r u ok? ❤{vkook fanfiction}❤

9. rész

A pénztárnál állunk a sorban és én még mindig azon agyalok mit is érzek.

- Két jegyet kérek- mosolygok a fiatal nőre.

- Tessék- átnyújtja és kedvesen vissza mosolyog. Kék szemei megcsillannak és gödröcskéi még mélyebbek lesznek mikor már egy ideje nézem, egy cetlire firkant valamit.

- Ez mi?- kérdem az elém tolt papír darabra utalva.

- A telefonszámom- suttogja- hívj fel- kacsint egyet én meg vállam felett Taera pillantva leellenőrzöm, hogy hallott- e bármit is. A válasz: nem. Túlságosan el van foglalva a kapun belül történő dolgokkal.

- Menjünk.

- Rendben.

Mikor beérünk gyerekesen belém karol én meg gyorsan zsebem mélyére süllyesztem a cédulát, lehet felhívom valamikor. A mellettem sétálóra pillantok és elfog a bűntudat, hogy tehetném ezt vele azok után amiket mondtam és tettem. Nem lehetek ilyen szívtelen.

- Üljünk fel- mondja mosolyogva a hullámvasútra mutatva. Félre rakom bizonytalanságomat, hogy élvezhessem a napot így hát boldogan sétálunk az említett játék felé. Kis sorban állás után felülünk és erősen kapaszkodunk, majd a kocsi elindul. Fel érünk a tetejére és Taehyung rám néz.

- Nem félsz?- kérdi kétséggel teli tekintettel.

- Nem- mondom mosolyogva- te?

- Kicsit- ismeri be lesütött szemmel én meg megszorítom kezét. Hálásan rám mosolyog és ebben a pillanatban megindulunk lefelé. Mindenki visít -beleértve a mellettem ülőt is- én meg csak nevetek rajta.

- Most hova?- kérdezem mikor már lent vagyunk a talajon.

- Oda- mutat szédülten egy padra. Nevetve leülünk és várom míg kifújja magát. Majdnem mindent kipróbáltunk, már csak egy sátor van hátra. És persze a cirkusz.

- Nemsokára záróra- mondom

- Tudom, de van még időnk. Majd ha besötétedik akkor lesz érdekes a cirkusz- rám kacsint és belépünk egy jósnőhöz. Az asszony egy üveg gömb előtt ül és kártyáit pakolássza.

- Miben segíthetek?- kérdi sejtelmes mosollyal.

- Szeretnénk megtudni a jövőnket- válaszolja lelkesen Tae.

- Foglaljanak helyet, kérem- leülünk és ő folytatja- kivel kezdjem?

- Velem- vágja rá.

- Rendben, kérem a tenyerét.

Szót fogadóan átnyújtja neki az asszony meg valami port szór rá, majd arcába fújja azt.

- A közel múltban nagy boldogság ért.

- Ez igaz- lopva rám pillant.

- De ez nem tart sokáig, nagy vihar közeleg. Nagyon nagy vihar, sok felhővel.

- Jaj, ne- hökken meg társam.

- Minden szempontból rossz dolgok várnak magára, de legyőzheti az akadályokat. Lesz valaki maga mellett aki segíti majd.

- Hála az égnek- az asztal alatt megszorítja térdemet, de én titkon tudom, hogy én leszek a vihar.

- Most maga jön- kétségbeesését felváltja a kamu mosolya.

Átnyúlok az asztal felett és ő ugyan úgy rám fújja azt a retket -csodálatos.

- Bizonytalanság ütötte fel a fejét az életében, tisztáznia kéne az álláspontokat szeretteivel.