amikor a nap a földre költözött

10. Legjobb barátok mindörökké

Felemeltem a kitépett füzet lapot, és csak akkor esett le, hogy ez egy naplóbejegyzés, amikor már annyi mondatot elolvastam, hogy nem állhattam le a folytatásával...

okt.4
Cally izgatottan pattogott az ágyán, azt ecsetelve, milyen jó lesz a buli... hát én nem voltam benne biztos. Az egyetlen oka, hogy elmentem vele az az volt, hogy Zalán is ott lesz. Pedig ha előre tudtam volna mi lesz... Maga a buli nem lett volna rossz, ha a barátnőm nem tűnik el az első negyed órában. Próbáltam elleni másokkal, de egy idő után azért úgy megkerestem volna. Szobáról szobára jártam és miután heves elnézést kértem a lánytól akit az egész napos táplálékbevitelének szájon át való kiürítése foglalt le a fürdőszobában, már úgy voltam vele, hogy ha nem a következő ajtó mögött lesz, feladom és hazamegyek. Lenyomtam a kilincset és már kezdtem volna megint bele a bocsánatkérésbe, ugyanis éppen egy egymással elfoglalt párocskára nyitottam rá, amikor leesett, hogy ez nem más, mint a legjobb barátnőm, Cally és egész ittlétem oka, Zalán. "Óh, basszus Napsi!" bírt ennyit kinyögni, amikor meglátott az örök és egyetlen crushom ölében. Egy hang kinyögésére is képtelen voltam, így csak becsaptam az ajtót, és mint egy agyhalott leviharzottam a lépcsőn. A következő, amire emlékszem, hogy a kihalt utcán kóválygok egy üveg borral a kezemben. Hogy hogy került hozzám, valószínűleg a sokk miatt kiesett. Hogy miért arra vitt a lábam amerre, azt már nem tudom, csak azt, hogy az az üveg alkohol egyik pillanatról a másikra csúszott le bennem. Pedig nem is szoktam inni! Azt sem tudom, hogy került egyáltalán a buliba pia. Vagy, hogy Cally miért hozott egy ilyen buliba. Ez az egész este csak egy hatalmas ballépés volt, amit már a legelejétől éreztem, de nem ellenkeztem, mert Callyt láthatóan ez tette boldoggá. Milyen kár, hogy fordított esetben már nem volt érvényes a figyelmesség.

Még egy kiesés után már csak az van előttem, hogy a Marci(!!!) kapar fel a földről és támogat be egy ajtón. Másnap reggel az ágyában ébredtem, tiszta ruhákban. Amikor őt magát megtaláltam a kanapén, természetesen ez volt az első kérdésem hozzá, de megnyugtatott, hogy ő aztán bottal se nyúlna hozzám (nagyon kedves amúgy... pont erre van szüksége a romokban heverő önbizalmamnak) és a nővére öltöztetett át, akinek pont akkor volt vége a műszakjának. Hogy én mit kerestem hajnalban, olyan részegen az utcán, hogy a világomat se tudom, nem kérdezett semmit. A mondatot miszerint "ennyire még én sem vagyok nagy partyarc, sikerült leköröznöd Dezsőt vagy Simont" biztosan bóknak szánta, de nekem csak felfordult a gyomrom az emléktől, és legszívesebben visszabújtam volna a takaró alá. És amikor látta, hogy nem is nagyon szeretnék róla kitálalni, hozott nekem egy bögre kakaót és elkezdtük beszélgetni. Legfőképpen róla. Kiderült, hogy jobban hasonlítunk, mint gondoltam. Egy idő után a családi hátteréről is szó esett. Nagyon durván meglepődtem, amikor kiderült, hogy az apjuk az öccse születésekor elhagyta őket egy másik nőért, az anyja pedig egy szociális otthonban van, mert beleőrült a depresszióba. Így most a nővére és a vőlegénye nevelik őt és az általános iskolás öccsét. Azon a szombaton nem mentem haza csak este, miután olyan oldaláról ismertem meg, ami sehogy se illet nagyszájú focista énjéhez, amit az osztályban mutat. Alig hiszem el, de egészen az állomásig kísért. Jó, igazából az volt az oka, hogy vidéki létemre nem igazán találtam volna oda tőlük. Egyszer kérdezett rá, hogy mit kerestem odakint a házuk előtt szétázva, de látta, hogy nem akarom elmondani így hagyta. Azért még mielőtt felszálltam volna a helyközi járatra, megígértette velem, hogy erről az oldaláról ne szóljak senkinek. Lol nem lepődtem meg. A buszon megnéztem kik üzenetek nekem. Azon meglepődtem, hogy anya nem írt, mert hiába élt abban a hitben, hogy Callynél maradtam, már kezdett későre járni. Azon viszont már cseppet sem, hogy a drágalátos "legjobb barátnőm" vagy ezer üzenetet küldött és a híváslistámról is csak az ő neve köszönt vissza. Felfordult a gyomrom, ha csak megpróbáltam elképzelni, ahogy magyarázkodik. Még most se tudom felfogni, hogy tehetett ilyet. Hiszen pontosan tudta! Fogalmam sincs, hogy fogok holnap suliba menni. Nem akartam őt látni. De anya semmiképp sem fogja megengedni, hogy ne menjek. Ilyenkor persze mintaanya. El akarom mondani valakinek. NAGYON! De nem tudom, kinek mondhatnám... az ilyeneket Callynek szoktam, de ez ugye most nem opcionális. Azt hittem, ha leírom, segít, de ennyit erről.