19. Fejezet: Peeta, de Tresh nem

281 18 5
                                    

Oké, srácok, ti csodálatosak vagytok. A mai napon, 2018. augusztus 29.-én átlépte ez a köny az 1000 megtekintést. Tudom, nem tűnik óriásinak ez a szám, de számomra ez egy csodával ér fel. Azt hittem, lesz vagy 100-200 olvasás az egészen, és hogy senkit nem fog nagyon izgatni a munkásságom. Ehhez képest ez óriási. Köszönöm nektek ez a csodás élményt, és köszönésként ma kirakom a következő részt 😙😙😙

 Köszönöm nektek ez a csodás élményt, és köszönésként ma kirakom a következő részt 😙😙😙

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

- - -

Rue és én félig bámuljuk egymást, félig meresztgetjük egymásra a szemünket egy hosszú ideig. Aztán elkezdek gondolkodni.

"Pontosan ezt akarták a Játékmesterek, ezért hozták ezt a szabályt. Együtt kell maradnunk." Mondom. Rue halk egy hosszú ideig. Aztán végül végre megszólal.

"Talán. Kössünk egyességet."

"Milyet?"

"Együtt maradunk. De segítünk a másiknak megtalálni a Körzettársát. Amikor mindketten megtaláljuk, akkor válunk szét. Ha megtalálod Peetát, attól még segítened kell Tresh után kutatni, és ugyanez vonatkozik rám is," Szünet. "Egyetértesz?"

"Igen."

"Hát akkor menjünk, keressük meg őket."

"Oké."

Örülök, hogy megoldottuk ezt a helyzetet. Nem tudom, mit tettem volna, ha elveszítem Rue-t. Először Noah-t, majd őt.

"Aludjunk egyet."

"Uh... fényes nappal?"

"Igen?"

"Uh... miért?"

"Mert. A Körzettársainkat kell majd megkeresnünk, ami elég nehéz lesz. Ötletünk sincs, merre lehetnek most, és azt sem tudjuk, az elmúlt néhány napban merre jártak. Valamint Tresh-t a bőségszaru óta nem láttuk."

Egy pillanatra mindketten elhallgatunk, és csak bámuljuk a másikat. Majd végre belegyezik.

"Rendben, nyertél, de óvatosnak kell lennünk." Cato és Clove hatalmas fenyegetést jelentenek."

"Igen, tudom."

Hamarosan már mindketten alszunk a saját fánkban. Úgy döntöttünk, hogy a földön aludni, csak levelekkel eltakarva, túl veszélyes lenne. A fák rejtenek el minket a legjobban.

Kopp kopp. Rue az. Visszakopogok kétszer, ami azt jelenti, biztonságban vagyok. Kimászok, és Rue akkor már ott is van. Marvel zsákja a hátán, kezében pedig a cipőjét cipeli. Látom, hogy a nyula a zsebében mozgolódik.

"Gyere, menjünk." Siettet Rue.

"Oké." Mondom neki.A kezemben a cipőm van, és leellenőrzöm a zsebeimet. Nyuszi és az éjfürt is ott van.

Sétálunk egy ideig, de végül meglátjuk a bőségszarut. Körülötte a felrobbantott készlet hamuja van, amit felrobbantottunk. Oh wow, elég hatalmas pusztítást okoztunk.

Az éhezők viadala: PrimWhere stories live. Discover now