Az éhezők viadala: Prim

9. Fejezet: Nagy nap. Interjú nap.

Külön leszünk felkészítve? De miért? Úgy érzem, megérdemelnék egy magyarázatot. Csak az, hogy tizenkettő vagyok, nem azt jelenti, hogy én nem tudhatom meg, viszont mindenki más igen. Úgy értem, miért? És miért is kerültem én ide? Én, és mindenki más?

Tudom, hogy nem fogok választ kapni. Azonban kérdezek valamit, ami megválaszolható. "Szóval... mi a menetrendünk?"

"Lesz négy órád velem, majd négy órád Effie-vel. Egymást fogjátok váltani. Szóval amíg Peeta velem van, és a tartalmat beszéljük meg, addig te Effie-vel leszel, és az előadás módján fogtok dolgozni. Aztán cseréltek." magyarázza Haymitch.

Nem egy álom menetrend, de gondolom megteszi. Effie-vel kezdek, kíváncsi vagyok, vajon mit fog tanítani nekem négy órán keresztül. Tiszteletből figyelek rá. Először magassarkút ad rám, amin profin tudok járni öt perc után. De kitalálja, hogy fel akar próbáltatni velem alacsonyabb cipőket is, de azok is pont ugyan olyan jók.

Hamarosan Effie azt is megtanítja, hogy sétáljak be a szobába, miközben a nézők felé integetek, természetesen mosolyogva, hogy üljek le egy székbe (...tényleg?), és hogy köszöntsem Caesart. Effie ragaszkodik ahhoz, hogy ezt még gyakoroljuk, de mivel az elmúlt órában folyamatosan ugyanazt csináltuk, ezért valószínűleg már álmomban is meg tudnám csinálni. Effie engedi, hogy tovább lépjünk, most azt tanítja meg, hogyan kéne viselkednem, amikor a székben ülök. De amire emlékszem az annyi, hogy mosolyogjak, mosolyogjak, integessek, mosolyogjak, mosolyogjak.  Amúgy sincs sok minden, amire emlékezni kéne. Csak legyek teljes mértékben cuki, hogy szponzorokat szerezhessek. A következő lépés, gondolom magamban. A lista. Aranyosan viselkedni és szponzorokat szerezni. A következő lépés holnap este lesz, ami közelebb visz a közelgő halálomhoz.

Effie eléggé meg van elégedve az előadásommal, így egy órával hamarabb elenged. Elkezdek a szobám felé sétálni, és anélkül, hogy észrevenném, azt csinálom, amit Efiie mondott. Oh istenem, gondolom Olyan leszek, mint a kapitóliumi emberek?!

Oh hát, most úgy is mennem kéne, hogy felkészüljek. Mennem kéne, hogy megmosakodjak, attól függetlenül, hogy a felkészítő csapatom később úgyis mindenféle dolgokat fog velem csinálni. Veszek egy gyors fürdőt kankalin illatú vízzel (A kankalin a primrose, szóval újabb rejtett viccet kaptunk volna, ha a magyarral kompatibilis lenne...) Otthon sosem volt meleg vizünk, nem hogy illatosított. De itt úgy tűnik ez egy teljesen hagyományos dolog, ami nagyon idegesít.

"Miért pazarolnál pénzt ezekre az illatokra, amikor segíthetnél akár éhező embereken is?" Csodálkozok hangosan, miközben megmosom a hajam. Nagyon sok kérdés cikázik át az agyamon ma, kérdések, amikre sosem kapok válaszokat. A mosakodás után megszárítom és puha fehér törölközőbe tekerem magam. Benézek a szekrényebe, és felveszek egy blúzt és egy kis bézs szoknyát. Katnissre gondolva, betűröm a blúz farkát. Miután átöltöztem, úgy döntök, gyakorlom még a mosolygást, ahogy ahhoz Effie is ragaszkodott. A tükör elé állok, és egy hatalmas mosolyt villantok. Különböző kifejezéssel, különböző kézmozdulatokkal és mozgással is kipróbálom. Aztán a tükörből látom, hogy kinyílik az ajtó, és belép Lavinia a szobába. Mosolyog.

"Vajon az avoxok nézhetik a Viadalt?" gondolkozom.

Megengedem, hogy Lavinia bejöjjön, és rájövök, hogy csak a feladatát végzi, a vizes törölközőt viszi el, amivel megtörölköztem a zuhany után. Segítek neki felszedni a koszos ruhákat is, amik minden bizonnyal a szennyesbe kerülnek.

Miután Lavinia elmegy, elhatározom, hogy kimegyek, megnézem, hogy történik-e bármi érdekes. Nem igazán. Úgy értem Peeta, Haymitch és Effie csak beszélget egymással, Effie kávét iszik, Haymitch pedig vedel. De még mindig józan. Gondolom tanácsokat adnak Peetának.