r u ok? ❤{vkook fanfiction}❤

2. rész

- Pillanat- kiabálom miközben a nadrágomat erőszakolom magamra.
Mikor felvettem azt és- kevés sikerrel- eltakarta merevedésemet kinyitottam az ajtót.
- Hát te?- kérdezem megdöbbenve.
- Bejöhetek?- süti le a szemét Kook.
- Öm, éppen aludni készültem, mit szeretnél?- siettetem a dolgot, már mennék vissza elintézni a dolgomat.
- Engedj be- néz rám komolyan, majd bejön a szobámba és becsukja maga mögött az ajtót. Az ablak alatt lévő közvilágítás és a szemközti épület pirosan világító 'tattoo' felirata világítja be a szobát. Jungkook arcának tökéletes vonalai kirajzolódnak, sima bőre szem kápráztató, ajkai hívogatják enyéimet. Legszívesebben belefúrnám arcokat a nyakába és letüdőzném illatát, majd puha bőrébe mélyeszteném fogaimat és rajta hagynám nyomom.
- Szóval- lép közelebb egy lépést- én nem tudtam hogy még nem csókolóztál az előtt, habár az nem volt igazi csók.
Idegesen vakargatja tarkóját és a parkettát kémleli.
- Nem történt semmi- mondom automatikusan, habár tudom ez nem igaz. Nagyon is történt valami, akkor is ha ő ezt nem tudja. Azon az este megmozdult bennem valami ami azóta egyre csak mocorog a bensőmben.
- Ha tudom akkor nem teszem meg- nehezen, de rám emeli tekintetét- nem tettem volna meg- suttogja inkább magának mintsem nekem. Szemeiben zavartságot és enyhe szomorúságot látok.
- Ne emézd magadat a múlton- inkább magamnak mondom nem neki- ami megtörtént, megtörtént. Ennyi.
Próbálom kikerülni, mivel eddig a fal és közte voltam. De ekkor még egyet lép előre és a falnak lök.
- Mit csinálsz?- mordulok rá.
Ő nem válaszol csak két lábam közé teszi sajátját.
- Megmutatom milyen egy igazi csók- néz rám azzal az ellenállhatatlan mosolyával. Egy ideig mélyen egymás szemébe néztünk majd megfogja egyik kezemet és fejem felett a falnak szorítja. Ajkait nyakamhoz közelíti én meg szabad kezemet mellkasára rakom. Puha ajkaival bőrömhöz ér és apró csókot lehel rá, oldalra döntöm fejemet, hogy jobban hozzáférjen az érzékeny területhez.
- Nem kell ezt tenned- préselem ki magamból a szavakat, ügyelve nehogy nyögjek közben. Erre a kijelentésemre elmosolyodik, érzem a bőrömön.
- Dehogy is nem, Hyung. Pont ez az amit tennem kell- súgja fülembe.
Nem hiszem el, hogy itt áll előttem és ilyeneket tesz, valaki nevelje meg ezt a gyereket. Lehet nekem kell megtenni- khmm. Vissza a Földre...
Elhajol nyakamtól és mélyen a szemembe néz. Elengedi kezemet és megsimítja arcom amitől jóleső borzongás fut végig egész testemen. Most mit kéne tennem? Én is simogassam meg? Bár megtehetném, de nem merem plusz teljesen le vagyok fagyva. Jobb híján frissen szabadult kezemet másik mellé teszem, Kook mellkasára. Az említett testrészről eszembe jut tökéletes teste és a kép amit saját célokra akartam felhasználni ma este. Ismét megborzongok és imádkozom, hogy ne vegye észre feszülő nadrágomat, a kisöreg nagyon elemében van ma.
Két keze közé veszi arcomat és közelebb hajol, most komolyan meg fog csókolni?
- Jung...kook- mondom szaggatottan nevét- neh tedd... ezt.
De hiába beszél neki az ember... Becsukom szemeimet és résnyire nyitom számat, magam sem tudom miért. Hozzáérinti ajkait enyéimhez majd óvatosan elkezdi mozgatni azokat, egyik kezével tarkómat tartja másikkal a derekamat öleli miközben egyre hevesebben mozognak puha párnácskái. Mikor azt hittem vége megérzem nyelvét alsó ajkamon. Most ezt bele akarja rakni a számba? Hát azt felejtse el. Ráharapok nyelvére majd eltolom magamtól egy kicsit.
- Bocsánat- nézi ismét a parkettát- elszaladt velem a ló.
- Megesik- motyogom lehajtott fejjel.
- Csak tudod- kezdi- olyan puha ajkaid vannak, - felemeli államat majd rám mosolyog. Mélyen a szemeibe nézek és próbálom kiolvasni mit érez, de nehezen megy ilyen erotikus fénynél. Csak a vágyat látom minden porcikájában.
- Szerintem menned kéne.
- Szerintem meg nem.
- Tessék?- pimasz egy gyerek az már biztos.
- Azt mondtam nem- komótosan leül az ágyamra majd hanyatt vágódik rajta- gyere ide.
- Hogy mondod?- kerekedik el a szemem. Mi történt vele hogy hirtelen ilyesfajta érdeklődést mutat irántam? Megragadja karomat és magára ránt én meg kínomban felhorkantok. Óvatosan végigsimít hajamon majd belemarkol és erőteljesen hátrarántja fejemet.
- Au- sikítok fel- engedj el!
Szinte már kiabálok, de ekkor rájövök, hogy mégis csak egy kollégiumban vagyunk, az kéne még, hogy valaki ránk nyisson. Apropó.... az ajtó be lett zárva?
Előző kérésemre, illetve inkább parancsomra nem mond semmit, helyette inkább megharapja nyakamat. Hegyes fogaival játszik bőrömmel, a fájdalomtól- vagy inkább a meglepetéstől- felszisszenek és alsó ajkamba harapok. Ez így nagyon nem lesz jó, érzem ahogy a kisöreg még több vért kap- persze, ha ez lehetséges-, így nem tudok tisztán gondolkodni, nem látom tetteim következményeit. Így hát Megfogom Kook vállait és vissza nyomom az ágyra, kezeimmel izmos karjain támasztom magamat és zihálva szemeibe nézek. Egy darabig nézem sötét- szinte fekete- íriszét majd tekintetemmel arca többi részét vizsgálom. A sima bőrét, erős állkapcsát és puha ajkait. Késztetés érzek, hogy rátapadjak párnácskáira, de vissza fojtom magamban a vágyat. Érzem ahogy alattam fekve gyorsan veszi a levegőt és szíve úgy dobog akár egy maraton lefutása után. Mit érezhet és gondolhat most? Vajon ő is úgy vágyik rám mint én őrá?
- Most akkor megcsókolsz vagy mi lesz?- szól türelmetlenül.
Basszus, most azt akarja hogy én csókoljam meg?
- Nem- vetem oda nemes egyszerűséggel majd lemászok róla és a falnak döntöm hátamat. Csodálom hogy ilyen helyzetben is képes vagyok higgadt maradni. Legalább tudom hogy az agyamba jut még némi vér.
- Mi az hogy nem?- háborodik fel- de hisz én azt hittem hogy akarod... hogy akarsz.
Szétnyitja lábaimat és befészkeli magát közéjük- csodálatos, kisöreg most boldog lehet-, fészkelődik egy kicsit majd kezei közé fogja arcomat és közelíti felém csodálatos ajkait.
- Csókolj meg, oppa- súgja ajkaimra.
Nem teszek semmit csak szorosan lehunyom szemeimet és várom mi fog történni. Érzem ahogy gyengéd csókot lehel párnácskáimra majd aprót harap alsó ajkamba.
- Nyisd ki a szádat, oppa.
Ez a gyerek megőrít, de megteszem amit kért, résnyire nyitom ajkaimat és rögtön megérzem nyelvét két ajkam között ahogy óvatosan- de határozottan- átcsúszik számba.
Tehát ilyen egy csók, egy igazi csók, egy nyelves csók. Kicsit furcsa hogy Jungkook nyelve az enyémet simogatja, de meg tudnám szokni. Szorosan ölelem derekát miközben ölembe ültetem, majd ő is elveszi kezeit arcomról és az egyiket pólóm alá csúsztatja- merő véletlenségből persze.
- Ne- nyögöm bele a csókba.
- Miért ne?- elhúzódik tőlem ami jól is jön ugyanis már kezdett elfogyni a levegőm. Nem várja meg válaszomat azonnal letámadja nyakamat és hátamra fektet, majd pólóm alatti kezét lejjebb csúsztatja mígnem megállapodik egyre szűkebb nadrágomon. Mikor megérzi mi a helyzet elmosolyodik és elkezdi lehúzni rólam az említett ruhadarabot.
- Ne tedd ezt- súgom kéjes hangon- nem akarod ezt tenni.
- De igen, különben nem lennék itt.
- Nem hiszek neked- hangom inkább könyörgő mintsem meggyőző. Lemászik rólam és mellkasomra teszi fejét.
- Majd hiszel nekem- néz rám mosolyogva.
- Talán- motyogom magamnak, bár kétlem hogy bármit is érezne irántam.
Ránézek és látom ahogy nyugodtan veszi a levegőt csukott szemmel, lehet elaludt. Annyira aranyos mikor alszik, habár ő mindig aranyos...
Én is lehunyom szemeimet miközben egyik kezemmel hátát simogatom, és lassan elnyom az álom azzal az emberrel a karomban aki a világot jelenti számomra.

Valami kattan, mintha egy fényképező lenne, de most nem érdekel, túl álmos vagyok. Ekkor hirtelen éles fény villan a szobában.
- Mi a picsa?- kapom fel félkómás fejemet.
- Bocsi, Tae- suttogja JK- aludj nyugodtan.
Elkezdi simogatni a hátamat majd mikor abbahagyja feláll és elhagyja a szobát, csupán az ajtó kattanása jelzi ezt számomra és az utána maradó gyötrő csend, nem hallom ahogy édesen szuszog mellettem. így hát vissza alszom, nélküle.

- Hey, Taehyung- rázza valaki a karomat.
- Jungkook?- kérdezem csukott szemmel, rekedt hangon.
- Mi? Nem- vágja rá erélyesen Jimin.
Felülök ágyamon majd megdörzsölöm szemeimet ökleimmel.
- Jó reggelt- mosolygok szobatársamra.
- Reggelt- biccent majd leül mellém- zuhanyozz le, addig csinálok valami reggelit. Ha sietsz nem kell a suliban megennünk.
Basszus, ma kezdődik a tanítás, szívás.
- Oké- mondom majd elindulok a fürdő felé.

Mikor végeztem a zuhanyzással egy törölközőt tekertem derekamra és kiléptem az ajtón.
- Elraktam a szendvicseket, mert sokáig voltál bent- Jimin háttal áll nekem, de tudom, hogy szemeit forgatja.
- Köszönöm- mögé lépek majd hátulról átölelem.
- Mióta szokás az ölelkezés?- szembe fordul velem és mélyen szemembe néz, szerintem felfogta hogy csak egy törölköző takar és nem lenne előnyös pont most a padlót bámulni.
- Kicsi korunk óta- felelem nagy mosollyal- csak mindig elmarad.
Elhúzom számat, erre kitör belőle a nevetés.
- Jól van te szeretet hiányos- kezdi- öltözz fel aztán meglátjuk mi legyen az öleléssel.
Összeborzolja hajamat majd enyhén vörös arccal elkezd pakolászni valamit. Gondolom azt várja, hogy felvegyek valami addig meg nem nagyon akar bámulni. Habár egyre vörösödő fülei másról árulkodnak.
Geez, Taehyung... Szedd össze magad. Kis korod óta együtt vagytok, tuti nincsenek ferde hajlamai, már feltűnt volna. Oké, még régebben kivertük egymásnak, de csak puszta kíváncsiságból, ennyi. Akkoriban egyikünk se tudta hogyan is működik ez, nem is csináltuk soha az előtt, ezért úgy gondoltuk együtt csináljuk először. Hát igen, k*rva jó volt.
- Kész vagy már?- kérdésével kizökkent a nosztalgiából, de nem is baj.
- Jap, mehetünk.
Felkapom iskolatáskámat majd kinyitom az ajtót barátom előtt. Bezárom a szobát majd a zsebemben süllyesztem a kulcsot.

- Jó reggelt- intek mikor az osztályba érünk.
- Nektek is- mosolyog Kook, majd zsebébe teszi telefonját amit az előbb még nagy átéléssel nyomkodott.
Kezet fogok mindenkivel- ez a mindenki konkrétan Jungkook, Jin és Namjoon. Leülök a helyemre Jimin mellé majd padtársam hátrafordul Namjoonhoz és Jinhez, én addig az előttem ülő JK- val váltok pár szót.
- Szóval- kezdem- mi volt este az a hang? Lefényképeztél?- érdeklődöm.
- Aha- mondja félvállról- és nézd...
Elém tartja telefonját ahol egy Messenger beszélgetés van megnyitva.
- Mi ez?- kérdezem a kelleténél hangosabban, habár tisztán láttam kinek és mit küldött az az idióta.