17. fejezet

13.7K 775 32
                                    

És itt is van a kövi rész ^^ Remélem tetszeni fog nektek, próbáltam kicsit romin megcsinálni, de fogalmam sincs hogy sikerült :S

Köszönöm a sok csillagot, kommentet és követőt :)

P.S. a végén majd lesz egy kérdésem és nagyon hálás lennék, ha valaki tudna segíteni :)

JÓ OLVASÁST :))

- Matt, én…- szólaltam meg tágra nyílt szemekkel, de ő már ott sem volt. Ellöktem magamtól Christ és utána futottam. Már az ajtó előtt járt, mikor megfogtam a karját.

- Matt, kérlek várj! Meg tudom magyarázni!- könyörögtem neki.

- Meg? Tényleg?- a szemei dühtől izzottak. - Mond csak te mit szűrnél le abból, ha ugyanígy meglátnál egy lánnyal? Egy szál törülközőben!

- Sajnálom! Nem így akartam!- kiabáltam én is.

- Nem így akartad?! Ó, szóval el is tervezted ezt az egészet?! Ezért hívtál át?! Hogy lássam, ahogy Chrisszel hemperegsz?! Még szerencse, hogy nem később jöttem, mert ki tudja mit csináltatok volna éppen!- a kezeit ökölbe szorította és próbált magán uralkodni, de láttam rajta, hogy nagyon kevés választja el attól, hogy bele ne üssön a falba.

- Nem! Félreérted! Én nem akartam ezt csak… úgy megtörtént! Tényleg nagyon kedvellek Matt és nem akarom elrontani, ami közöttünk van.

- Megtörtént, mi?- nevetett keserűen. - Azt hittem ennél jobbat is ki tudsz találni- mondta nyugodt hangon.

Ennél még az is jobb lett volna, ha kiabál, mert apám is mindig ezt csinálta, ha ideges volt. Nyugodt hangon beszélt és aztán ütött.

- Matt, kérlek- a könnyek egyre csak gyülekeztek a szememben.

- Hagyj engem békén, Melissa- ketté törte a rózsát és elém dobta.

- Ne, Matt… várj- megragadtam a karját, amit nem kellett volna, mert a nyakamnál fogva a falhoz szorított.

A szemeim elkerekedtek döbbenetemben. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen is tud lenni. Ő mindig olyan nyugodt volt.

- Ne. Érj. Hozzám- minden egyes szót kihangsúlyozott.

- Hé! Engedd el!- szólt rá Chris és felénk közeledett, hogy lerángassa rólam Matt-et. - Normális vagy?- kérdezte tőle felháborodva.

Matt nem szólt semmit csak haragosan nézett rám, majd kiment az ajtón.
Még mindig le voltam fagyva az előbb történtektől.

- Melissa!- Chris hangja visszarángatott a jelenbe. - Jól vagy?- kérdezte kedvesen.

Ekkor nyílt a bejárati ajtó és Hannah lépett be rajta.

- Hé, nem tudjátok…?- a könnyeim láttán megakadt a mondandója közben.

Ledobta a cuccait és szorosan megölelt. Én is visszaöleltem és könnyes arcomat a vállába fúrtam.

- Mi történt?- kérdezte suttogva.
Csak megráztam a fejem, hogy inkább nem beszélnék róla. - Chris, bevinnéd a a táskámat meg a többit a szobámba?

- Persze- mondta ő is halkan.

Két ajtócsapódást hallottam, majd Hannah a vállamnál fogva eltolt magától és a szemembe nézett.

- Mond el, kérlek- nézett a szemembe.

Letöröltem a könnyeimet, majd belefogtam.

- Miután elmentem a klubból egy férfi megtámadott és próbált a sikátor felé ráncigálni, de Chris elintézte és hazajöttünk. Én elmentem zuhanyozni és mikor már végeztem, ő bent állt és…- megakadtam.

Engedj el! (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now