amikor a nap a földre költözött

16. Kata detoxikálója

- Egy írógép!- csapott a kebabozó azon asztalára Bori ahova leültünk, amíg kitaláljuk űrlényünk ajándékát.- Tudom, mennyire imádja őket, de fogalma sincs, hol kaphatna.

- Igen, ahogy nekünk sincs?!- Húzta fel a jobb szemöldökét Kristóf.

- Wish-en minden van- mondta teli szájjal Márk, és egy vállrándítással egybefűzve elkezdett keresgélni a telefonján.

- Ami a Wish-ről van, három nap múlva esik darabokra- nézett rá lesújtóan Bori majd folytatta- És ide sem érne időben. Viszont biztos van valahol a városban egy antik bolt vagy bármi.

- Rendben akkor ezt te intézed, miénk a bulika- kezdett ez táncolni ültében Bálint és úgy csinált mintha be lenne rúgva.

- Legyen nálam.- szóltam bele én is- Nagy a kert, lehetne egy vibe kerti parti, és ha meglepetés bulit akartok, akkor nem is lenne gyanús, hogy elhívom hozzánk.

- De adom!- Próbált meg artikulálni Márk még mindig teli szájjal.

- Én is!- Mondta vigyorogva Kristóf.- A hétvégén fogadj be minket, és megtervezünk mindent.

- Ezen a hétvégén biztos nem!- válaszoltak szinkronban Bori és Márk megint. Tényleg kezdek félni.- Gergő házibulija lesz az előadás napján, utána agyhalott leszel pár napig az száz.- folytatta Márk.

- Tény- néztem Kristófra.- Legyen következő hétvége, még van három hetünk, ráérünk.

- Bazsit se felejtsétek el meghívni- bökte oda nekünk Bori miközben felállt, hogy visszavigye a tálcáját.

- Az meg ki?- nézett körbe Bálint.

- Napsi tesója.- mondtam, és csodálkoztam, hogy Bálint nem tud róla.

- A mije?- Néztek rám mindhárman tányérnyi nagyságú szemekkel- Te most ugratsz?- Hajolt bele az arcomba Kristóf.

- Nem!- nevettem ki a reakciójukat.- Az anyukája összejött valakivel, akinek van egy fia, így most van egy tesója, vagy akármi.

- Mi a teljes neve?- húzta hozzám közelebb a székét Márk a másik oldalról, telefonjával a kezében, készen arra, hogy megkeresse a srácot.

- Csak ennyit tudok!- rándítottam meg a vállam- de Borit kérdezzétek.

Persze miután visszajött a lány úgy tapadtunk rá a telefonjára, hogy szegényt majdnem fellöktük a székből.

- Nézd már! Biztos, hogy csak testvérek?- mutatott Kristóf röhögve egy posztra, amin együtt mosolyognak a kamerába.

- Egyem meg, ezek cukik!- Hajolt el a képernyőtől Márk, majd nyomkodta tovább a sajátját.

- Ti vakok vagytok? Úgy osztotta meg a képet, hogy sibling time- mutattam a leírásra.- De Bori, te még bepróbálkozhatsz, talán sikerül- fordultam a lány felé, aki csak unottan nézte ahogy csámcsogunk a srác oldala felett.

- A srác úgy osztott meg a facebookon- emelte nyomatékosan a magasba a mutató ujját- egy képet, hogy #siblingtime. Szerinted bármikor eszembe jutna, hogy mi egymásnak lettünk teremtve?- nézett rám enyhén undorodva. Bár egyetértettem vele, csak vicces volt húzni az agyát.

- Bori vagyok, nagyon menő és senki sem érhet fel hozzám! Sajnálom, de egy férfi sem méltó a társaságomra!- vékonyította el a hangját Bálint és úgy dobálta magát mondandója közben, mint akinek valami rohama van. A kifigurázott lány keze már lendült is, és fájdalmasan erősen tarkón vágta a gyereket.