amikor a nap a földre költözött

12. Ez nem az amit barátságnak hittem

Fakultáció, érettségi, jövő. Ilyenekkel riogattak, amikor nekikezdtünk a tízediknek. Egyéb évindító változás, hogy Cally mellém költözött. Természetesen tudtam róla, hogy Jankáékkal Simon miatt veszett össze, aki, mint kiderült, ülőhely váltásának igazi oka volt, mert természetesen a balhés hármas is a hátsó sorban tespedtek. A Callyvel való egyre erősödő barátságomnak örülnöm kellett volna, de nem tudtam nem arra gondolni, hogy bármit is csinálok, a második vagyok, és, hogy sose feledkezzek meg Simonról, Cally is tett, hiszen rendszerint a srác volt a téma. Sőt néha még velük is kellett lógnom a lány kedvéért. Talán a mesterhármas tényleg nem olyan borzalmas, mint a róluk terjedő hírek, és az idő többségében el lehet velük lenni, de egyáltalán nem éreztem magam olyan jól velük, mint mondjuk Kristófékkal.

Természetesen a tanárok vészkárogása nem állított meg minket abban, hogy egy dögunalom rajzóra közben ne az ikrek és Márk szülinapját szervezzük.

- Haver, az, hogy veled együtt tartsam a szülinapom nem gáz, mivel ennyire közel esik, de Enikő?!- nézett Bálintra Márk fájdalmas arccal.

- Márk ők ikrek.- nézett fel Bori a telefonjából. - Tudod, egy napon születtek!- nézett úgy a fiúra, mint aki teljesen értelmi fogyatékos. Mondjuk, néha én is elgondolkodom rajta.

- De akkor is.- dőlt hátra kétségbe esetten Márk.- Ennek egy kan bulinak kéne lennie.

- Kan bulinak, de Napsi és Bori biztos megvannak hívva?- néztem rá kérdőn, miközben a két említett körvonalait vázoltam fel a papírra. Úgy tűnik én voltam az egyetlen, aki csinálta az órai munkát.

- Ajj, de jó már most!- húzta a száját Napsi a ceruzám mozgását követve tekintetével.- Ez nem ér, hogy Bence ilyen jól rajzol!

- Az nem számít.- Legyintett felém válaszként Márk, miközben nyugodtan hintázott a székével, Boriba kapaszkodva.

- Én nem vagyok elég nő neked?- nézett rá Márkra a lány, majd nemes egyszerűséggel kihúzta a szorításából a karját, és elégedetten nézte, ahogy Márk hátrataccsol a székkel együtt.

- Nem így értettem!- nyöszörgött a földön.

- Nem mintha Enikő olyan lányos lenne, hogy belerontson az elképzeléseidbe.- gondolkodott hangosan Bálint.- Néha tényleg úgy érzem, öcsém van húgom helyett.

- Mennyivel vagy idősebb, fél perc?- röhögte ki Kristóf.

- Az nem számít.- legyintett hasonlóan, mint Márk az előbb.

- Bulit szerveztek?- lépett vissza az asztalunkhoz Cally. A táskájában kutatott valami után.

- Igen szülinapom lesz.- bólintott még mindig a földön fekve Márk.- Illetve szülinapunk.- javította ki magát Bálint szemöldökmozgása láttán.

- Miért, jönnél?- kérdezte Bálint.

- Óh, nem hiszem, hogy ráérek.- mosolygott ránk sajnálkozva, majd visszasétált az ideiglenes ülőhelyéhez; Simon ölében. A gyomrom forgott.

- Valószínűleg Simon féltékeny, és nem engedné el nélküle.- nézett utána Bori, majd fújt egy hatalmas rágóbuborékot.- Mondjuk valahol meg tudom érteni.

- Ne aggódjatok, így is ez lesz október legnagyobb bulija!- segített Márknak felkelni a földről Napsi, aki kiskutya szemekkel ölelte magához a lányt, arra hivatkozva, hogy ő az egyetlen, akit szeret közülünk innentől.

- Úgy érted, hogy Cally képes lenne megcsalni valakit?- néztem furán Borira.

- Úgy értem, hogy Cally nagyon szép.- emelte fel védekezőn a kezeit maga elé, támadó hangnememre.- A helyében nekem se tetszene a gondolat, hogy mindenki rajta legelteti a szemét.