amikor a nap a földre költözött

2. Szociális tápláléklánc

Miután leszálltunk a vonatról el kellet sétálnunk egészen le a partig a szálláshoz. Bálint meg akart várni, de a felfordulásban, ami a leszállásnál keletkezett elsodródott mellőlem, így a sor végén kullogtam egyedül. A házban persze mindenki felbolydult, hogy ki kivel kerüljön egy szobába. Ahogy a tömeg szélén álldogáltam Bálint lépett oda hozzám.

- Akarsz velünk egy szobában lenni? –mutatott a háta mögött két srácra. Nos, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy ne üljön ki az arcomra a döbbenet, és egyéb negatív érzelmek, ahogy végignéztem a két kis szerencsétlent, akik mintha direkt öltöztek volna Agymenők karaktereknek, de tudom, hogy szimplán csak ugynaolyanok. – Ábel és Armand. –fordult vissza felém Bálint. – hát... jófejek! –röhögte el magát. 

Hiába próbáltam én se bírtam visszatartani egy halk kacajt, ahogy végignéztem szegényeken akik talán jobban féltek ettől az egésztől, mint én. De miután nem igazán vagyok olyan helyzetben, hogy válogassak belementem. A szobák sima táborinégyszemélyes kis zugok voltak kettő emeletesággyal és egy kis asztalkával szék nélkül. Megvártam, amíg a többiek választanak maguknak fekvőhelyet majd levágtam a cuccaimat a szabadon maradt jobb oldali ágy felső matracára. Ahogy az ágy és a plafon közti kevéske helyet méregettem már előre éreztem a reggeli felkelések fájdalmát. Szívesen megkértem volna a szemközti ágy alsó részén terpeszkedő Ábelt, hogy cseréljünk, hiszen alacsony méretét elnézve ő biztosan nem verné be a fejét minden egyes alkalommal, de biztos voltam benne, hogy nem tudom szétválasztani a két kockát, úgyhogy inkább megpróbáltam a fejembe vésni, hogy nem szabad csak úgy felülni az ágyban. 

Fél óra múlva mindenkit összehívtak egy nagy terembe, hogy tudassák velünk a programot. Mindenki kapott egy nyakba akasztható kis kártyát, amire rá volt írva a nevünk és az osztályunk és egy kis füzetet ahova le voltak írva a programok. A mai napon már csak mindenféle játékokat játszottunk, hogy megismerjük a többieket. A játékok során elég sok minden kiderült a többiekről. Ott volt például Marci és Levente. A tipikus helyesek vagyunk és tudjunk magunkról, hangos srácok. Sok baráttal. Divatos ruhákkal. Tökéletes hajjal.
Aztán a három lány, Kati, Edina, és Kincső. Szögegyenes haj, tökéletes alak, tökéletes ruhák, tökéletes smink és tökéletes megjelenés. Egy hibájuk van csak, a személyiségük. Ők öten Napsugárral és Callyvel kiegészülve alkották azt a klikket, aminek még soha nem voltam részese. A hangos, középpontban álló ''nagymenőket" ha lehet így fogalmazni. 

Aztán ott volt a balhés, ívós, cigizős 3-as, természetesen, Dezső, Fecó és Blanka.
Az a csoport, amibe Bálint és Kristóf is beletartozott volt a harmadik helyen ezen a szociális táplálékláncon. Márk, Bálint, Kristóf és Bálint ikerhúga Enikő és annak legjobb barátnője Berta. Mindegyikőjük sportol valamit, ezért sokszor az a téma. Nem is kell várnom már most nyilvánvaló, hogy Enikő és Berta nem fognak jól kijönni a másik három 'tipikus' lánnyal. 

Eggyel alattuk helyezkednek el a sima lányos lányok és fiús fiúk. Akikben semmi különös nincs és teljesen átlagosak mindenben. Őket a legegyszerűbb elkerülni hisz csak egymással állnak szóba. Más kérdés, hogy a többiek nem is szeretnének. Próbáltam megjegyezni a nevüket, de még az is nehezen ment. Az előző osztályom fele ilyenekből állt, de most csak 5-öt számoltam. Illetve... a Bori nevű lányt sokat látom Napsival. Amikor egyszer mellettem álltak valamilyen koreai zenekarról beszélgettek. Vagy kínai? Érdekel is engem. A lényeg hogy valami ázsiai cuccról és mivel lemerem fogadni rajtuk kívül senki, sincs oda a rizsszeműekért az osztályban úgyis egy klikkbe fognak tartozni. 

Igazából az egész osztály és az összes osztály tökéletesen ugyanolyan, mint az amerikai tini filmekben. Ugyanaz a felosztás leszámítva a szakadékokat a csoportok között. Nincs csapatkapitány-pomponlány típusú pár, nincs alárendeltség és hangos cikizése a nálad alacsonyabban elhelyezkedőknek. A klikkek elvannak egymás mellett és magukban utálkoznak és ármánykodnak. Na persze nem most! Az elején még mindenki megjátssza, hogy mindenki szeret mindenkit. Aztán szépen keletkeznek a széthúzások. Ezt a részt valahogy sose értettem. Nem lehetne már rögtön csak azzal jó pofizni, aki szimpatikus? Ha mégse olyan, mint hitted az úgyis gyorsan kiderül.