Engedj el! (BEFEJEZETT)

12. fejezet

Köszi a sok csillagot és kommentet meg persze követőket :) Megírtam egy újabb részt, mivel ugye hétfőn suli és ezért kevesebb időm lesz a sztorira. De próbálom majd hetente hozni a részeket.
Addig is jó olvasást ehhez :)

A levél kiesett a kezemből. Egyből a múltkori férfi jutott az eszembe, aki megpróbált követni. Meg is tette, de nem kapott el. Remélem ez csak egy rossz vicc és nem az apám szórakozik velem. Régebben mindig ezt csinálta mikor elbújtam előle.

*Visszaemlékezés*

Csörgött a telefonom. Megnéztem, de a szám ismeretlen volt.

- Halló- szóltam bele.

- Fuss csak, fuss, de az út végén tudod, hogy velem találkozol.

Ezután két pittyegést hallottam, ami a hívás végét jelezte. Már egy hete voltam egy hotelban és eddig nem talált meg.

A telefont bámultam, mintha az beszippanthatna és egy másik univerzumba repíthetne, ahol nem létezik az apám és a bandája. Úgy látszik sose szabadulok meg tőle. Felesleges menekülnöm, mert mindig megtalál.

A könnyek lassan kezdtek folyni az arcomon. Lekuporodtam az egyik sarokba és csöndesen sírtam. Nem tartott sok ideig, mert gyorsan elkezdtem beledobálni a cuccaimat a táskámba, de ekkor kopogtak az ajtón. A kezemben lévő póló leesett a földre, én pedig nem mertem megmozdulni. Mi az, ha az apám egyik embere jött értem, hogy visszavigyen hozzá. Megint kopogtak. Nesztelenül odasétáltam az ajtóhoz, ahol volt egy kukucskáló és kinéztem rajta. Csak egy szobalány. Kifújtam az eddig bent tartott levegőt és kitártam az ajtót, azonban a szobalány helyett most két nagy, fekete ruhás emberrel találtam szembe magam. Ezután visszacipeltek az apámhoz, természetesen akaratom ellenére, és bár kétszer próbáltam megszökni előlük, nem sikerült.

*Visszaemlékezés vége*

A levelet eldugtam a párnám alá és elkezdtem készülődni az estére. Nem gondolhatok most rá. Ha hazaértem beszélek Hannah-val és kitaláljuk mi legyen.

Elmentem lezuhanyozni, majd visszamentem a szobámba kiválasztani a ruhámat. Egy farmer és egy vörös blúz mellett döntöttem, nem mintha olyan sok választásom lett volna. Hannah-tól kölcsönvettem egy fekete balerinacipőt, majd begöndörítettem a hajamat. Még mindig fura volt, hogy barna, de egyre jobban kezdem megszeretni. Barna szememhez egy füstös sminket választottam és már készen is voltam.

Ránéztem az órára. Pontban nyolcat mutatott, ami azt jelenti, hogy Matt most megy hazafelé. Nagyon fura volt, hogy vele randizom, mert igazából nem is nagyon tetszik. Ő olyan nekem, mint egy báty vagy egy legjobb fiú barát.

Ajtó csapódást hallottam és nevetést. Chris és Hannah hazaértek. Amint észrevettek a kanapén, elcsendesedtek.

- Hű, Melissa! Csinos vagy. Mész valahova?- kérdezte Hannah.
Felálltam és szembefordultam velük.

- Igen. Matt-el randizom- mondtam mosolyogva.
Mindketten értetlenül meredtek rám, azonban mintha Chris tekintetében harag gyúlt volna. Esetleg féltékenység. Helyes. Legyen is féltékeny. Most legalább azt érzi, amit én is mikor Alice megcsókolta.

- Hát... jó szórakozást- törte meg a csendet Hannah és eközben Chrisre pillantott.

- Köszi. Esetleg majd utána tudunk beszélni?- kérdeztem.

- Persze.

Chris elvonult a szobájába, Hannah pedig leült mellém a kanapéra.

- Na mondd, mi van köztetek?- kérdezte és a fejével Chris szobája felé intett.

- Mi lenne?- kérdeztem váll vonogatva. - Lakótársak vagyunk és próbáljuk elviselni egymást.

- Ma nem ezt láttam- mondta Hannah és közben sokat sejtetően elmosolyodott.

- Kérlek ne emlegesd fel többet. Az csak egy gyenge pillanatom volt.

- Figyelj, ha tetszik neked Chris, akkor ne úgy próbáld meg megszerezni, hogy féltékennyé teszed, mert hidd el ez nála nem válik be.

- Senki nem tesz féltékennyé senkit, mivel nem tetszünk egymásnak. És tudod mit? Jobb is így. Vele csak bonyolódna az élet. Állandóan azt a nagy, egoista képét kellene bámulnom és hidd el, nem vágyok erre.

- Az ellenállhatatlant kihagytad- hallottam meg a hátam mögül.

Égett az arcom szégyenemben. Persze, hogy nem gondoltam így, csak Hannah-nak mondtam. Megfordultam és reméltem, hogy nem bántottam meg, de az arcán ismét a nagyképű vigyora ült.

- Bocs, a hiút kihagytam- mondtam grimaszolva.

- Veletek nem könnyű az élet- sóhajtotta Hannah.

- Beszélhetnénk?- kérdezte tőlem Chris.

Bólintottam ő pedig a szobája felé bökött a fejével. Felálltam a kanapéról és utána mentem. Bezártam az ajtót és szembe fordultam vele.

- Szóval?- kezdtem.

- Miért randizol Matt-el?

Hű! Egyből a lényegre tér.

- Mert kedvelem?- ez inkább kérdésnek hallatszott, mint kijelentésnek.
Elnevette magát.

- Ezt még te sem hiszed el- lépett egyet felém. Nem mozdultam. Nem játszom el újra ezt. - Tudom, hogy csak azért randizol vele, mert Alice megcsókolt- húzta féloldalas mosolyra a száját.

- Miért randiznék ezért Matt-el? Baromira nem érdekel, hogy kivel csókolózol- fontam karba a kezem.

- Azért, mert azt akarod, hogy féltékeny legyek és te élvezed ezt- megint közelebb lépett. Már csak egy lépés választott el tőle.

- Illúziókban élsz- forgattam a szemem. - Nem minden rólad szól és nem tudom mikor fogod már ezt fel- és megtette az utolsó lépést is, azonban ez engem nem térített el attól, amit mondani akartam. - Lehet, hogy a kis agyad nem fogja fel, de nem minden lánynak te kellesz. Vannak olyanok is, akik nem dőlnek be a sötét szemeidnek... a csodás szőke hajadnak...- ahogy soroltam a tulajdonságokat egyre nagyobb vigyor terült szét az arcán- ... az izmaidnak és a gödröcskéidnek, amit imádok, de ezt nem mondhatom el neked, mert akkor azt hinnéd, hogy beléd zúgtam és...- tovább nem tudtam folytatni, mert megcsókolt és a falnak szorított.

A csók vad volt és követelőző, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetne a másik. Átkaroltam a nyakát és még jobban magamhoz szorítottam. Ő megfogta a combomat, a lábaimat pedig a dereka köré kulcsoltam.

Hallottam a csengőt, de nem foglalkoztam vele, csak mikor meghallottam az ismerős nevet.

- Szia, Matt. Gyere be. Melissa mindjárt jön- mondta Hannah.

Ne felejtsetek el csillagozni és kommentelni ;)