Könyvtári alvótárs /befejezett/

49.Távkapcsolat?

Áron szemszöge

Másnap reggel egymagam ébredtem fel. Aliz nem volt mellettem ezért keresni kezdtem. Korán reggel volt még szóval nem mehetett nagyon sehova. Kilépve a szobából a fürdőből fény jött ki és az ajtó is nyitva volt.

Mivel nem voltam benne biztos, hogy Aliz van bent ezért kopogtam inkább.

-Gyere.-mondja kissé rekedtes hangon

Ahogy belépek, meglátom Alizt amint a vécé előtt ül.

-Hé, jól vagy?

-Persze csak valami rosszat ettem.

- Kicsit sápadt vagy. Szerintem a tegnapi sushi ártott meg neked, nem szoktál gyakran enni igaz?

-Nem igazán. De amúgy reggelente általában mindig sápadt vagyok.

-Biztos a nyers hal volt akkor.

-Mikor is indul a gépetek?

-Olyan kettő óra múlva kell ott lenni. De ugye ott leszel? Vagyis ha nem vagy jól akkor nem kell jönnöd.

-Ott leszek.

-Figyelj, elmondjam mi lesz?-kérdezem

-Mond.

-Haza megyek, összeszedem a cuccaimat és utána együtt indulunk.

-Oké. De még nem pakoltál be?-kérdezi kissé mérgesen

-Hát-a tarkómat kezdem vakarni-, hogy is mondjam...

-Röviden nem pakoltál be.-fejezi be helyettem is

-Igen.

-De akkor siess.-utasít

-Rendben.-mondom

Aliz szemszöge

Áron haza rohant. Én vettem be pár gyógyszert és én is neki álltam készülődni. Megfogadtam magamnak, hogy nem fogok többé enni mindenféle kínait este.

Az idő gyorsan eltelt nem sokára már a reptéren voltunk. Nagyon sokan voltak itt biztos mivel nyár van. Bőröndök kereke nyikorgott, ahogyan a szépen kiöltözött nők magassarkúban húzták, gyerekek szaladgáltak összevissza.

Nagyon nincs, kedvem itt lenne. Legszívesebben Áront magammal rángatnám és haza mennék, de ez nem ilyen egyszerű.

-Gyere Áron!-mondja Kloé

-Persze megyek.

-Biztos maradsz?-kérdezi, miközben lehajol hozzám

Komolyan kérdezi? A gépe nem sokára indul, nem hiszem, hogy lenne még szabad hely, meg amúgy is szerintem már elmondtam nem akarok menni.

-Igen.

-Rendben hát akkor ideje búcsút venni.

-Igen.

-Nagyon fogsz hiányozni.-mondja, és szorosan magához szorít

-Nekem is, de most már indulj.

-Rendben. Szia.-mondja

A karjait leveszi rólam és elindul. Lassan elveszik a tömegbe.

Lehet rossz döntést hoztam? De neki így jó.

Az arcomon forró könnyeimet érzem potyogni, elfordultam a tömegtől.

Csak két hónap annyit talán ki tudok bírni az ölelésé az érintése a csókjai a kedves szavai nélkül.

Két kar hátulról szorosan átölel. A lökés hullám miatt meginogtam, de rögtön fel ismertem az illatot. Megfordultam miközben letöröltem a könnyeimet.

-Mit keresel itt?-kérdezem

-Visszajöttem, mert látni akartam még ezt a síró arcod.-mondja, miközben kettő keze közzé fogja az arcom

-Nem is sírok.-mondom

Egy halk nevetés szakadt fel belőle.

-Figyelj nem lesz semmi baj. Ez csak távkapcsolat majd minden nap felhívjuk egymást videó chat is létezik.

-Tudom.

-Nagyon hiányozni fogsz. Mondtam már? Hiányozni fog, ahogyan a pólóimat lopkodod. Hiányozni fog az, amikor reggelente a hajadat hátra dobod pont a számba. Talán le is fogok fogyni, mert nem fogsz nekem csinálni abból az isteni palacsintát.

-Jól van. Nekem is hiányozni fogsz, nagyon nagyon szeretlek.

-Én is szeretlek.

Közelebb húzott magához és hosszasan egy utolsó csókot adott. .

-De most már mennem kell.-mondja

De még mielőtt elmenni meg áll és vissza fordul. A kezébe veszi, a telefont rám majd rám mutogat. Még amíg előttem állt egy üzenetet küldött nekem pedig olyan két méter távolságból lehetünk.

Áron: Majd hívlak mindenképpen. De te is hívj.

Én: Menjél már!

Nevetés tört fel belőlem. Nem tudom, hogy csinálja Áron, de mindig jó kedvre képes deríteni.

Vajon a távkapcsolat működni fog?