Könyvtári alvótárs /befejezett/

33. Szeretlek

Reggel ismét az ő karjai között ébredtem. Olyan kényelmes feküdni nagy meleg karjai között hogy az elmondhatatlan.

-Ébren vagy?-kérdezi hallkan majdhogynem suttogva

-Igen.

Nem sokára kikászálódtunk az ágyból és lassan neki álltunk pakolászni. Nem tudtam nyugodtan maradni a gondolatok csak úgy kattogtak bennem ezért megszólaltam.

-Áron? Mi lesz holnap és az után?-kérdezem

-Hogy értve?

-Hát mi lesz velünk?

-Mi lenne?-kérdezte értetlen

-Mindegy, inkább hagyjuk jó. Úgyis pakolnom kell.

Áron szemszöge

Valami rosszat mondtam? Egyáltalán nem értem mire gondolt? Mi lenne holnap? Hát holnap ennyi nem tudom mit kel itt túl gondolni.

Kicsit mérges, amiért nem tudtam neki meg felelő választ adni. De a kérdést se értem pont, mint matekon.

-Nem értem mire gondolsz még mindig. Ha egy kicsit jobban kifejtenéd, mire gondolsz.

-Mi lesz velünk, mi után vége a tábornak? Én megyek jobbra te meg ballra?

-A vége csak egy hasonlat akart lenni?

-Igen!-mondta kicsit már idegesen.

Hangját meg emelte, amitől megrezzentem. Mérgesen hajtogatta a ruháit.

-Mégis mi változna? Attól hogy már nem fogunk itt lenne, az érzéseim semmit nem fognak változni. Én ugyanúgy fogok rád nézni, mint eddig és ugyanúgy a részed akarok lenni.

-Kicsit mérges vagyok rá, de akkor is miért mondasz ilyen aranyos dolgokat?

Közelebb lépett az ágyhoz, amin ültem. A kezeit a tarkómra rakta majd megcsókolt. Én rögvest a derekánál fogva az ölembe húztam és viszonoztam a cselekedetét.

Nehéz eligazodni a hangulatingadozásain. Este álmos volt utána meg inkább perverz. Most meg nemrég még aludt utána mérges lett viszont az elmúlt percben ismét engem akar.

Aliz szemszöge

Áron kezei még mindig a derekamon voltak. Szorosabbra fogott és az ágyra lefektetett, de közben egy pillanatra sem szakadtunk el egymástól.

Eltávolodott egy kicsit, de csak annyira hogy a szemeimbe tudjon nézni.

-Szeretlek, azért mondok ilyen aranyos dolgokat.-suttogja

„Szeret" amint átfut, a fejemen ez a szó rögtön melegséget érzek.

-Én is szeretlek.

Beletúrtam a hajába, amiben szinte selymes volt, egy utolsó csókot loptam majd ismét neki álltam pakolni. Fájó szívvel hagytam ott Áron ajkait, de készülődni kell.

A fürdőben gyorsan átöltöztem. Mire kiértem már Áron szinte készen is volt mindennel, tehát nekem is sietnem kell, ha végezni akarok.

-Hé, Aliz ez szerintem a tied.

-Mi?

-Ez.

Amint odafordultam megláttam, hogy a kezében az én melltartómat lóbálja. Ösztönösen a mellkasom elé kaptam szerencsére rajtam volt egy másik, mondjuk a fürdőben csak fel tűnt volna, ha az nélkül jövök ki. Oda szaladtam hozzá és megpróbáltam elvenni, de amint nyúlni akartam érte ő a magasba emelte.

-Ha kell, vedd el

-Áron add már ide!-mondom, miközben ágaskodok érte.

Nem sikerült elérnem. Áron magasabb, mint én szóval másik módszert kellett kitalálnom.

Azt gondoltam, hogy az ágyról elérem. Felmásztam rá és megpróbáltam kivenni a kezéből, de ő hátrébb lépett, aminek köszönhetően egyensúly elvesztést okozva rá estem.

Áron jó reflexeinek köszönhetően az épp időben elkapott így a kezei között landoltam.

-Mit csináltál?-kérdezi aggódva

Az alkalmat kihasználva kivettem a ruhadarabot a keze közül.

-Megvan.

Nem szólt semmit, csak mosolyogva rázta a fejét.

-Öt perc alatt bebírsz pakolni?-kérdezi

-Miért kérdezed?

-Mert csak öt percünk maradt.

-Hogy mi? Nem bírok vele végezni.

-Majd segítek, én már kész vagyok.

-Nem ne segíts.

-Mert?

-Nem akarom, hogy a ruháimat nézegesd.

-Láttam, hogy milyen kosaras vagy. Nincs mit szégyenlened előttem már mindent tudok.-mosolyog perverzen