Az éhezők viadala: Prim

12. Fejezet: A folyam

Peeta! Miért vagy a Hivatásosokkal! A harag tölti be minden gondolatom, mielőtt álomba merülnék.

A következő reggel két kopogás hangjára ébredek fel. Rue az. Két kopogással válaszolok én is vissza. Kimászok az üregemből, és észreveszem, hogy Rue is kint van. A kezében ott van a nyuszi. Oh igaz is, el is feledkeztem róla.

"Szóval, mit fogunk ma csinálni?" Kérdezem.

"Nem tudom, azt hiszem nem ártana, ha elmennénk keresni vizet." Mondja Rue.

"Igen, egyetértek. Eléggé szomjas vagyok."

"Jah, én is. Erre még nem is gondoltam, de mi van, ha a nyuszi is meghal? Úgy értem, ha túl éhes lesz?"

"Majd megesszük."

"Ja, gondolom."

"Szóval, mi mást fogunk még csinálni?" Kérdezem.

"Megtanítalak arra, hogy kell fát mászni." Mondja Rue mosolyogva.

Szóval aztán megint elkezdünk sétálni, nem feltétlenül valami felé, hanem vizet keresve. Majd Rue hirtelen megáll. A mutatóujját a szája elé teszi, ezzel jelezve, hogy maradjak csöndben.

"Mi az?" Suttogom.

"Hallod?" Kérdi Rue. Mindketten hallgatózunk. És hallom. Víz folyás. Talán egy patak, vagy egy tó, esetleg egy folyam.

"Igen, hallom. Menjünk" Mondom.

Halkan sétálunk és próbáljuk hallgatni a vizet, ahogy megyünk. A hang egyre hangosabb lesz és mosolygok. És aztán végül meglátjuk. Egy folyam.

"Víz!" Kiállt fel Rue, de figyel arra, hogy mindezt halkan tegye. Biztosra kell mennünk abban, hogy a Hivatásosak nem hallanak meg minket, így le se tudjanak vadászni bennünket.

Mindketten beleugrunk a hideg, felfrissítő vízbe és hagyjuk, hogy lemossa rólunk az izzadtságunkat. A Nap nagyon erősen süt, ezért a víz segít lehűlnünk is. Iszunk a vízből, hogy elfojtsa a szomjunkat, majd hagyjuk, hogy a nyuszi is igyon.

"Nem gondolod, hogy el kéne neveznünk a kis havert? " Kérdi Rue.

"Dehogy, csak nehezebb lenne utána majd, amikor meg kell ennünk." Mondom, nyomatosítva magamban, hogy őt nem tarthatjuk meg.

"Oké, akkor hívjuk csak nyuszinak."

"Persze."

Pihenünk egy jó darabig a vízben. De tudjuk, hogy hamarosan mennünk kell.

"Szóval, tanítsalak meg fára mászni?" Kérdezi Rue.

"Természetesen!"

Így hát a következő órát azzal töltjük, hogy Rue megtanít arra, hogyan kell fára mászni. Eleinte félek attól, hogy le fogok esni, vagy hólyagos lesz a kezem, vagy esetleg mindkettő. De nem sokkal később ráérzek, és nagyon szórakoztató. De persze egy csomó hólyag díszíti a kezem, mint ahogy az várható volt.Olyan növényeket keresek, amelyek elősegíthetik a kezem gyógyulását. Hamarosan meg is találom azt, amire szükségem van. Rue és én beszélgetünk a keresés alatt, és megtudom, hogy ő is jártas a gyógyításban. Később a kezeim már sokkal jobban vannak. A folyam mellett folytatjuk utunkat, mert a víz a legfontosabb dolog most.

"Ha követjük a folyamot, mit gondolsz, mi fog történni?" Kérdi Rue.

"Nem tudom. A bőségszaru mellett volt egy tó, szóval gondolom abba torkollik bele." Válaszolom.

"Ez nem rossz számunkra? Onnan futottunk el tegnap. És tudod, hogy nem tudunk harcolni."

"Ez igaz. De nem lehet annyira rossz, igaz?"

Rue ideadja Nyuszit, és folytatjuk a sétát a folyam mentén. Gyakran tartunk szünetet, hiszen már nem futunk senki elől.

"Prim, mit tennél, ha összefutnánk a Hivatásosokkal?" Kérdezi Rue.

"Nem tudom, te mit tennél?" 

"Én sem tudom. Nem hiszem, hogy meg tudnám ölni őket."

"Én sem."

"De ettől függetlenül, szükségünk lesz valamire, amivel meg tudjuk magunkat védeni." Mondja Rue.

"Csúzlik" Válaszolom és Rue vigyorog. Mindketten nagyon jól tudjuk használni a csúzlikat.

"Tudod, hogy hogyan tudnánk megcsinálni őket?" Kérdezem Rue-t.

"Nem, nem igazán. De szerintem egyet tudnék csinálni, de csak talán."

"Szóval, mit kell csinálnunk hozzá?"

"Hát először is szükségünk lesz Y alakú gallyra" Mondja Rue.

Ezért hát Y alakú ágak után kutatunk és meg is találjuk. A legerősebb kettőt választjuk, egyet-egyet.

"Szükségünk lesz valami nyúlósra és lőszerre." Magyarázza Rue.

"A kövek jók lőszernek, igaz?"

"Tökéletes. De nem hinném, hogy találunk bármi nyúlósat." Sóhajt Rue.

"Hát, folytassuk a keresést."

Aztán egy őrült ötlet jut eszembe.

"Rue! A cipőfűzőink!" Kiálltok fel.

"Prim, egy zseni vagy!" Mondja és elkezdi kiszedni a cipőfűzőjét.

"De hogy fogunk sétálni?" Kérdezem.

"A cipőnket akár le is vehetjük, van zoknink, nem igaz?" Mosolygunk és kifűzzük a cipőfűzőket. A cipőket magunkkal visszük, mert tudjuk, hogy tudunk bennük tárolni dolgokat.

Mindketten hozzuk a cipőinket és a csúzlinkat. Rájövünk, hogy mindezt nem tudjuk magunkkal vinni egyszerre, valamint ott van még Nyuszi is. Így hát a csúzlikat a cipő belsejébe tesszük. Zseniális, igazán. Nyuszi is belekerül egybe.

"Rendben leszel ott." Mondom neki.

Egy nagyon hosszú ideig sétálunk. Megállunk inni, amikor elfáradunk, de egyébként ez egy elég unalmas túra. Hamarosan besötétedik, és csak egy arc villan fel az égen. A lány a 8. Körzetből. Biztosan ő az, akit a Hivatásosok tegnap megöltek. Sötét van, ezért Rue-val úgy döntünk, hogy aludni fogunk. Óvatosan kiválasztjuk a fákat, amikben aludni fogunk.

"Tudod, hogy a Játékmesterek előbb-utóbb megoldják, hogy történjen velünk valami hamarosan. Túl jól érezzük magunkat." Mutatok rá.

"Igen, tisztában vagyok vele" Válaszolja Rue.

"Legyen még egy jelünk. A három kopogás a veszélyt jelenti; el kell tűnnünk innen. Egyetértesz?"

"Egyet"

Rue is és én is bemegyünk a fánkba, és nem sokkal később, már békésen alszunk.

Ez majdnem olyan, mintha csak megjósoltam volna. A következő reggel arra ébredek fel, hogy valami pattog. Kikukkantok a fámból, és előttem egy hatalmas tűz alkotta falat látok.

A/N: Yaaay Újabb fejezet. Ezen a héten már a 3. Nagyon produktív egy hetet tudhatok magam mögött eddig xD. Jó szórakozást ehhez a részhez (bár ezt lehet az elején kéne... nah mindegy :D) Sziasztok! 👋