Könyvtári alvótárs /befejezett/

10. Reggeli késés

Áron szemszöge

Ahogy kimentem szembe találtam magam egy magas sráccal. Nagyon magas volt, még nálam is, pedig én 185cm vagyok. Fel kellett néznem rá, ami kissé mérgessé tett, hogy nála kisebb vagyok.

-Csá.-köszöntem

-Hello Szabolcs.-nyújtotta felém a kezét

-Áron.

-Még nem találkoztunk. Ugye?

-Nem.

-Zoé barátja vagyok. Te meg gondolom Alizé.

-Hát nem. Csak közeli barát.

-Aha, be is veszem.-mondta miközben oldalba lökött.

Szabolcs bement az egyik szobába. Én meg lementem, ahol megláttam egy lányt, aki épp a kávéját itta. Elsőránézésre Aliznál pár ével idősebb lehetett. A szemeik pedig ugyanolyanok voltak sötét barnák. De ő benne semmilyen ártatlanság nem volt.

-Hello.-köszönök udvariasan

-Oh. Szia.-nézett felém -Ki is vagy te?

-Áron.

-Hallottam már rólad. Aliz osztálytársa vagy. Igaz?

-Igen.

-Itt aludtál?

-Igen.

-Furcsa hogy Aliz nem szólt, hogy jártok. Amugy Zoé vagyok Aliz nővére.

A nővére? Akkor azért ilyen hasonlóak. De miért hiszi azt mindenki, hogy járunk?

-Mi..-nem bírtam befejezni a mondandómat

Mert Aliz belém rohant, amitől mind a ketten elestünk. Nem sokáig maradtunk a földön mivel amilyen gyorsan nekem jött olyan gyorsan kelt fel. Nekem még korán van ekkora sebességhez.

-Hova ez a sietség Aliz?-kérdezi Zoé

-Zoé. Elkéstünk!-mondta miközben ide oda rohant

-Honnan?

-Az iskolából! Áron és én is!

Aliz szemszöge

Eltelt pár percbe mire Zoé észbe kapott. Odadobta a kocsi kulcsot a lefele sétáló Szabolcsnak. Én e-közben összeszedtem Áront és kimentem vele.

/10 perccel később/

Az épületben rohantam mivel már lassan tízen öt perc késésben lehettünk vagy többe. Még soha nem késtem ennyit óráról. Áron kezét szorosan fogtam mivel ő biztos, hogy nem jött volna magától.

-Bocsánat a késésért.-mondtam miközben berontottunk

-Aliz ezt nem vártam volna tőled, Áron hát gondoltam, hogy egyszer majd úgy is késni fogsz csak idő kérdése volt, de Aliz. Szeretnék óra után elbeszélgetni veletek, meg az iskolába nem kéne szerelmeskedni.-mondta a kezeinkre nézve.

Még mindig Áron kezét szorítottam. De ahogy a tanár a kezeinkre nézett rögtön elengedtem és gyorsan magam mögé raktam őket.

-Üljetek le.-szólt végül

Mind ketten elindultunk a helyünk felé, leültünk. Nem sokára egy papírka vágódott a padomra.

Kate: Ti jártok?

Aliz: Mi? Nem! Soha!

Visszadobtam. De nem sokára vissza is repült.

Kate: Akkor miért fogtátok egymás kezét? Vagyis csak te fogtad a kezét. Miért?

Aliz: Mert...majd később elmondom

Vissza dobtam- vissza dobta

Kate: Mond el!

Aliz: Szünetben.

Vissza dobtam mire ő csak bólintott.

Hát még ki kell gondolnom mit is fogok mondani, hogy ne, feltételezzen semmi rosszat.

Szerencsére ezt a kis levelet a tanár nem látta. Az óra további része csendben telt. Mikkor vége lett én menni akartam, de a tanár megállított.

-Aliz és Áron bent marad.

Oldalra néztem Áronra, aki aludt. Mégis hogy képes ilyen nyugodt lenni? Én nagyon stresszes vagyok, ő meg itt alszik. Elegem van ebből a gyerekből.

-Áron kelj fel!-mondta a tanár

-Hmm. Igen?-ébredezik

-Na, beszélni akarok veletek. Örülök, hogy szerelmesek vagytok egymásba. Nehogy a károtokra menjen. Hiszen amik ebben a korban vannak kapcsolatok azok általában csak fellángolás. A tiétek sem lehet más, hiszen ti nem illetek össze. Kérlek Aliz gondold át, gondolj az átlagodra.

Ledermedtem.

Szóval azt akarja mondani a tanár, hogy nem, vagyunk tisztába az érzéseinkkel? Hogy minden tini csak egy hormonbomba? Mondjuk ez igaz, de nem rám.

-Szóval azt mondja ilyen korban nincsen igaz szerelem?

-Vannak komolyak is csak ritkák. Annak is több év mire kialakulnak.

-Ön mégis honnan tudja, mit rejt a jövő? Lehet jövőre Áron lesz a gyerekeim apja.

-Terhes vagy?-kérdezi Áron döbbenten

-Nem, csak egy felvetés volt.

-Azt akarod én legyek a gyerekeid apja?-vigyorog

-Nem. Egyébként tanárúr, mi nem vagyunk együtt és ne aggódjon az átlagom miatt. Szóval mehetünk?-kérdezem

-Mehetek.