Engedj el! (BEFEJEZETT)

18. fejezet

Helló!

Omg!!! 11k+ megtekintés O.O Nagyon, nagyon köszönöm ^^ Aranyosak vagytok, hogy kommenteltek (és így tovább) meg néhányan írtak is üzit és ez amúgy nekem nagyon jól esett :D Ez nem számít nagy dolognak, pedig az :) Szóval köszönöm mégegszer :) (hű, de értelmes mondatokat raktam össze:DDD)

JÓ OLVASÁST!

Nem tudtam hol vagyok. Minden sötétségben úszott. Próbáltam kitapogatni valamit, hátha fel tudok állni, ugyanis a hátamon feküdtem az előbb.

Elértem valami vizes, nyálkás részt és azonnal visszakaptam a kezem. Ismét megpróbálkoztam a tapogatózással és éreztem valami hideget. Csőszerű volt, és ahogy mentem tovább, felismertem, hogy ez egy rács. Egy cellában voltam.
Próbáltam megkeresni a kijáratot, de sehol sem találtam. Hirtelen kicsapódott egy ajtó, és a helyiséget homályba vonta. Nem volt teljes világosság, de már láttam valamit.

Az alak egyre csak közeledett felém, és mikor megláttam az arcát, elhátráltam a falig.

- Matt- leheltem ijedten. Az arcán gonosz mosoly ült, amivel még jobban megrémített.

- Hol vagyok?- kérdeztem, de ő nem szólt semmit csak balra nézett, ami nekem a jobb oldalam volt.

Egy széken megkötözve Chris ült. Feje ernyedten lógott lefelé, a ruhái elvoltak szakítva és vér folyt róla.

- Mit tettél?- kérdeztem könnyes szemmel.

- Kezdődhet a játék- szólalt meg Matt és egy késsel a kezében Chris-hez közeledett.

- Ne!- remegve és zakatoló szívvel riadtam fel.

Csak egy álom volt.

Nagyokat lélegeztem, így próbáltam megnyugodni. Körülnéztem a félhomályban. Mellettem Chris mélyen aludt.
Elmosolyodtam a gondolatra, hogy egész éjszaka mellettem volt. Annyira aranyos tőle, hogy vigyázni akar rám.
Megsimogattam a haját, amire egy hangos szuszogással reagált.

Kikeltem az ágyból és kimentem a konyha részbe. Feltettem főni egy teát és megtámaszkodtam a pult szélébe.

Szombat volt, ami nekem szabadnapot jelentett. Most lesz időm egy kicsit magamra. Talán elmegyünk Hannah-val vásárolgatni ezt-azt, beülünk egy kávézóba vagy valami kis kajáldába, ahol egy jót beszélünk. Előttünk az egész nap.

Hirtelen két kar ölelte át a derekamat. Oldalra fordítottam a fejem, és megláttam Chris álomittas arcát.

Elmosolyodtam, majd visszafordultam a vízhez, ami már felforrt. Elzártam a gázt, majd egy teafilterért nyúltam, azonban hiába nyújtózkodtam, nem értem el.

- Elengedsz?- mondtam mosolyogva.

- Nem- felelte egyszerűen.
Sóhajtottam.

- De így nem tudom megcsinálni a teát.

- Nekem nem a tea kell- mondta, majd megpuszilta a nyakamat.

- De nekem igen, szóval hadd vegyem le a dobozt.

Ahelyett, hogy elhátrált volna, inkább felnyúlt érte ő és a kezembe adta.

Kivettem belőle egy epreset és beletettem a kannába.
Megfordultam Chris karjaiban és a kezemet a nyaka köré fontam.

- Jó reggelt- suttogtam és közelebb hajoltam hozzá, de szája helyett az arcára adtam egy puszit.

- Ez mi volt?- kérdezte homlokráncolva.