Az éhezők viadala: Prim

17. Fejezet: Noah

A robbanás nagy és hangos. Sikerült a cipőt megfognom, de a benne lévő dolgok nagy része kirepült. Ösztönösen Rue-t és Noah-t keresem. Szerencsére Noah nincs messze, de Rue... eltűnt.

A talaj rázkódik, és olyan, mintha földrengés lenne. Sosem volt még ilyenben részem, de az iskolában tanítottak róla. Nehéz egy helyben állni, annyira inog minden. A tőlem telhető leggyorsabban próbálok Noah-hoz érni. Kifehéredett, és vér csöpög a jobb füléből.

"Noah!" Sikoltom, aztán rájövök, hogy ha minden normális lenne, a Hivatásosok simán meghallhattak volna. De a rázkódó talajnak köszönhetően nem teszik. Mellesleg már azt sem tudom, mit jelent az, ha minden normális.

Odafutok hozzá. Egy lándzsa van a kezében.Nagyon elfehéredett. Mintha a vér kiürülne a fejéből.

"Jól vagy?" Kérdezem. Zavartnak tűnik. Csak furán bámul rám. Aztán valami furát csinál a fülével, csettint, tapsol, majd hirtelen rám néz.

"Nem hallok!" Mondja. Oh wow, az a robbanás biztos komoly kárt tett a fülében.

"Oh Istenem... Hát meg kéne-" Elfelejtem, hogy nem hall. Keresek egy botot és a földbe írom: RUE.

Bólint. "Menjünk" Tátogom.

Elindulunk arra, ahol voltam mielőtt Noah-hoz mentem volna. Még mindig nem találjuk Rue-t.

"Legalább a föld már nem rázkódik" Mondom, próbálok pozitívan tekinteni a dolgokra. Olyan feszült vagyok. Hová tűnt? Ő is keres minket? Aztán valaki megérinti a hátam, és látom, hogy Noah egy fára mutat. Mit akar ez jelenteni, azt, hogy egy fán lehet? Haha, nem hiszem, hogy ilyen helyzetben fára mászna...

Megint megérinti a vállam. Rám mutat, majd a fára, végül az ujjával távcsövet mutat a szeme előtt és úgy tesz, mintha keresne valakit. Aztán végre rájövök, hogy mit akar mondani. Azt, hogy másszak fel a fára, és onnan keressem Rue-t.

"Zseni vagy!" Mondom, miközben szorosan megölelem. Elvörösödik az arca. Vagy a vérző füle miatti vérveszteség miatt, vagy a pír okozza, fogalmam sincs.

A füle! Vérzik a füle! Ezt el is felejtettem. Valamit köré kell tekerni, vagy el kell állítani a vérzést! Oké. Maradj nyugodt Prim. Nézz körbe, mi az amit használhatsz? A csizmát nézem, hogy mink maradt még. Egy kevés az ételből, és ott van még a tégely is. A nyíl eltűnt, ahogy a csúzli is. Sóhajtok. Semmi hasznos. Leveszem a kabátom, és az ujjának egy részét leszakítom. Gyors mozdulatokkal a füle köré tekerem, ezzel minimalizálva a vérveszteséget. Egy kicsivel magasabb, mint én, ezért lábujjhegyre kell állnom, hogy elérjem. Megkötöm az anyagot, és keresek valamit, amivel egy helyben tarthatom. Találok egy botot, ami megteszi. Megtekerem a textilt a bot körül, hogy egyben maradjon. Örülök, hogy mindig is néztem, mit csinál Anya a betegekkel.

Miután rendbe hoztam a fülét, vagy legalábbis a vérzést elállítottam, felmászok egy fára. Nem sok mindent látok, ezért fentebb mászok, egészen addig, ahonnan már többet látok. Ott van a Bőségszaru, és a Hivatásosok által összehurcolt készletek maradványai. Aztán ott a folyam. És ott van Rue.

Rue! Tudom, hogy veszélyes lenne a nevén szólítgatni, mert a Hivatásosok a közelben lehetnek. Ehelyett inkább megjegyzem, hogy hol van Rue-t és lemászok. Úgy tűnik, ő is keres engem. Lesietek a fáról, majd elkezdek arra futni, ahol Rue-t láttam. Mutatom neki, hogy kövessen, és ezt is teszi. Még mindig szorongatja a karját, ezért gondolatban feljegyzem, hogy nem sokára segítenem kell neki.

Rohanok, rohanok, mert hamar meg kell találnom Rue-t. Egy kicsivel később visszamászok egy fára, hogy megnézhessem, merre van, és látom is, nincs messze. Lemászok és sétálok. Megnézem, hogy Noah még mindig itt van-e, és igen, itt van. Sétálok tovább, majd meglátom a lányt.

"Rue!" Kiáltok fel, de vigyázok arra, hogy ne túl hangosan tegyem.

"Prim!" Kiált fel Rue is, ő is halkan. Odafutok hozzá és egy hatalmas ölelésbe húzom. Noah csak mosolyog. Rue-nál nincs nála a cipője, a robbanásban biztos elveszítette.

"Szóval, mit fogunk csinálni ma?" Kérdi Rue.

"Gondolom a készleteinket kéne feltöltenünk." Mondom a cipőt felemelve.

"Oké," Szünetet tart "de mi van vele?" Kérdi Rue Noah-ra utalva.

"Um, nem hall, a jobb füle vérzik és szerintem eltörte a kezét." Mondom.

"Akkor jobb lesz, ha rendbe hozzuk." Válaszolja Rue. Így ez az, amit csinálunk. Rue levelek után kutat, amivel gyógyítani tudnánk, én pedig olyan dolgok után, amiket sínként használhatnánk. Hamarosan egészen jó állapotba hozzuk.

"Mit gondol, Prim doktor?" Kérdi Rue.

"Úgy gondolom, doktor Rue, hogy hamar jól lesz." Kuncogunk.

Mindannyian bogyókat és dióféléket keresünk, de figyelünk arra is, hogy a Hivatásosok ne legyenek körülöttünk. Szerintem Noah van a legnagyobb veszélyben, mivel a törött kezével nem tudja megvédeni magát, de még csak azt sem hallja, ha közelít az ellenség.

"Úgy gondolom, valamelyikőnkkel kéne maradnia, biztos, ami biztos." Javaslom.

"Legyen veled, én tudok fát mászni és ágakról ugrálva elfutni, de neked még gyakorlásra van szükséged. Van lándzsája, tehát tud segíteni. Még így is van egy jó karja."

"Oké, velem jön." És mutatom neki, hogy kövessen.

Noah és én együtt ehető dolgokat keresünk: dióféléket, növényeket, bogyókat és gyökereket. Hirtelen megáll és közel húz magához. A szemembe néz és ezt mondja:

"Prim, mondanom kell valamit."

Élesen beszívom a levegőt. Valami azt súgja, amit mondani akar fontos.

"Úgy gondolom, nagyon kedves vagy, és biztos vagyok benne, hogy mindig a többiek biztonsága a legfontosabb számodra. Nagyon jószívű vagy és... soha nem kellett volna a Viadalba kerülnöd. Amit mondani akarok az az, hogy... te vagy a legjobb ember akit ismerek és én... én elkezdtelek megkedvelni."

Megpuszilja az arcom, én pedig lefagyok. Dübörög a szívem, és szótlan vagyok.

"Valamelyikőnk meg fog halni," Folytatja "ne felejts el!"

Nem bírom elhinni, ami történt. Mielőtt mondanék bármit is, elsétál és folytatja az étel gyűjtögetését. Ott állok még pár pillanatig, majd belül sikítok egyet. Szédülten egy bokorhoz megyek és leszedek pár bogyót, amiket azonnal felismerek, éjfürt bogyók. Mérgezőek, és abba a zsebembe rakom őket, amiben nincs benne Nyuszi, mivel az végzetes lenne.

Hallom valaki sikolyát. Noah. Amikor megfordulok, már a földön van, a hasában egy lándzsával. Bamm! Felszólal az ágyúja, és tudom, hogy halott. Előtte az 1. Körzetből érkezett fiú áll, Marvel. Hogy tehette ezt! A boldogság, sokk, félelem és a szomorúság mind haragba fordul át, ahogy kiveszem a lándzsát Noah hasából és Marvel után futok.Lehajolok és felveszek egy hegyes követ, amit erősen Marvel fejének dobok. Elesik, én pedig leszúrom a lándzsával. A rettegés felüti a fejét. Félek. Soha nem ölnek meg egy ártatlan embert. Bamm. Egy újabb ágyú hangját hallom.