Az éhezők viadala: Prim

16. Fejezet: Pusztítás

Rue gyorsan elalszik; biztos nagyon álmos. Becsukom a szemem és aludni próbálok, de állandóan gondolatok cikáznak a fejemben. Hogy fogjuk elpusztítani az ételeket? Mi lesz Noah-val? Mit csinálnánk a Hivatásosok halála után? Mi lenne, ha mi lennénk az utolsó két ember?

Nagyon fáradt vagyok és egyszerűen csak álomba zuhanok.

Bamm! Az ágyú hangjára ébredek fel. Rue már ébren van, és látom, hogy van valami a kezében.

"Szerinted ki halt meg?"

"Nem t'om."

"Hát, legalább volt egy halál, így a Játékmesterek egy darabig nem fognak semmi durvát tenni."

"Remélhetőleg."

"Szóval mi van a kezedben?"

"Oh, csak két tojás. Valami vízimadártól."

"Nem főzhetjük meg őket, tehát együk meg őket nyersen."

"Aha"

Rue és én lyukat ütünk a tojásokba, és kiszívjuk a tartalmát. Aztán eszünk valamennyit a cipőben lévő ételből is. Gyökereket, bogyókat, növényeket és dióféléket.

"Szóval, hogy fogjuk elpusztítani az ételt?"

"Nem vagyok benne biztos, de elpusztítani egyszerűbb, mint keresni."

"Hát, Noah-tól tudjuk azt az információt, hogy taposóaknák vannak a felszerelésük körül a földön. Vagy hát... a földben, ha ennek így van értelme."

"Gondolom beindíthatnánk az aknákat kövek segítségével, amit a csúzliból lövünk ki."

"Ez igaz"

"Át tudsz valamit vágni a csúzli segítségével?"

"Hát, ha a lövedék valami éles..."

"Nos, talán lesz valami a kupacban, amit le tudunk lökni, ami beindítja az aknákat, és felrobbantja az ételt."

"Elég csak egy aknát aktiválnunk az étel közelében ahhoz, hogy felrobbantsa, nem?"

"De, bár egy kocsit kockázatos. Amondó vagyok, próbáljuk meg."

"Szóval... pontosan hogy?"

"Hát, a Hivatásosokat el kell csalni a táboruktól."

"Be tudjuk csalni őket az erdőbe, mondjuk, ha tüzet rakunk, és utánunk jönnek."

"Akkor miután tüzet gyújtunk, fussunk a Bőségszaru felé, óvatosan, hogy ne kapjanak el, és a felrobbantós részt pedig majd ott kitaláljuk."

"Oké, remélhetőleg minden rendben fog menni."

"Akkor hát, rakjunk tüzet!"

Leveleket, fát és egyéb dolgokat gyűjtünk, amik gyorsan tűzre kapnak. Aztán amint meggyújtjuk, kiengedjük az egyik nyuszit, és követjük a folyamhoz. Feltételezzük, hogy a Hivatásosok rögtön a tűzhöz mennek, és nem a folyam mentén fognak jönni. Az szörnyű lenne. Rue és én követjük a folyamot a táborukig. És természetesen semelyik Hivatásos sincs a színen. Noah-t hagyták ott őrködni. A tegnapi nap bebizonyította, hogy nem öl meg minket, ezért nem félek.

Rue és én biztos távolságban maradunk a készlettől, mivel tudjunk a taposóaknákról. A bokrok mögé rejtőzünk, majd látunk valakit futni. Jacqueline az. Az ételkupachoz fut. Hát, az aknák fel fogják robbantani. Vagy mégsem.

Biztosan rájött, hol vannak, mert ugrálva halad, ügyelve arra, hogy ne aktiválja őket. Biztos nagyon okos. Noah viszont nem veszi észre.  Jacqueline nagyon halkan közlekedik, így hacsak meg nem látja. És a készlet kitakarja a látóköréből. Miután Jacqueline elvette, amire szüksége volt, kiugrál a csapdából és elfut. Ezt a pillanatot használjuk arra, hogy Noah-hoz menjünk, mivel a Hivatásosok úgysem jönnek vissza egy ideig.

"Mit csináltok ti itt?!" Suttogja.

"El fogjuk pusztítani az élelmüket." Mondom.

"Megőrültél? A Hivatásosok meg fognak ölni!"

"Ja, de ha nincs kajájuk, ők fognak meghalni hamarabb."

"...Ott a pont"

"Velünk jössz? Mert... Elég biztos vagy benne, hogy nem fognak életben hagyni, ha meglátják, mi történt a készletükkel."

"Ah.. igen. Veletek maradok."

Egy pillanatig mindannyian csak állunk ott, és hagyjuk, hogy a csend körülöleljen minket. Aztán Noah így szól:

"Szóval, mit terveztek csinálni?"

"Egy csúzli segítségével meglőjük az aknát, ezzel aktiváljuk, és reméljük, hogy a kupac felrobban"

"Okos!"

"Hé Noah, amikor leraktad a taposóaknákat, úgy állítottad be, hogy ha az egyik felrobban, akkor az felrobbantsa a többit is?"

"Ja, a legjobbtól tanultam!"

"Oké, akkor csak az egyiket kell eltalálnunk. Prim? Szeretnéd csinálni? Vagy tegyem inkább én?"

"Jobb vagy benne. Egyértelműen te."

"Oké, akkor felkészültetek? Egy, kettő, három!"

Rue céloz és lő. A köve eltalál egy aknát, felrobbantja és minket hármónkat pedig a levegőbe repít.

Sziasztok. Bocsi a megkésett update-ért. Jövőhéten nyaralunk, így csak 2 hét múlva lesz az újabb fejezet. 

Viszont hogyha addig is szeretnétek olvasni valamit tőlem, a másik fordításomat ajánlom figyelmetekbe, amit a profilomra kattintva megtaláltok.