r u ok? ❤{vkook fanfiction}❤

7. rész

*Jungkook szemszöge*

Órák után rögtön a szobámba mentem, még a randi előtt el kell intéznem pár dolgot. Randi... az első randim Taehyung-gal. Még Jimin f*szságai se ronthatják el a kedvemet. A szobámba érve kipakolok a táskámból és egy gondosan elrejtett üveget teszek bele. Bolgheri Sassicaia, a legjobb olasz bor, pár éve hoztam a toszkánai nyaralásomból- ahol természetesen a tahó szüleimmel voltam. Teszek még mellé két műanyag poharat- roppant romantikus- és egy vékony pokrócot. Van még pár órám vacsoráig, utána megyünk fel a tetőre és lesz ami lesz, remélem több is puszta csóknál. Nem vagyok perverz- dehogynem-, de jó lenne a tetőn a holdfényben markomban tartani férfiasságát. Geez, Jungkook... állj le! Elterülök az ágyon és Taehyungról fantáziálok akár egy tini lány az aktuális álom pasiról. Átölelem egyik párnámat és mélyen beszívom illatát- már párszor feküdt rajta Tae-, forgolódok még egy kicsit majd összeszedem magamat és elindulok futni. Jiminnel ellentétben én tényleg űzöm ezt a sportot. Felveszem futó cipőmet- piros, miért is ne?!- kilépek az ajtón, azt kulcsra zárom és zsebembe csúsztatom az említett tárgyat. Lefele már elkezdek futni a lépcsőn és mikor kiérek a levegőre lelkileg és testileg is fellélegzem. A kellemesen csípős szeptemberi szél belekap hajamba és ez lendületet ad a futáshoz. Nem tudom merre megyek, vezet a lábam, a nap még javában az égen van és úgy süt le kicsit sápadt arcomra és ezt kiélvezve minden képpen nappal szemben futok mígnem elérek a főút szélére. Fasza- gondolom magamban- ennyi volt az út, vissza kell mennem. Rápillantok órámra- 14:55- és csalódottan tapasztalom, hogy még közel sincs vacsora idő. Elkezdek futni, de aztán meggondolom magam és inkább sétálva teszem meg ezt a két kilométeres távot. Út közben leülök a parkban nézni a kacsákat, majd mikor megunom -15:25- visszamegyek a kollégiumba.

- Hát te?- érdeklődik Lisa mikor belépek az épületbe.

- Futottam és kacsákat néztem- mosolyodom el.

- Ez mind szép és jó, de máskor szólj ha hosszabb útra indulsz!

- Bocsánat- nézek le a nőre megszeppenve.

- Máskor ne forduljon elő ilyen- megpaskolja vállamat ami nála azt jelzi, hogy menjek dolgomra- és még mielőtt elfelejtem...

- Igen?- visszafordulok.
- Taehyung keresett.

- Köszönöm.

Felsietek a lépcsőn és belépek szobámba, gyorsan előkapom telefonomat és írok Tae-nak, hogy miért keresett:

_Miért kerestél?😊❤_

_Mert hiányozol😔❤_

-15:35 -

_Át menjek?😌_

_Ne...dolgom van. Majd találkozunk❤_
_❤_

Lerakom telefonomat és bevonulok a fürdőszobába. Megnyitom a csapot és forró vizet engedek a kádba, míg feltöltődik rózsa illatú fürdősót mérek egy kupakba és beleöntöm a már teli kádba. Leveszem átizzadt ruháimat és a szennyes kosárba vágom őket- inkább mellé, mert a kosár már tele van-, beleülök a kellemesen forró vízbe és elmerülök. -15:40- Az agyam teljesen máshol jár, mint a testem. Lehet túl durva voltam ma Jiminnel, bocsánatot kéne kérnem és megmondanom, hogy maradjuk csak barátok. És Tae?! Ma olyan aranyos volt ahogy az illemhelyiségben zavarában piros arccal a földet kémlelte majd utat adott igazi érzelmeinek és az ölembe ült majd mohón elkezdte falni ajkaimat- még a gondolattól is beindulok. -15:45- Levegőért kapkodva kiemelem fejemet és lihegve próbálok több oxigénhez jutni. Elkezdem csapkodni magam körül a vizet- gyerekes szokás, de imádom ezt csinálni-, majd mikor már kellő mennyiségű folyadék került a kádon kívülre megkeresem a habok közé dobott szivacsot és egy csepp levendulás tusfürdőt teszek rá, felhabosítom és beledörzsölöm bőrömbe. A szivacs durva felét használom, kicsit fáj, de imádom nézni ahogy kipirosodik tőle a bőröm. Mikor már egész testemet átdörzsöltem kicsavarom az említett tárgyat és a puha részével átmosom magamat. A víz még langyos így ezt kiélvezve ismét alámerülök. -15:50- Szerintem túl sokat remélek az estétől - csalódni fogok-, de nem bánom bármi is lesz, hisz Taehyunggal tölthetem az időmet. Nem számít se a múlt, se a jövő, csak az, hogy mi van most, ki van most. Tae... ha meghallom hangját teljesen felforrósodik testem. Tae... ha meglátom gyorsabban ver szívem. Tae... ha hozzá érek remegek egész testemben. Tae... ha csókolom puha ajkait nem tudok leállni vele és többet akarok. Tae... a név ami beleégett szívembe, agyamba és egész lényembe. -15:55- Kihúzom a dugót és nézem ahogy lefolyik a víz, mikor már csak én vagyok a kádban ismét megengedem a vizet, de most csak hideget eresztek egész testemre, lehűti a hideg víz a sebes, vörös bőrömet és jóleső borzongás fut át rajtam. Ez az egész jéghideg víz és felsebzett bőr mind az én akaratom, még "otthon" jöttem rá, hogy ettől sokkal élőbbnek érzem magam, nem csak egy tehetetlen bábú voltam mikor ezt tettem. Éreztem... éreztem a hideget és a fájdalmat amely a kivérzett sebekbe jutó jeges folyadék miatt vett hatalmába.-16:10- Elzárom a csapot és kilépek a fehér szőnyegre, egy törölközővel felitatom testemről a vizet majd nedves hajamra teszem és kilépek az ajtón. Ez minden napom csúcspontja, csak így - egy szál pöcsben- ledőlök az ágyra és tovább agyalok, de most nem Taehyungon, és nem is Jiminen. Csak egyszerű dolgokon: Miért tud a légy a falon mászkálni? A fát miért ültetik, miért nem állítják? A kigyulladt tűzoltó készüléket mivel kell eloltani? A paraméter a félelem mértékegysége? A viharszakértő az, aki érti a dörgést? -16:30- Gyorsan telik az idő, ha az ember unatkozik... se. Felállok és egy alsónadrágot húzok fel és egy inget- begombolatlanul- mégiscsak szeptember van. Bekapcsolom laptopomat és úgy döntök megnézek egy filmet vacsoráig. Kis keresgélés után egy akció filmre esett a választásom, elindítom és mér kezdődhet is a mozi. - 16:30-