Engedj el! (BEFEJEZETT)

20. fejezet

Meghoztam az újabb részt :) Remélem tetszeni fog.

JÓ OLVASÁST!

Az este nagyon jól sikerült. Chris elvitt egy újonnan nyílt galériába, ahol egy ismeretlen festő festményeit tekinthettük meg.

Engem alapjáraton nem nagyon érdekel a művészet, de ezek a képek elképesztőek voltak. A színek, az ábrák... fantasztikusak.

Miután hazajöttünk Chris úriemberhez méltón akart viselkedni, azaz megcsókolt és mondta, hogy aludjunk, de én nem ezt akartam.

Először csak játszadozásnak szántam, de a helyzet komolyabbra fordult és végül az ágyban kötöttünk ki.

Most is épp mellette fekszem és figyelem, ahogy alszik. El sem hiszem, hogy egy ilyen fiú a barátom. Imádom kívül-belül.

Emlékszem az első találkozásunkra. Minden volt csak nem átlagos. Épp zuhanyoztam mikor a függöny elhúzódott és a többit már tudjátok.

Azóta volt még pár ilyen eset. Főleg, ami két hete történt. Amikor Matt-el végleg vége lett. Nem jártunk sokáig, körülbelül, ha volt egy hét. Azóta sok minden változott.

Mikor bemegyünk a Red-be Chris-szel mindig rossz érzésem van. Matt vagy a pultban áll vagy eltűnik hátul és rám se néz. Bár ez érthető. Én bántottam meg lelkileg. Azonban ő testileg, és ezt nehezen tudom neki megbocsájtani.

Ma lesz a nagy XL buli, ami fogalmam sincs mit jelent. Bob találta ki, szóval érthető, hogy ilyen hülye neve van.

Chris lassan pislogott párat mielőtt rám nézett.

- Szia- suttogta miközben magához húzott és szorosan megölelt.

- Szia- súgtam én is vissza.

- Mióta figyeltél?- kérdezte álomittasan.

- Most úgy beszélsz mintha valami beteg kukkoló lennék.

- Szexi beteg kukkoló- teszi hozzá mosolyogva.

Játékosan megcsaptam a karját, majd fél kézre tornáztam magam.

- Mit csinálsz ma?

- Dolgom van a városban és csak délután jövök haza. Na, meg persze találkozunk majd a klubban is. Remélem valami szűk ruhát veszel fel, mint a tegnapi- vigyorgott és a kezét becsúsztatta a takaró alá, majd a derekamra tette.

- Miért? Van esetleg valami terved estére?- kérdeztem mosolyogva miközben felhúztam fél szemöldökömet, mintha nem tudnám mire gondol.

Hirtelen felült és pedig alá kerültem.

- Hm... akad egy pár- mondta és belecsókolt a nyakamba, majd feljebb haladt, míg el nem érte ajkaimat. Egyre hevesebben csókolt és a keze is felfedezőútra indult, azonban én elváltam tőle, majd kipattantam az ágyból.

- Gyere menjünk zuhanyozni és reggelizni- mondtam vigyorogva miközben ruhát kerestem magamnak.

- Ez komoly?- kérdezte döbbenten. - Csak így itt hagysz?

Ő is felült, majd oldalasan az ágyra ült.

- Sajnálom kedves, de nekem még ma takarítanom kell- önelégült mosolyt villantottam rá, amiért most nekem sikerült rajta felülkerekednem.

- Igazi kis boszorkány vagy- mondta vigyorogva.

Közben felvettem az egyik fehér ingjét.

- Kiengesztellek egy közös zuhannyal?- álltam elé és próbáltam felhúzni, de ő hátradőlt az ágyon, engem is magával húzva.

- Talán- mondta és megcsókolt.

Hirtelen kivágódott az ajtó, és mindketten odakaptuk a fejünket.

-Öhm... kész a reggeli, ha esetleg éhesek vagytok- mondta zavartan, majd becsukta az ajtót.

- Ó, jesszus- hajtottam le fejemet Chris mellkasára.

- Mi az?- kérdezte nevetve.

- Mit nevetsz? Ez tök kínos volt- mondtam homlokráncolva.

- Téged. Hannah benyitott... és? Ne tudd meg én hányszor láttam már az aktuális pasijával. És volt pár ennél kínosabb pillanat.

- Jó, de akkor is. Ez olyan... fura.

- Hát meg kell szoknia, hogy a barátnőmmel lát- mondta.

Elmosolyodtam. Tényleg a barátnőjének nevezett.

- Na, most te min nevetsz?- kérdezte.

- Azt mondtad a baratnőmmel. Jó hallani, hogy az vagyok. Csak ennyi- vontam meg a vállam.

Csak elmosolyodott és megint megcsókolt.

Miután lezuhanyoztunk és megreggeliztünk, Chris elment a városba én pedig hozzáláttam takarítani.

Az elején nem értettem mi lehet a baj, de aztán leesett. Zene! Ide az kell!

Hozzácsatlakoztattam a hangfalhoz a telefonomat és elindítottam a "lejátszási listámat". A legelső szám a 'Lean on' volt.

Már végeztem a fürdőszobával és a szobámmal. A konyhában takarítottam, mikor a kedvenc számom elindult. Hailee Steinfeld-től a Love myself. Imádtam, mert pörgős volt és végig tudtam az egész szöveget.

Már a zene közepénél jártam, amikor megfordultam és Christ találtam a falnak támaszkodva karbafont kézzel.

- Mióta állsz már ott?- kérdeztem félve.

- Jó ideje, hogy lássam, nem is táncolsz olyan rosszul- mondta vigyorogva.

- Szólhattál volna- mondtam, majd visszafordultam a pulthoz, amit még egyszer letöröltem.

- Most mérges vagy?- kérdezte a hátam mögül és szembefordított magával.

- Mi?- kérdeztem félig felhúzott szemöldökkel. - Nem- nevettem el magam. - Csak nem szeretem, ha figyelnek.

Mert állandóan ezt csinálták. Apám emberei figyeltek.

- De én szeretlek nézni- puszilta meg a homlokomat. - Bár még csiszolnod kellene pár lépésen.

- Bunkó- mondtam nevetve és hozzávágtam a rongyot.

- Ezt érdemlem, amiért megosztottam veled az egyik tanácsomat?- kérdezte drámaian, szívre tett kézzel.

- Nem, csak nem volt nálam más, amit neked dobhattam volna- gonoszul elmosolyodtam.

Elnézett oldalra, majd felkapott a vállára és, mint egy zsákot, a szobámba cipelt. Hiába visítottam és kapálóztam, nem engedett el.

Bent lelökött az ágyra és rám mászott.

- Szóval azt mondod, hogy rosszabbat érdemlek?- húzta fel fél szemöldökét, de mivel közbe vigyorgott, már tudta a válaszomat.

Nem szóltam semmit csak próbáltam visszatartani a nevetésemet.

- Ó, szóval ez vicces?

- Igen- mondtam nevetve, azonban a szeme megakadt valamin. Próbáltam felfelé nézni, de nem láttam mi az.

- Ez mi?- kérdezte és egy fehér borítékot húzott elő a párnám alól!

Ne, ne, ne, ne! Az az anyám levele!

Ne felejtsetek el csillagozni és kommentelni ;)