Könyvtári alvótárs /befejezett/

38. Vöröske

Este kezdtem kigondolni a tervemet, aminek elkészítését reggeli után neki is álltam. Arra gondoltam csinálok süteményt, de gondolom, azt biztos nem ehet szóval inkább elvetettem.

Végül sok gondolkozás után végül a könyveknél maradtam, de utána rájöttem, hogy ő biztos nem fog olvasni könyveket. Ezért jött képbe a képregény.

Felültem a buszra és elmentem vásárolni. Sikerült szereznem öt darab marvel képregényt. Hazaérve egy szívecskés rózsaszín giccses táskába bepakoltam őket. Felvettem a hátizsákom és a egyik cipőmet majd indulni is akartam amikkor anyum megállított.

-Hova akarsz menni már megint? Elég sokszor mész pihenned is kellene.

-Anya lefogom késni a buszt. A kórházba megyek látogatóba.

-A barátodhoz?

-Igen a barátomhoz.-mondom mosolyogva

-Egyszer tényleg bemutathatnád, ha már ennyiszer mész hozzája.

-Befogom, ígérem.

Arrébb lépett ez által nekem utat engedett. Kisiettem már amennyire tudtam a járógipszem miatt. A buszt sikerült elérnem rögvest a kórháznál le is szálltam róla és siettem is felfele Áron korszobájáig.

Oda érve nagyon izgatott lettem. Bekopogtam mielőtt beléptem. Áron az ágy szélén üldögélt miközben lábai lefele lógtak.

-Szia.-köszönök

-Szia.

Felém fordult és elmosolyodott.

-Nagyon aktív lettél. Tegnap még csak az ágyban ültél.

-Egyszerűen csak kifordultam ehhez nem kell olyan nagy mozdulat sor.

Leültem melléje az ágyra.

-Hoztam neked valamit.-mondom izgatottan

-Mit?

Kivettem a táskámból a rózsaszín tasakot.

-Tessék.-nyomtam a jobb kezébe

Elvette és neki állt méregetni a tasakot. Egész végig mosolygott.

-Nem volt rikítóbb csomagolás?

-Sajnos nem.-nevetem el magam

Lerakta a csomagot melléje és belenézett.

-Könyvek?

-Nem, azokat te úgysem olvasnál.

Kivett egyet majd szép lassan a többit is.

-Ezek az új számok? Most jelentek meg nemrég.

-Nem tudom.-nevetem el magam Áron lelkesedése miatt.-A boltos ajánlotta ezeket.

-Na, gyere hadd öleljelek meg.

-A sebeid.-szólok rá

-Már erősebb a belsőm szóval kifogja bírni.

Felálltam és eleje léptem. Ő eközben széttárta az egyik karját, másikat nem tudta mivel felvolt neki kötve. A derekamnál fogva közelebb húzott és megölelt. Én is vissza öleltem persze a lehető legóvatosabban.

Hátrébb léptem és beletúrtam a hajába.

-Lassan már le kellene vágni.

-Nem tetszik a hossza? Pedig úgy gondoltam majd én is felfogom kontyolni.

-Inkább ne.-nevetem el magam

Visszaültem az ágyra.

-Na, más téma. Amint lekerül, a gipsz a kezedről megbeszélhetjük, hogy mikor nézzük a sorozatot.

-De miért csak akkor? Ha haza engedtek, akkor is lehetne nézni.

-Mert akkor teljesen visszabírsz ölelni és nem fog semmiben sem zavarni.

-Hát ez igaz. Sok mindenben korlátozz.-mosoly rám miközben a szemében a vágy megjelent

Pont, mint akkor a táborban. Az emlékek gyorsan átfutottak rajtam.

-Ne gondolj rosszra.-utasítom, mondjuk, ez inkább magamnak szól

Áron felnevetett a kijelentésemre.

-Te gondolsz rosszra.

-Én?-kérdezem zavartam

-Igen te vöröske.