztunk egymástól, letakarítottam a maradék asztalt és visszavittem a cuccokat a szertárba. Épp kifelé jöttem mikor egy mellkasnak ütköztem.

- Nagyon... - felnéztem az illetőre és Chrisszel találtam szembe magam -... nem sajnálom- fejeztem be a mondatot.

- Ó, hercegnő ez fájt- kapott drámaian a szívéhez.

- Remélem is. Mit keresel itt?- kérdeztem és karbafontam a kezem.

- Itt dolgozom- mondta mosolyogva. - Ahogy te is. Ne lepődj meg nagyon, mert még sokszor fogunk találkozni- kacsintott rám.

- Próbálok majd ellene tenni.

- Chris! Megvagy végre- mondta Alice, majd odajött hozzánk és lesmárolta Christ.
És még néhány órája ő akart megcsókolni.

Ne felejtsetek el csillagozni és kommentelni ;)