29. fejezet

11.4K 665 25
                                    

Halihó😆 Új rész és mivel sokan sajnáljátok, hogy a sztori majd (nem, nem ezzel a résszel!) véget ér, ezért úgy döntöttem egy epilógust még írni fogok lezárásképpen🎉🎉 Igen, tudom, nagylelkű vagyok😆
Na, jó neem. Nem vagyok egoista. Tényleg.

JÓ OLVASÁST!

Már több mint egy órája elvitték Christ. Halálra aggódom magam. Nem tudok egy helyben maradni, mert állandóan azon rágódom, hogy nem-e most ássák el a hulláját.

Azt mondják ne gondoljunk egyből a legrosszabbra, de talán így lehet a legjobban felkészülni rá. Hiába hinném azt, hogy "Ó, úgyis mindjárt jön" vagy "Lehet, hogy apám visszahívta az irodájába", esetleg "Épp most tárgyalják meg, hogy vagy eltűnik vagy ők tűntetik el", nem segítene.

- Mike!- odafutottam az ajtóhoz és torkom szakadtából üvölteni kezdtem a nevét.

Cipők dobogását hallottam, majd hirtelen kivágódott az ajtó, engem pedig kis híján fejbe talált.

- Mi az? Mi a baj? Megsérültél?- hadarta.

- Hol van Chris?

- Komolyan Lis? Ezért hívtál?

- Hol van?- kérdeztem könnyeimmel küszködve.

Mike becsukta az ajtót és neki támaszkodott.

- Nem tudom. Kocsival vitték el.

- Mi? Miért? Kik?

- Semmit nem tudok, Lis. De apád azt mondta, hogy ne öljék meg.

- Megölni?- nem bírtam tovább és sírva fakadtam. Mike odajött hozzám és karjaiba zárt. - Ez mind miattam van. Ha nem megyek el innen soha, akkor most ő se lenne itt. Se te. Mindent elrontok- egyre erősebben zokogtam és egyre görcsösebben kapaszkodtam Mike karjaiba.

- Csss. Minden rendben lesz- simogatta hajam. - Te nem rontottál el semmit. Chris jól lesz. Én pedig önként vállalkoztam erre. Tudtam, hogy mi vár rám, de mégis belementem.

- Miért bántok mindenkit?

- Hé- tolt el lágyan magától és lehajolt, hogy a szemembe nézzen. - Te vagy a legkedvesebb és legjószívűbb ember, akit ismerek. Sose akartál másoknak rosszat, annak ellenére, ahogy ők bántak veled. Még nem találkoztam olyan bátor emberrel, aki még a saját apjával is szembeszáll azért, hogy mást mentsen. Szóval felejtsd el az állandó önostorozást, és lásd meg a jót magadban- mosolygott.
Nagyon jól esett, amit mondott. A jövőbeli barátnője szerencsés lesz.

- Köszönöm- mosolyogtam rá félénken.

Hirtelen kopogás szakított félbe minket.

- Mike! Jönnöd kéne.

- Jól leszel?- kérdezte tőlem.

- Persze- töröltem le könnyeimet.
Megpuszilta a homlokomat, majd kiment. Ismét egyedül maradtam. Lefeküdtem az ágyra és pár perc múlva álomba szenderültem.

*********************

- Melissa. Melissa. Melissa- suttogták. Mindenhol ott voltak, de mégse láttam őket. Körülöttem csak feketeség volt.

- A te hibád- a hang nagyon közelről hangzott. - Az anyád...

- Mi van az anyámmal?- kiabáltam kétségbeesetten.

- A te hibád. Miattad halt meg.

- Nem! Ez nem igaz!

- Chris is miattad fog- suttogta tovább. - Nézd csak meg.

Engedj el! (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now