r u ok? ❤{vkook fanfiction}❤

8. rész

Reggel korán ébredtem -06:05-, Kook karjaimban feküdt- háttal nekem- és édesen szuszogott. Nézem egy darabig majd érzem, hogy kisöreg beindul és több vért igényel, mint amennyi jutna neki. Kicsit elhúzódom a mellettem fekvőtől, de még mindig ölelem. Végig simítok karján és arcomat nyakába fúrva beszippantom- inkább letüdőzöm- illatát. Kellemes rózsa és levendula- mintha egy virágos rét feküdne mellettem. Erre a gondolatra elmosolyodom és tovább simogatom. Ujjaimat végig vezetem csupasz alkarján -ennek hatására kicsit megrezzen, de nem ébred fel-, folytatom utamat oldalán keresztül kockás hasáig. Nyakát kezdem csókolgatni és ő még mindig alszik- ez a gyerek egy robbanást is átaludna-, benyúlok pólója alá és végig simítok tökéletes felső testén. Hogy lehet valakinek ilyen jó teste? Teljesen beleborzongok ahogy hideg bőréhez érek. Kezemet lecsúsztatom, csípőjét megragadva közelebb rántom magamhoz és enyhe merevedésemet hátsó feléhez nyomom.

- Neked is jó reggelt- súgja.

- Felkelt az álomszuszék- ismét nyakába csókolok, de nem veszem le róla kezemet.

- Fojtatnád?- kérdi halkan.

- Persze- játékosan bele harapok fülébe, habár teljesen zavarban vagyok. Mit kéne tennem? Ez nem olyan, mint Jiminnel, Jungkook törékeny, nem akarok kárt tenni porcelán simaságú bőrében. Az említett személy összekulcsolja kezét enyémmel- gondolom észrevette, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel- és lejjebb tolja azt. Lassú mozdulatokkal rávezeti tenyeremet férfiasságára és mikor meggyőződött arról, hogy már markomban tartom elengedi kezem. Most mi a f*szt csináljak? Ledermedek és ezt ő is észre veszi, arcát felém fordítja egyik kezével végigsimít arcomon.

- Nem kell, ha nem akarod.

- N...nem...nem arról van szó, hogy nem akarom- mondom dadogva- csak...csak te más vagy, mint Jimin, az nem érdekelt, hogy fájdalmat okoztam-e neki. Nem akarom, hogy rossz legyen, nem akarlak bántani.

- Te és Jimin?- kikerekedett szemekkel mered rám, de nem mozdul. B*szus, ezt nem kellett volna. Miért nem tudom befogni a számat?! Most vagy soha, Taehyung! Erősen rámarkolok lankadó merevedésére és betapasztom száját sajátommal, hogy ne kérdezősködjön tovább. Tudom, hogy csak egy ártatlan játék volt, de nem akarok beszámolni róla Jungkooknak. Teste megfeszül, de viszonozza csókomat és kezemet se löki el, szóval fojtatom amibe belekezdtem. Gyengítek szorításomon és végig simítok teljes hosszán- hát ez b*szott nagy-, erre a mozdulatra apró nyögés a reakciója. Nyelvemet átcsúsztatom ajkai között és vad táncra hívom ízlelő szervét. Teljes testemmel hozzá simulok és úgy fojtatom a kézimunkát. Csókunkat egy nagyobb nyögés szakítja félbe, nyakára hajolok és a vékony bőrt csókolgatom- nem szívom, nem akarok kárt tenni benne.

- Harapj meg, daddy- nyögi vékony hangon. Teljesítem kérését- habár épp most könyveltem el magamban, hogy nem bántom-, szívni kezdem az érzékeny részt és kezemen is gyorsítok. Érzem ahogy hevesebben veszi a levegőt és szíve is majd' kiugrik helyéről. Abbahagyom tevékenységeimet és várom, hogy rám nézzen. Bele akarok nézni a szemébe mikor a csúcsra juttatom.

- Mi a baj?- ködös tekintetét rám emeli- Valami rosszat mondtam? Ne hívjalak így?- hangjában ijedtség és vágy keveredik.

- Nem, egyáltalán nem mondtál semmi rosszat- rámosolygok- teszik, hogy így hívtál- kacsintok egyet és fojtatom simogatását. Teste ismét megfeszül, szája kissé kinyílik, szemei egy csíkká húzódnak össze. Gyorsítok a tempón és nem veszem le tekintetemet gyönyörű arcáról. Háta ívben megfeszül, és lök egyet csípőjén.

- Gy...gyorsabban, da...daddy. Eleget teszek kérésének és még gyorsabban teszem dolgomat. Farához nyomom kemény tagomat. Nyögései hangosabbak, háta egyre csak görbül és még mindig felém fordítja arcát, de szemei már be vannak csukva.