r u ok? ❤{vkook fanfiction}❤

5. rész

Reggel az ébresztőm hangjára keltem, ami elég furcsa figyelembe véve azt, hogy általában Jimin ébreszt fel.

- Jó reggelt- mondom reggeli rekedt hangomon, de nem jön válasz így hát felkelek és barátom ágyához sétálok, de ő nincs ott- hol lehet?- kérdezem magamtól.

Felöltözök és nagyjából megcsinálom a hajamat, de ez nem nagyon jön össze így inkább hagyom úgy ahogy van. Elrakok egy almát a táskámba és az ajtóhoz indulok, de mielőtt kilépnék rajta belenézek a tükörbe. Nem vagyok egoista, de egész jól nézek ki. Szűk, fekete nadrágom kiemeli a fontos részeket, fekete pólóm egy számmal nagyobb- ami nem is baj kockás has hiánya miatt-, derekamra kockás inget kötöttem ami nem csak "menő", de hasznos is ha beborulna az idő. Kilépek az ajtón és Jimin izzadt arcával találom szemben magam.

- Te meg hol az anyádban voltál?- akadok ki.

- Futottam- mosolyog kissé lihegve.

- Te olyat is tudsz?- visszagondolva a tesi órákra ez igazán meglepő.

- Nagyon vicces vagy- megforgatja szemit és belép az ajtón- amúgy mennyi az idő?

- Van 10 perced becsengetésig, sok sikert- biccentek majd tovább indulok a folyosón.

- Meg se vársz?!- kérdi sértődötten.

- Nem- kinyújtott nyelvvel kacsintok ő meg becsukja az ajtót.

Egy darabig még állok a folyosón és azon gondolkodom, hogy bekopogok Kook-hoz, hogy menjünk együtt, de gyorsan elvetem ezt az ötletet.

A suliba beérve lepacsizok néhány haverral a szekrényem előtt aztán a terembe megyek, de előtte még megigazítom nyakamon a csősálamat, hogy nehogy látszódjanak a foltok- amik nem csak a nyakamon, hanem egész mellkasomon ott vannak.

- Haver- nyújtja kezét Jin mikor a padomhoz érek.
Köszönök neki és padtársának majd helyet foglalok.

- Jimin merre van?- kérdi Namjoon.

- Reggel elment futni, szerintem becsengetésre majd betoppan- legyintek egyet.

- Fura ez a gyerek- Jin a székkel hintázik és a nyakában lévő sál szálait tekergeti.

Előre fordulok és Jungkook üres székére meredek. Még nincs itt. Lehet mégiscsak be kellett volna kopognom hozzá, lehet elaludt. Zsebembe nyúlok telefonomért, hogy felhívjam, de ekkor meghallom kacagását az ajtón kívül és egy kis idő múlva ő maga is megjelenik szobatársammal az oldalán.

- Jó reggelt- mosolyog rám Kook majd leül, és már nem az üres széket bámulom.

- Neked is- érzem ahogy elvörösödöm, ezért elkapom arcomat.

- Hogy aludtál?- kezét ez enyémre teszi és ujjaival cirógatni kezdi. Hogy lehet valaki ennyire ellenállhatatlan?
- Jól- felelem, majd kicsit halkabban folytatom- bár jobb lett volna, ha ott vagy.
Erre a kijelentésemre ajkába harap és enyhén elpirosodik.

- És te?- kérdezem vissza már normál hangerővel.

- Nélküled csak forgolódtam az ágyamban- kacsint egyet.
Szívesen folytatnám még ezt a beszélgetést, de belép a tanár és- habár még nem csengettek be- elkezdi az unalmas óráját.

Nem tudok az irodalomra és a helyes tanárra figyelni, mert Jungkook elveszi minden figyelmemet. A falnak dől, hogy egyszerre tudjon figyelni a tanárra és rám is- hát, hogy ez milyen édes. Néha rápillantok és akkor ő is visszanéz rám amitől muszáj mosolyognom. Végigmérem tetőtől talpig és talpától a tetejéig, nem bírok betelni a látványával. Térdénél szakadt farmer van rajta és ebbe beletűrt szűk fekete- piros csíkos póló. Nyakára tökéletes rálátás nyílik és egy kicsit kilátszódik kulcscsontján hagyott nyomom.
-... tehát ezért olyan fontos, hogy meggyőződjünk arról, hogy valaki biztosan halott-e- fejezi be a tanár az óráját. Amilyen helyes olyan unalmas is- jó hétvégét maguknak!