r u ok? ❤{vkook fanfiction}❤

1. rész

Egy hétig voltunk a táborban, ahol nem beszéltünk arról az estéről Jungkookkal... mintha meg se történt volna. Fél három körül szállt le a gépünk Amerikában.
- Nem tudom elégszer megköszönni, hogy elrángattál- mondja JK a mai napon már sokadjára.
- Jövőre is mehetünk- mondom ki hirtelen, majd meg is bánom a dolgot. Nem akarok minden percben vele lenni, ez olyan mint egy drogg függőnek egy szobában lenne egy kiló kokainnal úgy hogy nem nyúlhat hozzá. Én is függő vagyok, Jungkook függő.
- Az nagyon jó lenne- mondja azzal az angyali mosolyával.
Nem mondok rá semmit csak hümmögök.
- Fiúk, itt vagyok- hallom meg jobb oldalamról nevelőnőnk hangját.
- Lisa- megyek oda a nőhöz- de jó látni magát.
- Titeket is, fiúk- esetlenül megölel minket majd elindul a kijárat felé.
- Hogy- hogy eljött elénk?- érdeklődik Kook.
- Tudjátok nem volt jobb dolgom- sóhajt egyet- meg amúgy is rémes a helyzet a kollégiumban. Tele van minden fiúkkal és ez kikészít, rosszabbak mint év közben.
Lisa a fiú kollégium nevelőnője és néha a portása is. Alacsony, vékony nő valahol 35 és 40 között. Hosszú fekete haja mindig lófarokba van kötve.

A parkolóban áll a kocsija, azzal megyünk el Hot Hill-be. Egész úton beszélgetnek, Kook az anyósülésen ül és jókedvűen dobol a műszerfalon hosszú ujjaival. Nem tudom miről beszélnek, nem is érdekel. Csak arra a csók szerű akármire tudok gondolni és Jungkook kifejezéstelen arcára mikor ráemeltem tekintetemet azon az este.

Fél óra kocsi út után az autó leparkol a Hot Hill Hight parkolójában. Gondolom a kollégium elött nincs szabad hely.
- Segítsek vinni a bőröndöket?- érdeklődik Lisa
- Nem kell, megoldom.
- Elbírom egyedül- mosolygok az alacsony nőre.
- Erős fiúk vagytok ti- vereget hátba minket.
- Azok vagyunk- helyesel Kook miközben a lépcsőn szenvedi fel a bőröndjét.
- Segítsek?- kérdem.
- Az jó lenne- nem nézek rá, de tudom hogy mosolyog, olyankor ilyen a hangja.
- Megfogom az alját és tolom, te fogd a tetejét és húzd- utasítom.
- Igenis kapitány- mondja szalutálva.
- Bolond- motyogom mosolyogva az orrom alatt.
- Hallottam- veti vissza a válla fölött mikor már megemeltük a bőröndöt.

Megállunk az ajtónk előtt és lihegve egymásra nézünk. Hát igen, a negyedik mégis csak a negyedik.

- Köszi- kezdi mikor már kipihente magát- majd vacsoránál találkozunk. Szia.

Belép az ajtón a szobájába én meg a szembe lévőn a sajátomba.

- Taeeeeeee~- ugrik a nyakamba szobatársam mikor belépek.
- Jimin- megpaskolom hátát majd eltolom magamtól.
- Milyen volt?- kérdi lelkesen miközben leül az ágyára.
- Elment, nélküled nem volt az igazi- biggyesztem le alsó ajkamat a hatás kedvéért.
- Hát igen, jó lett volna elmenni- mondja majd követi előző cselekedetemet- de Egyiptomban is jó volt nyaralni a családdal.
Nagy vigyor jelenik meg arcán és szemei vékony vonalként húzódnak össze. Barnább mint általában, de jól áll neki. Sötét szemeit jól kiemeli napbarnított bőre, félhosszú fekete haja pedig tökéletes keretet ad arcának. Nyolc éves korunk óta járunk abba a táborba, egy nyarat sem hagyott ki eddig, de most mégis megtette és kettesben hagyott Jungkookkal. Hogy tehette ezt velem? Jó, oké... nem tudja mi a helyzet, de azért lehetek rá mérges.
Kipakolom a cuccaimat miközben minden Jimin által feltett kérdésre válaszolok, néha fárasztó a gyerek.

- Hét óra van- szólal meg miután- adta a jóisten- csendben ült egy darabig
- És?
- Most nyit a menza, menjünk vacsorázni. Majd befejezed, ha vissza értünk.
- Jó- mondom szememet forgatva.

Felmentünk az ötödikre- ami egyben az utolsó emelet is- és belépünk a nagy fém ajtón.
Nincs nagy sor, de amíg várunk van időm körülnézni. Tekintetemmel Kookot keresem és meg is találom az egyik ablak melletti asztalnál ülve. Messze van tőlem, de tökéletesen látom és jól megnézem magamnak. Fekete panaszos nadrágot és nagy fehér pólót visel. Egyszerű viselet, de rajta mégis tökéletesen áll. Arcára pillantok és nézem ahogy beszéd közben néha elmosolyodik és kivilannak fehér fogai. Magam se tudom miért, de tekintetét keresem.
- Nézz ide- szugerálom magamban- nézz már rám!
Mintha meghallotta volna gondolataimat abbahagyja a kommunikálást és rám néz. Egy fél mosolyt küldö felém majd visszafordul Jinhez.
Nekem ennyi is elég ahhoz, hogy arcomba szökjön a vér. Még szerencse, hogy most nem a kisöreg veszi el testem összes vérét.

- Hal vagy hús?- hallom a távolinak tűnő hangot. Ráeszmélek, hogy idő közben rám került a sor és a konyhás néni ezt a kérdés- nem is olyan távolról- hozzám intézte.
- Halat kérek- mondom illedelmesen apró mosollyal.
- Tessék- nyújtja felém a tányért. Én elvesezem azt, tálcámra teszem majd elindulok JK felé, de elötte még megköszönöm a néninek az ételt. Tiszta jó gyerek vagyok, se.

- Hali, Tae- int Namjoon mikor az asztalhoz érek.
- Sziasztok- köszönök mindenkinek, nehogy már bunkó legyek.
- Hello- köszön Jin is.
Helyet foglalok Jimin mellé a hatszemélyes asztalhoz.
- Jungkook épp most mesél a táborról- fordul felém Jin.
- Igazán? Elmesélte azt is mikor seggen csípte egy darázs?- kérdezem villámat ujjaim közt forgatva.
- Hogy mi?- kérdi RapMon téli szájjal.
- Ez nem egy publikus történet- húzza el száját a szóban forgó személy.
- Úgy történet- kezdek bele- hogy éjszaka kiment a dolgát végezni és a sötétben megbotlott valamiben és seggre esett, pont egy szerencsétlen darázsra. De nem az óriási visításra, hanem az esésre keltem fel, mintha földrengés lett volna. Aztán a rengést követte a sikítás és a káromkodás.
- És aztán?- kérdezte Jimin jókedvűen. Kook csak a szemét forgatta és tömte a fejét.
- Aztán bejött és megkért, hogy szedjem ki a fullánkot és fertőtlenítsem le. De mondtam neki, hogy nincs az az Isten.
Tényleg így történt, bár nagyon is szerettem volna kiszedni azt a fullánkot és bekenni jódos kenőccsel a helyét. Szerettem volna közel érezni magamhoz és jobban szemügyre venni hátsóját, de nem tehettem meg több okból kifolyólag. Először is: kisöreg egész este állt volna. Másodszor: nem biztos hogy tudtam volna türtőztetni magamat, lehet hogy bele markoltam volna kerek popsiába, vagy még rosszabb: csókokkal hintem be ahogy azt már sokszor megálmodtam.

Na jó, Taehyung. Vissza a Földre.

- Jól tetted- nyugtázta nevetve Jin- semmi pénzért nem tettem volna meg én se.
- Hát az már biztos hogy én se- Namjoon megint teli szájjal nyílvánult meg.
- Te inkább egyél- üti vállon játékosan a mellette ülő.

Jungkookot nézem aki éppen egy saláta levelet nyammog. Olyan akár egy nyuszi. Én is elkezdem pusztítani tányérom tartalmát.

- 'Felelsz vagy mersz' is volt?- kérdezi Jimin jóllakottan.
- Igen- vágja rá JK- első este. Ő is befejezte már a vacsorát, már csak én eszek, de nem zavar a dolog. A menza egyfajta társalgó ként is szolgál, szóval nem csak enni járunk oda.
- És a lányokat is áthívtátok?- kérdi Jimin perverz mosollyal.
- Ahan- válaszol Kook. Vegyes táborban voltunk, fiúk- lányok egyaránt voltak.
- Akkor sikerült elveszteni a csók szüzességed?- lök meg Jimin. A tányér és a szám között hirtelen megáll a villa majd leesik róla az utolsó falat hal.
- Nem- felelem komoran lesütött tekintettel.
- Csók szüzesség?- érdeklődik Kook- az mi?
- Tae még sosem csókolózott, tehát még csók szűz- vágja rá nemes egyszerűséggel Jimin.
- Értem- hangzik a válasz.
Felállok majd helyére rakom a tányért és az evőeszközöket.
- Hova mész?- jön utánam szobatársam.
- Fáradt vagyok, megyek aludni- vetem oda egyszerűen.
- Én még maradok egy kicsit.
- Rendben- eleresztek egy apró mosolyt majd megindulok a szobám felé.

Ezt nem hiszem el. Már majdnem elfelejtettem azt a kínos csóknak csúfolt akármit mikor Jimin felhozza a dolgot. Nem elég szenvedés, hogy ilyen közel mégis távol van az a személy akiért a szívem dobog- és aki láttán a kishaver vért kap-, de még eszembe is kell juttatni azt az esetet. Kook fahangja a téma kapcsán még egy lapáttal tesz a dolog kínosságára.

Az ágyamon fekszem a sötét szobában és a telefonomon a táborban készült képeket nézegetem. Elég sok kép készült, főleg selfiek Jungkookkal. Az egyik képen egy boxerben és egy fehér pólóban áll a tó partján és vidáman mutat a távolba. Vadkacsák repültek az égen, bár ez a képen nem látszódik, de tisztán emlékszem rá és arra, hogy milyen boldog volt.
A következő képen már a vízben áll és pólója nedvesen tapad felsőtestére. Mellizmai tökéletesen körvonalazódnak, kockái szintén tökéletesek. Karja megfeszült ahogy a hajába túrt.
Ez a kép tökéletes. A szótárban a 'tökéletes' szó mellé ezt a képet kéne tenni.
Ráközelítek a képre hogy csak ő legyen a képernyőn semmi más zavaró tényező. Nézem egy darabig majd érzem ahogy a kisöreg beindul. Végig simítok felsőtestemen majd kezemet a combomra vezetem, eszembe jut az érintése és egész testemben beelremegek a gondolatba hogy akár ő is simogathatna. De most be kell érnem magammal. Boxerem szegélyével kezdek el játszani és érzem ahogy a szívem hevesebben ver, lejjebb húzom magamon boxeremeg, de ekkor hirtelen kopogtat valaki az ajtón.
Gyorsan kipattanok az ágyból és magamra kapom vacsora után ledobott farmeremet.