Az éhezők viadala: Prim

6. Fejezet: Lavinia

Elvisznek minket a Kiképző Központba, ami az otthonunkként, nem börtönünkként fog szolgálni, a Viadalig. Nagyon hatalmas, és van egy nagy gépezet a közepében, egy lift. Le- és felcipel nagyon gyorsan és simán. Mindig félek, amikor ezekben vagyok, mert Apu is ilyenekben közlekedett a bányában, és liftben is halt meg, tehát... Mindegy is. 12 szint van, és mindegyik körzet kap egyet, a körzet számával megegyezőt. Ezért természetesen mi a 12.-et kapjuk. Végülis egy jó dolog benne az, hogy ki tudunk menni így a tetőre.

Peeta megnyomja a 12-es számot, ami felvilágít, majd felszáguldunk a felső szintre pillanatok alatt. Effie kisér minket, aminek örülök. Nem vagyok benne biztos, hogy szeretem-e a részeg Haymitch-t. A pezsgő Effie valamennyivel jobb. Ő ténylegesen próbált segíteni nekünk, nem úgy mint egyesek, akinek mellesleg a mentorunknak kéne lennie. Effie egy rakat kapitóliumi embert ismer (legalábbis ezt mondja) és próbál nekünk szponzorokat szerezni. Gyerünk Effie.

"Sajnálatos módon nem az enyém a végső döntés a szponzorok kapcsán, ez Haymitch dolga lesz." Mondja Effie egy valamennyire boldog hangon. "Oh, de ne aggódjatok kedveseim, ráveszem, hogy megcsinálja. Hol van egyáltalán? Megyek és... előkerítem~!" Mondja Effie kézmozdulatok kíséretében, és elsétál "Effie módon" (a kezei egyenesen a teste mellett, előre hátra mozog, egyenes vonalban sétál abban a nagyon magas magassarkúban), hogy megkeresse Haymitch-t. Peeta és én csak úgy ülünk ott, úgyhogy beszélgetést kezdeményezek.

"Szóval... gondolod, hogy bárkit is meg fogsz ölni?" Kérdezem. Úgy tűnik Peeta gondolkodik, majd megrázza a fejét.

"Nem, nem hinném."

"Félsz?" Kérdem.

"Nem igazán. Már úgyis elfogadtam, hogy meg fogok halni, úgyhogy nincs mitől félnem."

Magaban gondolkozok azon, amit mondott. 'Már úgyis elfogadtam, hogy mev fogok halni'. Mégis mit akarna ez jelenteni? Ha elfogadnám, hogy meg fogok halni, akkor is ideges lennék? Talán nem. De elköteleztem magam, hogy legalább megpróbálok nyerni, hogy visszamehessek Katniss-hez. "Fogsz valamit csinálni abban az arénában? Bármit?" Kérdem.

"Talán. Megvédelek téged, egy utolsó üzenetet mondok, és ez mind." Válaszolja Peeta. Talán megpróbál megvédeni. Ez kedvesen hangzik.

Peeta-nak és nekem is külön szobát adnak. Amikor belépek, nagyon meglepődök, mivel ez még a vonaton lévő szobánál is jobb, amiről azt hittem, hogy lehetetlen. Ez a szoba hatalmas, és sokkal jobb eszközökkel van felszerelve. A kedvencem az, amelyiken bármilyen ételt kiválaszthatsz, amit csak akarsz. Csak bele kell beszélned a szájrészbe és paff! Rögtön kiemelkedik egy lyukból egy kis asztalka közepén, melegen gőzölögve (vagy éppen hidegen, ha annak kell lennie, mint például a fagyi). Nagyon tetszik nekem ez a hely. Bárcsak minden ugyanilyen maradna, a Viadal nélkül. Oh, és persze Anya és Katniss is itt lenne. És Kökörcsin és Lady. Sóhajtok és elkezdek sétálgatni a szobában, minden különösebb indok nélkül, cél nélkül.

Készülődnöm kéne, gondolom magamban. Effie nem sokára hívni fog.

Belenézek a szekrénybe és ruhák millióit találom ott, mindet az én méretemben. Végignézem és azon gondolkodok, hogy vajon mennyi időbe telhetett ezt mind elkészíteni. Próbálok valami olyat válsztani, ami aranyos és egyszerű, és végül egy fekete nadrág mellett, ami az alakomhoz tapad, egy puha szürke pulóver mellett, aminek a közepén egy szív van, és egy aranyos fekete cipő mellett döntök, amin szintén kis szivek vannak. Gyorsan átöltözök és befonom a hajam, de nem vagyok vele elégedett, így inkább kibontom. Kis hullámokat hagy a hajamban, amik tudom, hogy nem sokára el fognak tűnni. Valaki kopogtat az ajtón, majd hallom hogy szól Effie, hogy vacsora idő van.