Az éhezők viadala: Prim

4. Fejezet: A Kapitóliumba

Peeta és én csak nézzük, ahogy Haymitch megpróbál felállni kupac... hányásból. Olyan erős a szaga, hogy én magam is majdnem hányok. De kibírom. Nem tudom elhinni, hogy ez az ember a mentorunk. De Effie-nek igaza van, ő minden, amink van. Peeta felsegíti Haymitch-t a lábára.

"Elestem?" Kérdi Haymitch részeg hangon. "Büdös van."

Peeta sóhajt. Segítek neki Haymitch-t visszacipelni a szobájába, de úgy érzem nem segítek sokat. Nem vagyok erős. Így szerencsére amikor sikerül beraknunk a zuhanyzóba, Peeta átveszi onnan. Megköszönöm neki, viszamegyek a szobámba, és úgy döntök, hogy mégegyszer lezuhanyzok, hogy megszabaduljak a szagtól. Aztán végignézem a szekrényt, egy háluruha után kutatva. A ruhák szépek, de egy idő után kényelmetlenek. Végülis már kezd besötétedni, akár pizsamába is beleugorhatok. Végignézem a szekrényeket és találok egy kényelmes hálóruhát. Egy egyrészes, és színek keveréke van rajta. Kék, zöld, türkiz és kékeszöld. Ledőlök az ágyra és elhihetlenül kényelmes. Azon gondolkodok, hogy anya és Katniss egy kemény és hideg ágyban fognak otthon aludni, miközben értem aggódnak. Hát most jól vagyok, ez a hely nagyon jó és puccos. A probléma majd néhány nappal később lesz, amikor bedobnak a halálos arénába.

Talán, de csak talán ha elalszok, akkor az ágyamban fogok felébredni, ahogy Katniss mondogatja, hogy minden rendben van. Hogy mind csak egy álom volt. De nem, ez nem megtörténik soha. Mert következő reggel ugyan abban a kényelmes ágyban ébredek fel arra, hogy Effie megparancsolja, hogy keljek fel.

"Ébresztő~! Ez egy nagy nap! Nagy nap van előttünk! Na fel, fel~! Mennünk kell~!" Jelenti ki a szokásos, pattogó, vidám, kapitóliumi hangján. A kapitóliumi emberek miért mindig ilyen boldogak és pattogósak? Vajon ha a Kapitóliumban születtem volna, én is ilyen lennék? A hajam talán vízkék lenne, vagy mindig világos zöld ruhákban járkálnék.

Felállok, majd felveszek egy egyszerű sárga pólót, sima farmernadrággal. Aztán az étkezőkocsiba sétálok.

Három ember fogad ott. Effie, a kávéjával, Haymitch, aki puffadtnak tűnik, és Peeta, aki egy zsemlét tart a kezében.

Rengeteg kaja van, mint például tojás és sonka. Vannak még gyümölcsök is, mint a narancs. Csak egyszer ettem életemben narancsot. Édes volt, de valahogy mégis savanyú. Újév volt, és apa csemegeként hozta haza. Sokat eszek, de próbálok nem túl sokat enni, hogy annyira tele legyek, mintha mindjárt felrobbannék.

"Tehát Haymitch" kezdem. "Te vagy a mentorunk. Nem kéne néhány tanácsot adnod?"

Haymitch zavarodottan néz, majd csak mosolyog.

"Itt van valami, amit lehet tudni szeretnétek." Mondja, miközben mitogatja, hogy menjünk közelebb, mintha valami nagy titkot készülne elárulni. Közelebb hajolok, kiváncsian, hogy vajon mit akar mondani. Mindenki így tesz.

"Maradjatok életben!" Kiáltja, miközben nevetésben tör ki.

"Ez nem túl vicces" motyogom az orrom alatt. Nem segítenie kéne a túlélésben?

"Nem vicces" mordul fel Peeta, majd Haymitch likőrös poharát lelöki az asztalról. Leesik a földre és szilánkokra törik. Haymitch Peeta-ra bámul, majd egy másik üvegért nyúl, de én hamarabb elveszem.

["–Nos, mit akartok?" kérdezi. "Csak nem sikerült idén két harcost kisorsolni?"] (69. oldal 1.-2. sor)

Megvonom a vállam. Nem vagyok egy túl jó harcos. Talán Peeta az.

"Álljatok fel" parancsolja Haymitch, miközben mutogatja, hogy álljunk fel. Peeta és én is megtesszük, aztán végigvizslat rajtunk.

"Hát nem vagytok teljesen reménytelenek" állítja. "Peeta te elég fit vagy, Prim te pedig elég vonzó leszel, majd ha a stylist-ok végeznek veled." Újra megnéz minket.

"Oké, akkor kössünk egy alkut. Ti ketten nem szóltok bele az ivási szokásaimba, és én pedig megigérem, hogy nem iszok túl sokat, így józan maradok eléggé ahhoz, hogy segítsek. De, nektek pontosan azt kell tennetek, amit mondok." Mosolyog. Nem túl jó alku, de jobb mint a semmi. Peeta és és egymásra nézünk.

"Oké" egyezünk bele.

"Tehát, amikor a gong megszólal, fussunk a bőség szaruhoz, vagy fussunk el az erdőbe, és-" Haymitch a mondandómba vág.

["Lassan a testtel, egyszerre csak egy dolgot. Pár perc múlva megérkezünk az állomásra. Ott átadnak benneteket a stílustanácsadóknak. Nem fog tetszeni, amit csinálnak majd veletek, de bármi történik is, ne ellenkezzetek" tanácsolja Haymitch.](70. oldal 23.-27. sor)

Felhorkanok. De gondolom ezzel meg tudok birkózni, egészen addig, amíg később életmentő tanásokat ad majd. Vavy majd üres kézzel megyek be, Katniss tanácsával. Hát gondolom az is elég jó. Szóval boldog vagyok, de Peeta nem tűnik annak.

"But-" szól közbe Peeta.

"Semmi de, nem ellenkezel. Alkut kötöttünk. Pontosan azt kell tenned, amit mondtam." Mondja Haymitch. Peeta sóhajt. A vonat egy alagútba ér, majd nagyon sötét lesz. Csak ülünk ott csendben. Aztán hirtelen a fény belvilágít a vagonba. Világos fény. Kijöttünk az alagútból és megérkeztünk a Kapitóliumba. Peeta és én az ablakhoz rohanunk, hogy jobban lássunk. Minden olyan csillogó és színes. Emberek, kapitóliumi emberek a vonaton kívül állnak és a vonatunk felé mutogatnak ahogy elmegyünk mellettük. Peeta elmosolyodik és integet az embereknek, ezért én is így teszek. Ez az embereknek úgy látszik, hogy tetszik, mivel még hangosabban kezdenek ünnepelni. Remélem ez segít szponzorokat szerezni. Mert nagyon nagy szükségünk lesz rájuk, majd amikor az arénában vagyunk.

És visszatértem egy új fejezettel. Ez a könyv perpillanat a 944. helyet foglalja el a Fanfiction kategóriában, ami szerintem elképesztő, ahhoz képest, hogy ez az első fordításom, és ráadásul egy olyan nyelven van, ami bőven szűkíti a lehetséges olvasók számát. Köszönöm nektek, és remélem ez a fejezet is tetszett.