Az éhezők viadala: Prim

1. Fejezet: Az aratás napja(*)

*: Már az átírt verzióról fordított fejezet

A falak szürkék. Boltok vesznek körül, a többi 12 éves lármázik mellettem, valamint a 12. körzet teljes lakossága, nagyjából 8 ezren.

Ahogy egyre több és több ember elfoglalja a teret, a későnérkezőket a békeőrök a környező utcákra terelik. Azonban nem kell aggódniuk arról, hogy lemaradnábak a ceremóniáról, mivel hatalmas képernyőkön lesz élőben közvetítve az egész körzetben.

Izzad a kezem, így beletörlöm a szoknyámba. Szoros a hasamnál, és hányingerem van. Talán csak az aratás miatt. Igen, biztos, hogy amiatt.

De több ezer cetli van gondolom magamban és mindössze egyetlenen van rajta a nevem.

Kopp. Kopp. Effie Trinket magassarkújának kopogását felhangosítva hallom a fülemben. Mindent elmosódva látok, kivéve magassarkúját. Aztán a látásom az arcára; a csillogó sminkjére, amiből túl sokat kent magára; végül a vörös, vötös ajkára, ahogy vidáman kimondja: "Boldog Éhezők Viadalát. És soha ne hagyjon el benneteket a remény."

Az események ahhoz az időponthoz érnek, amikor a sápadt keze belenyúl a tökéletes gömb alakú tálba, a bor színű körmei mennek a szeméhez. Tiszta, borszínű szemek. Kiráz a hideg, ahogy találkoznak az enyéimmel. Biztos, hogy képzelődök.

Egy cetlit kivesz a cetlik tömegéből, és kinyitja a gyors, gyakorlott ujjaival. Mint minden 12 éves körülöttem, idegesen veszek levegőt, várva az élénk kísérőre, hogy beszéljen.

"Primrose Everdeen!"

...

Felébredek. A légzésem mostmár nem hogy nen lassú, hanem kimondottan gyors. A szívverésem felgyorsul, és adrenalin száguld végig a testemen. A kezeim hidegek, a hajam verejtéktől csapzott. Engedem, hogy a könnyeim csendben végigfolyjanak az arcomon, egészen a vastag takaróra, ami engem es a nővéremet, Katnisst fedi be.

Megpróbálom nem felébreszteni. Biztosan fáradt. Későnkerül ágyba a hosszú vadászattal töltött napok után, Gale-lel. Ilyenkor vadakat ejtenek el, amivel kereskednek, hogy legyen mivel jóllaknunk. Katniss az Anya és az én számomra, míg Gale az anyja Hazelle, és a kistestvérei Rory, Vick és Posy számára gyűjt élelmet.

Köszönettel tartozok Rory-nak. Mindig számíthattam rá, még a nehéz időszakokban is. Mivel Gale és Katniss hosszú órákon át vadásztak, gyakran mi vigyáztunk a fiatal Vickre, aki 12 hónapos volt Apa halálakor, és a kicsi Posyra, aki nen sokkal később született. Mindkettő család sok napon keresztül éhezett, és Posy majdnem belehalt. De szerencsére Hazelle és én meggyógyítottuk.

Amikor az életünk lefelé tartott, Rory és én mindig ott voltunk egymásnak. Ahogy telt az idő megtanultuk megkedvelni az egymással eltöltött időt. Barátokká váltunk.

Szépen lassan, minden gondolattal a légzésem visszatér a normális sebességére, de megakad minden alkalommal, amikor az álmomra gondolok. Óvatosan kimászok a takaró alól, és átmegyek Anya ágyához. A szőke haja eltakarja az arcát, és én arrébb simítom, hogy lássam. Olyan fiatalnak tűnik, amikor alszik. A stressz nyomai és a ráncok eltűnnek az arcáról, és arra az anyára emlékeztet, akit apánk elvesztése előtt ismertem.

Néha még mindig látom a fiatal anyámat, de az idő nagy részében szomorúság fátyla veszi körül. Katniss, aki 11 éves kora óta a család feje, nem szereti túlságosan. És emiatt úgy érzem, háromszor annyira kell szeretnem az anyánkat. Hogy helyettesítsem Katniss és apánk szeretetét is.

Belemászok az ágyába, figyelve arra, hogy ne ébresszem fel, és nagyon erősen próbálok nem a hamarosan esedékes aratásra gondolni. Ez majdnem lehetetlen, de minden bizonnyal megtettem. Érzem, hogy álomba merülök.