r u ok? ❤{vkook fanfiction}❤

14. rész

* Taehyung szemszöge *

Reggel nagy fájdalom hasított belém, átjárva egész testemet. Mindenem sajgott és alig bírtam kikelni az ágyból, de sikerül, és most a WC felé tántorgok. Nagy nehezen sikerül elintéznem szükségletemet és megmosom fogaimat. Beveszek egy fájdalomcsillapítót és kis idő múlva alábbhagy kibírhatatlan fájdalmam és a közérzetem is javul egy kicsit.
- Kop kop- hallom az ismerős hangot az ajtóból amit szellőztetés céljából Jimin nyitva hagyott.
- Gyere be- lágy mosolyt küldök Jungkook fele és beljebb invitálom.
- Hogy vagy?- kérdi kicsit megszeppenve.
- Már jobban- közelebb lépek hozzá, hogy megérintsem tökéletes arcát és puha ajkaihoz préseljem enyéimet.
- Szeretnék elmondani valamit- kezdi ruhája ujját markolászva.
- Oké- becsukom az ajtót, hogy privát körülményeket teremtsek a beszélgetésünk számára.
- Szerintem üljünk le- mutat az ágyamra majd helyet foglal. Megpróbálok én is ugyanígy tenni, de a fájdalom ismét belém hasít.
- Ne haragudj- mondja alig hallhatóan- segítek.
Óvatosan megfogja csípőmet és ölébe ültet. Kicsit elpirulok, de tett már durvábbat is szóval nem teszem szóvá.
- Arról lenne szó, hogy- kezdi, de nem tudok arra figyelni amit mond. Teljesen elveszek szemeiben és azon kapom magam hogy hajába túrva ismét ajkaira tapadok. Megilletődik, de hamar kapcsol és derekamat átölelve viszonozza csókom. Lassan mozgatja puha párnácskáit és apró harapásokkal jelzi, hogy nyissam ki számát amit meg is teszek. Lassan szájüregembe csúsztatja nyelvét és az vad táncba kezd enyémmel. Ujjaim még mindig puha fürtjei között vannak, de hamar kicsúsznak onnan, hogy nyakát átkarolva még közelebb húzhassam magamhoz. Elmélyített csókunkat egy nyögéssel zavarom meg
Hát ez kínos. Érzem, hogy elmosolyodik majd levegő hiánya végett- remélem- elválik tőlem.
- Mit is akartál mondani?- kérdem ártatlan tekintettel.
- Felejtsd el- legyint egyet és ismét letámad. Jó néhány percig faljuk egymást és azt veszem észre, hogy fájdalmam enyhül. Párom ajkai amik édes csókokat lehelnek enyéimre a legjobb fájdalomcsillapító. Kis idő múlva nyakát harapdálom és próbálom megszabadítani pólójától.
- Mennünk kéne- kezdi elfojtott nyögésekkel.
- Adj öt percet- nyalom meg szám szélét majd óvatosan kicsúszok öleléséből és letérdelek elé.
- Ezt tényleg nem kéne- jelenti ki határozott hangon.
- Nyaa~
- Kérlek- néz rám még mindig komoly tekintettel.
- Mi a baj?- kérdőn felnézek rá.
- Féltelek- mondja némi habozás után- pár napig nem kéne semmi olyat csinálunk- nyomatékosan megnyomja az olyan szót.
- Igazad van- egyezek bele döntésebe
- Köszönöm- kicsit megenyhül tekintete és csókot nyom homlokomra- gyere, el ne késsünk.

Pár perces késéssel beérünk első óránkra amiről szerencsére a tanár is késik. Miért is érne be időben?
- Nem erősségetek a pontosság- forgatja meg szemét Jimin.
- Hát ez van- von vállát barátom.
Padtársam nem túl beszédes ma így inkább hagyom őt órán. Kicsengetés után felpattant helyéről és kisiet a teremből.
- Biztos megjött neki- viccelődik Jungkook
- Lehet- nevetek én is. Megszólal telefonja, kérdőn rá nézek ő meg mosolyogva vissza rám.
- Mindjárt jövök- kacsint egyet és ő is távozik. Ha már ők elmentek isten tudja hova én addig megejtek egy WC vizitet. Kezem már a kilincsen van mikor bentről ismerős hangot hallok
- Pozitív lett?- kérdi Jimin felháborodva.
- Igen, de ne kiabálj. Kérlek.
Ez Jungkook?! Miről beszélgetnek ők ketten a budiban? És miért?!
- Ő már tudja?
- Nem, nem volt alkalmam elmondani.
- Nagyszerű... De ugye ti nem...
- Neeem- húzza el JK a szó véget, elég feltűnő hazugság.
- Te idióta- kiáltja el magát Jimin- megígérted nekem...
- Tudom, tudom. De mikor megígértem már megtörtént.
- Retkes buzi- nagy csattanást hallok bentről és több se kell, gyorsan benyitok.
- Tae- kapják az ajtó felé fejüket mindketten
- Ti meg mit csináltok?- nézek az arcát fogó Jungkookra és öklét simogató Jiminre.
- Beszélgetünk...
- Most azonnal elmondjátok mi a faszom folyik itt!- emelem fel hangomat.
- Figyelj- Kook óvatosan megfogja karomat és olyan "elmesélek neked egy hosszú történetet" tekintettel néz rám. Mi az istent akár elmondani? Nem tán terhes?!
- Míg távol voltál én...- kezdi de megszólal telefonja.
- Ezt fel kell vennem- jelenti ki miután ránézett a kijelzőre.
- Persze, nyugodtan. Én meg majd megvárlak- akadok ki rá.
- Ez most fontos, de majd elmondom később - küld felém egy csábos mosolyt. Na persze.
- Később már nem fog érdekelni. Ahogyan te sem, Jeon Jungkook!- már szinte üvöltöm ezeket a szavakat, de nem érdekel, hogy valaki meghallja. Már nem érdekel semmi. Kiviharzok a helyiségből és becsapom magam után az ajtót. Nem érdekel, hogy felvette e a kurva telefonját, nem érdekel semmi. Vissza megyek a terembe és a nap hátra lévő részében nem látom se őt, se Jimint. Fasza.