r u ok? ❤{vkook fanfiction}❤

11/1. rész

*Taehyung szemszöge* 

Leszállok a vonatról és egyenesen a hotel felé indulok ahol évente egyszer szállok meg.

- Jó estét uram. Miben segíthetek?- kérdi az idős recepciós.

- Jó estét. Egy szobát szeretnék ma éjszakára- felelem apró mosollyal.

- Bármilyen megteszi?

- Csak egy éjszakáról van szó, szóval igen.
Hátra fordul és leemel egy kulcsot, majd felém nyújtja.

- Köszönöm- elveszem a kulcsot és a zsebembe süllyesztem.

- Mivel fizet?- mivel muszáj, köcsög...

- Bankkártyával- a pultra rakom a kártyát és nézem ahogy komótosan lehúzza azt.

- Jó pihenést- köszön el.

Felmegyek a lépcsőn és a folyosóra lépve előveszem a kulcsot- 114 -, megkeresem az ajtót és kinyitom azt. Beérve levetem magam az ágyra, annyira nagyon fáradt vagyok, de ezt a fáradtságot nem lehet kialudni, lelkileg fáradtam el. Belefáradtam az egészbe. Erőt veszek magamon és felkelek- 18:45 -, bőröndömből kiveszem a pizsamámat és megindulok a fürdő felé. Ledobom ruháimat és kinyitom a csapot, engedem, hogy a forró víz égesse bőrömet. Mikor már egész testem vörös elzárom a meleg vizet és a hideget fordítom el ütközésig. Didergek, túl hűvös a víz. De nem zárom el, másra kell koncentrálnom. Nem szabad Jungkookra és a vérző orrára, bedagadt szemére, felszakadt szájára gondolnom. Mindezt én tettem vele, megütöttem... egyszer, kétszer, háromszor. És ha nem állít le tovább vertem volna. Miért tettem ezt? Hisz annyira fontos nekem... Miért? Elzárom a csapot és remegve a földre kuporodom. Érzem ahogy a sírás mardossa torkomat és hasogat a fejem. De nem sírhatok, nem lehetek gyenge. Felállok és letörlöm a vízcseppeket nedves testemről, közben a tükörben nézem lila ajkaimat és vörös szemeimet. Felöltözöm és ismét az ágyba vetem magam. Jól esik a meleg, kellemes. A takaró alatt összehúzom magam érzem ahogy arcomon végig folyik az első könnycsepp. Másik oldalamra fordulok és a francia ágy üres részén markolom a lepedőt. Miért nem vagy itt velem? Miért tettem ezt? Miért nem tudom elmondani neked az egészet? Miért? Könnyeim eláztatták a párnát, és egész éjszaka nem apadtak el. Egyre csak szorítom a lepedőt és a hiányodat érzem, nem csak fizikailag, de lelkileg is távol kerültünk egymástól.

Reggel korán keltem, hogy legyen időm rendbe rakni nyúzott arcomat és kisírt, dagadt szemeimmel is kezdeni kéne valamit. Nehezen kimászok az ágyból és előkotorom bőröndömből nadrágomat és egy fekete-fehér kockás inget. Levetkőzöm és próbálom egy kis vízzel és szappannal rendbe hozni arcomat- nem nagyon sikerül, így inkább feladom. Pár percig még ruha nélkül ülök az ágyon és gondolkodom. Hogy lehetek ekkora rakás szerencsétlenség? Mikor úgy érzem már eleget ostoroztam magamat elkezdek öltözni. Kedvtelenül ballagok le a lépcsőn. Kilépek a friss, kora őszi levegőre, zene be, világ ki.

~Kiss me hard before you go
Summertime sadness
I just wanted you to know
That baby, you're the best~

Nincs messze az orvos így egy laza tíz perces séta után belépek a váróterem ajtaján. Leülök egy székre és a körülöttem lévő embereket nézem. Igazán unalmas elfoglaltság. Előveszem telefonomat és megnézem az üzeneteimet.

2 nem fogadott hívás.

Szívem hevesebben kezd el verni ahogy rámegyek a hívásnaplóra, de a kezdeti izgalom elmúlik ahogy meglátom a számot. Nem Jungkook hívott, hanem anya. Csalódottan visszateszem zsebembe a készüléket, de előtte még leállítom a zenét és elrakom fülhallgatómat.