Könyvtári alvótárs /befejezett/

59. Megerőszakoltak!

A szívem hevesen dobogott és reakcióra vártam. Az idő telt, de csak csendben ültünk.

-Mondj már valamit. Nincs késő még elvetetni.

-Én nem akarom, hogy elvetesd.

-Én meg lehet, el akarom!-mondom

-Miért?

-Mert nem tudom, kitől van!

Bukott ki belőlem.

Lehet meg kellett volna magyarázni, de ezt nem lehet jól megmagyarázni, vagyis inkább ne tudom.

Újabb csend telepszik közénk.

Áron szemszöge

Túl sok információ egyszerre. Az agyam kissé lassú felfogású.

Azt értem, hogy terhes, de mi az, hogy nem tudja, kitől van? Ez azt jelenti megcsalt?

-Megcsaltál?-kérdezem, de a hangom elcsuklott

-Nem dehogy.

-Akkor hogy érted, hogy nem tudod, kitől van?

-Hát nem tudom,.

Látszott rajta hogy keresi a szavakat, de ennek nincs itt az ideje. Nekem konkrét tények kellenek nem pedig „nem tudom".

-Aliz ez nem csak rólad szól!

-De nem érted, nem tudom!

-Remek most már veszekszünk! De miért nem tudod?

-Mert részeg voltam!

-De akkor honnan tudod, hogy megtörtént?

-Mert vannak emlékeim nem sok, de vannak.

-Szóval nem voltál segg részeg, de akkor miért nem álltál le!

-Mert nem bírtam!

-Annyira hiányzott a szex?

-Nem! Te ezt nem érted!

-Hát persze hogy nem értem! Ha nem mondasz semmi hasznosat, akkor nem értem!

-Nehéz elmondani!

-Nehéz elmondani! Komolyan? Akkor nem volt nehéz lefeküdni! Oh tényleg nem tudod, hogy hívják!

-Áron. Te nem érted!

-Mit nem értek? Azt hogy lefeküdtél valakivel, akinek még a nevét se tudod! Részegen és lehet terhesen! Mindent értek, amit kell.

-Áron.-szólt, de hangja elcsuklott

Szemei megteltek könnyel, de most nem érdekelt, hogy sír.

-Kár hogy nem feküdtem le én is mindenfelé jött ment csajjal, de ha most megbocsátasz, haza megyek!-mondom

Felkaptam a táskámat és lefele vettem az irányt átvágtam a nappalin. Éppen hogy nyitni akarnám ki a bejárati ajtót, amikkor Aliz éles hangja megállít.

-Várj!-ordítja

-Mire?

-Ez most szakítás akart lenni?

Szakítás? Lehet, az lenne a legjobb.

-Nem akarok olyan csajjal járni, aki megcsalt.

-Én nem csaltalak meg.

-Akkor csak a tudtam nélkül szeretkeztél valakivel?

-Nem érted!

-Mindig csak nem értem! Akkor kérlek, mond el, ha nem akkor megyek!

Megfordultam feléje, de egy lépéssel sem mentem közelebb.

-Elmentem bulizni az unokatestvéremmel mivel elegem volt mindenből, részegre ittam magam.

-Igen részegen keféltél.-fejezem be helyette

-Tényleg tudni akarod!

-Mit? Azt hogy hogyan csináltátok? Inkább nem!

-Egy férfi táncolni hívott, végül nagyon leitatott és a motelba vitt.

-Basztatok részegen.-fejezem be ismét

-Én részeg voltam, de lehet be is voltam drogozva nem tudom, de ő biztos, hogy józan volt. Alig vannak emlékeim, amik vannak csak homályosak. Ha akartam se tudtam volna elmenni. Megerőszakolt és másnap csak úgy otthagyott meztelen. Az egész az én hibám tudom.-a végét szinte már suttogta

Aliz térdre esett és sírni kezdett. Én meg csak, mint egy marha álltam ott és próbáltam felfogni amiket mondott.

A lelki ismeret furdalás belém hasított. Minden kis kocka a helyére került a történetben. Nem is értem, hogy bírtam neki olyanokat mondani, lehet csak időre lett volna szükség és elmond mindent. Egy akkora idióta vagyok.

A táskát a földre ledobtam oda mentem hozzája és letérdeltem. A vállait meg emeltem és szorosan magamhoz öleltem.

-Sajnálom.-suttogtam neki