r u ok? ❤{vkook fanfiction}❤

10. rész

* Taehyung szemszöge *

~Vattacukor felhők közt, meztelenül fúrom arcomat a cukros ételbe- olyan jó illata van-, szemeimet lehunyva egy darabot számhoz emelek és mikor megérzem édes ízét nyelvemmel forgatni kezdem, de az édesség elolvad így újabb adagot emelek számhoz. Boldogan nyalom le ujjamról a ragacsos, édes dolgot. Vidámságomat egy szúró érzés töri meg amit egy fuldoklás szerű roham követ, majd egy egész testemen átfutó borzongás.~

Kinyitom szemem és Jungkookkal találom szembe magam. Szemei szorosan le vannak csukva és úgy falja ajkaimat- habár a levegőnk már rég elfogyott -, hevesebben csókol és érzem, hogy többet akar. Kezét végig vezeti oldalamon és derekamat megragadva közelebb ránt magához. Elhúzódom tőle ami hatására kinyitja gyönyörű szemeit és kérdőn rám pillant.
- Akarlak- súgja kéjes hangon- kívánlak~

- Nem lehet.

- Miért nem?
- Hétfő van, nemsokára menni kell iskolába- hátamra fordulok és a mennyezetet kémlelem.

- Lógjunk el- ajánlja fel.

- Nem lehet.

- Olyan jó fiú vagy...- forgatja meg szemeit.

- De te is- elmosolyodom, ő mindig jobb kedvre derít. Felállok és kiropogtatom elgémberedett tagjaimat.

- Biztos nincs időnk Kisöreggel foglalkozni suli előtt?

- Hogy mi?- rámeredek és még a szám is tátva marad.

- Beszéltél álmodban.

- Tessék?- idegesen rá nézek.

- Jaja- karjait feje alatt összekulcsolja és úgy nézi ahogy a nadrágom felvételéven szenvedek.

- Mit mondtam?

- Valami ilyesmit: " kisöreg, ne kezd most, most nem lehet"

- Valamit biztos félre hallottál- kínomban a földet kezdem el bámulni. Hirtelen előttem terem- miért ilyen gyors?- és arcomat megragadva felemeli fejemet, így ismét gyönyörű szemeibe nézhetek.

- Lehet- lágyan megcsókol és fenekembe markol.

- Ne, most tényleg ne- arra gondolok, hogy holnap megyek kivizsgálásra és félek, hogy a modern kütyükkel rájön a doki hogy mi is van... és ezt nem akarom. Nem akarok vele beszélni erről, úgyis ezt mondaná: "Nem szabad izgalomba jönnöd, nem tesz jót neked. Az óráid meg vannak számláva és minden egyes ilyen dologgal perceket- talán napokat - veszítesz."

- Minden rendben van?- kérdi aggódva- Miért nem akarod? Nem volt jó? Másodjára jobb leszek, ígérem.- kiskutya szemekkel néz rám én meg nem tudom, hogy mondjam el ezt az egészet neki.

- Szó sincs ilyenről, nagyon jó vagy- végigsimítok csupasz mellkasán és apró csókot lehelek ajkára- csak holnap el kell utaznom és...

- Hova? És miért csak most mondod?

- New York-ba. Sajnálom, hogy csak most mondom.
- Rendben- arcizmai megfeszülnek és elenged- miért mész?

- Orvoshoz, rutin vizsgálat meg ilyenek... tudod hogy meg ez- idegesen megvakarom tarkómat, hogy a f*szba tudná, Taehyung?

- Értem- leül az ágy végébe- és mikor jössz vissza?

- Csak egy nap, este megyek, holnap este jövök.

Már nem szóltunk egymáshoz. Csendben mentünk le a lépcsőn, ki az ajtón, be az iskolába. Síri csendben. Olyan jó volt a hétvége, a randi, az, hogy vasárnap egész nap ágyban voltunk. És akkor jön ez a sz*r és mindent elront...
- Mi a baj?- érdeklődöm mikor már a helyünkön ülünk.
- Baj?- kérdi mintha nem tudná miről beszélek.