Engedj el! (BEFEJEZETT)

19. fejezet

Úúú nagyon szépen köszönöm a sok csillagot meg komit mind erre, mind a másik sztorimra ^^
A héten kaptam ismét díjat, aminek nagyon nagyon örülök és köszönöm GabriellaGl2 :) A rész végén ott lesz majd az egész.

Ja és képzeljétek!!!!!!!!!!!!!! A történet 1. helyre került a #badboy kategóriában :D

JÓ OLVASÁST!

- Ki maga és mit akar tőlem?- kérdeztem remegő hangon.

A férfinak szőke, rövid haja és hideg kék szemei voltak. Esküszöm, ha egy sötét helyen lettem volna vele összezárva, biztos sikítva menekültem volna a szoba másik végébe. Az öltözéke nem volt valami bizalomgerjesztő számomra. Egy fekete bőrdzsekit, sötétszürke pólót és barna nadrágot viselt.

- Marcell Johnson vagyok és legelőször is azt, hogy ne fusson el előlem- mondta.

- Hol van Hannah?

- Nem ez a fontos. Az anyjával kapcsolatban jöttem.

- Mi?- el sem hittem. Azok után, amit tett, képes egy vadidegen pasast rám küldeni. Kíváncsi vagyok mit akar.

- Küldött önnek egy levelet és azt szeretné, ha meglátogatná- miközben beszélt, a kabátja belső zsebébe nyúlt és elővett egy fehér borítékot.

- Miért?- kérdeztem értetlen tekintettel. Marcell a levelet nyújtotta, de én nem vettem el.

- Azt tőle kérdezze. Nekem csak ennyit mondtak.

Mivel látta, hogy nem fogok a papírért nyúlni, ezért inkább letette a kanapéra.

- Viszlát, és elnézést, hogy megijesztettem- mondta, majd kifordult az üzletből.

Pár percig csak a levelet bámultam.
Hogy lehetséges, hogy az anyámnak hirtelen ilyen fontos lettem? Hiszen ott hagyott annak a rohadt elmebeteg apámnak a karmai közt! De mégis... kíváncsi voltam milyen mentséget hoz fel megint.

Gyorsan beletömtem a táskámba a papírt, majd megfogtam a cuccaimat és visszamentem az üzlet elülső részébe, ahol Hannah-t láttam meg az egyik sorban. Odamentem hozzá.

- Kösz, hogy ott hagytál- forgattam meg a szemeimet és én is elkezdtem nézni, amit ő.

- Bocsi, de az eladó mondta, hogy szexi kombinék vannak leárazva és nézd... máris találtam kettőt- mutatott egy rózsaszín masnisat és egy feketét, ami szinte teljesen átlátszó volt.

- Ja, jól néznének ki, ha sztriptíz táncosnő lennél- mondtam homlokráncolva.

- Ahj, neked nincs semmi ízlésed- forgatta meg a szemét.

- Mindegy... én megyek fizetni, szóval fejezd be a nézelődést.

- Jó, jó, rendben- integetett a kezével, miközben egyre gyorsabban kezdte el húzogatni a vállfákat az állványon.

Odamentem a pénztárhoz és mire kifizettem, már Hannah is befejezte a nézelődést és hazaindultunk.

A taxiban végig anyámon gondolkoztam.
Miért most keresett fel? És mit akar egyáltalán? Ha eddig nem érdekeltem, akkor ezután sem fogom. Tudom. Ismerem. Túl sokáig éltem vele egy fedél alatt ahhoz, hogy kiismerjem.

A taxi megállt a lakás előtt, és Hannah-val felmentünk.

- Hannah, ugye te tegnap dolgoztál a Red-ben?- kérdeztem mikor már bementünk.

- Ja, miért?

- Matt nem mondott semmit?- letettük a táskákat a kanapéra. - Mondjuk rólam?