amikor a nap a földre költözött

4. repül az idő

Hihetetlen, hogy repül az idő, ha az ember unja az életét. Egyik nap a másik után, minden monoton és szürke. Vagy csak az ősz ilyen nyomasztó. Mindennapjaimat a kedd és a péntek teszi kevésbé elviselhetetlenné. Pontosabban az ezen a napokon lévő francia órák. Miután az osztály egy ember kivételével sosem tanult franciát az angol szerinti csoportbontásban kellett beülnünk a francia terembe. Nem meglepő módon Cally is a haladó csoportban volt. Teljesen felesleges volt beülnie közénk az órára, hiszen származásának köszönhetően anyanyelvi szinten beszéli a nyelvet. Mégis amikor először léptem be a terembe már ott ült a heves beszélgetést folytató Bori és Napsi mellett. A terem másik oldalán lévő helyemről figyeltem, ahogy unatkozik a két lány mellett. Eszembe jutott, hogy talán meg kellene szólítanom, de ebben a pillanatban két lány (Kitti és a másik uncsi csaj) a másik csoportból benéztek az ajtón és Clementine megragadva az esélyét kirohant hozzájuk. Napsugár egy pillanatra utánanézett, de aztán visszafordult Bori telefonja felé, amin valami animációs japán cuccot néztek.

Köszönhetően a két hetes hiányzásomnak csak a mögöttük lévő padban maradt nekem hely Bálint, Kristóf és Márk mellett. Jó fejek voltak, de mindig a sport vagy valamilyen telefonos játék volt a téma, amihez elég ritkán tudtam hozzászólni. Persze ettől függetlenül próbáltak bevonni a társaságba. Nem tudom, mi fogta meg őket ennyire bennem, de rendszeresen hívnak magukkal mindenhova. Bár mindegyiküket sikerült megszeretnem az együttöltött idő alatt, Kristóf állt hozzám a legközelebb. Még a legértelmetlenebb hülyeségeimet is röhögve tolerálja. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan egy ilyen barátot tudok magamnak szerezni. Talán fejlődök.

Sose tanultam még franciát, de nem igazán zavart a dolog hisz a többiek is csak a számokat és ilyesmi alap dolgokat vettek ebben a két hétben. Mondanom sem kell, hogy Cally látványosan unatkozott. Amikor a tanár észreveszi, hogy nem ír, csak mosolyogva mond neki valamit, amiből kb. 3 szót, ha értek, a tanár pedig a vesztesek tekintetével visszafordul a tábla felé, míg a félvér lány továbbra sem hajlandó csinálni semmit. Megdöbbentő, hogy Kőrösi tanár úr mégis mindig isteníti Callyt. Szegény pára már az utolsókat köhögi itt a suliban. A megmaradt 3 szál haját állandóan átfésüli csillogó feje búbján és bozontos bajusza alól alig lehet hallani, amit szuszogva, kiprésel magából franciául. Bizonyára megártott neki a sok croissant, hiszen nem kevés súlyfelesleggel rendelkezik. Összességében erősen hasonlít az északi sarki, piros ruhás pofára. Ezt cifrábbnál cifrább ingjeinek az alulról 3. gombja is elszenvedi. Minden órán azt szuggerálom, melyik nagyobb levegővételénél adja meg magát, és csapja ki az első sorban ülők valamelyikének szemét. Valahogy sosem következik be.

Angolon egy hasonló elrendezésű teremben vagyunk tehát a helyek maradtak. Az előttünk ülő három lány közül Bori remekel a legtöbbet angolon. Szinte minden kérdésre kapásból tudja a választ és a kiejtése néha még a tanárét is felülmúlja. Nem tudom, hogy kerültem be a haladó angolosok közé, de az elmúlt 4 hónapban alig mertem megszólalni órán. Ahogy az várható volt Cally is jó pár szinttel felettem van a nyelvből, de meglepetésemre a közöttük ülő Napsi sem olyan rossz, mint először gondoltam. Szinte minden órán csak ül csendben (vagy esetleg alszik...) és rajzolgat a füzete szélére. De pár hét után kiderült számomra (és mindenki számára) hogy nem azért gubbaszt csendben a két nyelvőrült lány között, mert nem tud semmit, hanem mert egyszerűen sosem beszél. A gólyatábori akciójuk után nem gondoltam volna pont őróla, hogy ennyire lámpalázas lenne. Egymás után gyűjtötte be az ötösöket angolból és a reáltárgyakból. Töriből és irodalomból viszont épp hogy megüti a kettes felső határát. Annak ellenére is, hogy az osztályfőnökünk tanítja, akinél szelídebb és kedvesebb tanár nem is lehetne a suliban.