11.Csoport munka

7.9K 376 7
                                    

Ki jöttünk a teremből és mind a ketten elindultunk a saját utunk felé.

A következő óra irodalom volt. Mikkor becsöngetek már bent ültünk a terembe. A tanár nem sokára bejött egy köteg holmival, amit biztosan nem fogunk használni.

-Ma a szerelemről és a szeretettről fogunk beszélni.

Ma nem értem mi van az emberekkel? Ezen a témán kattog mindenki? Különös óra lesz ez is érzem.

Fél órával később már az óra vége felé tartottunk viszont a tanár még mindig nagyban magyarázott. Igazából már túlsokat hallottam erről a témáról szóval ezért inkább saját elfoglaltságként rajzolgattam, viszont a házifeladat szóra felkaptam a fejemet.

-Házi ként csoportokban fogtok dolgozni pontosabban fiú lány párosokban.

Remélem sikerül kifognom a legidiótábbat. Mondjuk, ha Katán kívül mással kell lennem a végén úgyis az, lesz, hogy az egész feladatott nekem kell megoldanom mivel a másik fél mindent rám hagy, engem meg érdekel a jegy. Kata biztos, hogy velem együtt csinálná meg úgy, ahogy kellene ezért is a legjobb barátnőm mivel nem hagy cserben és ő itt van velem mindig.

-Mivel nem vagytok olyan sokkan mindenki más témában fog írni. Mondom a párost és a feladatott mindenki figyeljen, csak egyszer fogom elmondani. Kitti és Arnold ti a szerelem érzéséről fogtok írni.-egyre több nevet mondott, míg végül én is sorra kerültem- A szerelem és a szeretett különbségéről Aliz és Áron fognak írni. Mindenkié legyen tömör. Van rá egy hetetek.

Amint a csengő megszólalt mindenki a holmiját felkapva kirohant a teremből, én csak lassan pakolásztam mivel nagy szünet lesz, nem kell annyira sietnem.

Ahogy pakoltam a könyveket be a táskámba. Kettő kéz nehezedett rá a padomra. Egy kissé megrezzentem és abba hagytam, amit csináltam.

-Mit akarsz?-kérdezem, Áront mivel ő ijesztget

-De kis goromba lettél. Na, kinél és mikkor akarod kezdeni?

-Mondjuk ma?

-Nekem jó. De kinél?

-Nekem mindegy.

-Akkor nálam.

-Oké.

-Majd eléd megyek olyan öt fele.

-Jó.

Gyorsan megbeszéltük. Beraktam az utolsó könyveket a táskámba és indultam a következő órára.

(délután öt körül)

Az ágyammon feküdve, olvasgatva vártam, hogy Áron meg érkezzen. Kicsit izgulok, bár nem igazán tudom miért, hiszen csak csoportmunkát fogunk csinálni. A csengő hangosan fel visított én gyorsan felugrottam és az ablakhoz mentem. A kapu előtt Áron várt rám.

Leszaladtam a lépcsőn felkaptam a holmijaimat és még egy gyors „mentem" után kiszaladtam. Kint a szokásos hideg köszöntött.

Köszöntünk egy másnak majd amint kiléptem a kapun feltűnt Áron mellett egy motor álldogál, amire már félig fel is volt szállva.

-Mehetünk?-kérdezi miközben felvette a sisakot

-Van egyáltalán jogsid?

-Tudtam, hogy megkérdezed.- elkezdett a zsebébe matatni- Itt van.

A kezembe adta a jogsid, ami tényleg az övé volt. Mikkor már meg néztem visszaadtam. De még mindig kételkedtem, hogy fel merjek-e szállni.

-Akkor felszállsz?-kérdezi

-Tudsz vezetni?

-Előbb láttad a jogosítványom.

-Jogos, de ettől még nem vagyok benne biztos, hogy vezetni is tudsz.

-Haladjunk már. Akkor felülsz? Gyalog messze van és nem sokárra esik is.

-Csak akkor, ha nem vezetsz rosszul.

-Oké.

Felültem mögé egy sisakot nyomott a kezembe, amit fel is vettem. Kezeimet a combomra raktam, de Áron a kezeimet megfogva és dereka köré rakta azokat.

-Ha nem akarsz le esni, akkor átkarolsz. Nyugi nem harapok.

Egyáltalán nem volt kedvemre való a helyzet. Nagyon kínos volt ott ülni mögötte.

A motort beindította és elindultunk. Nagyon gyorsan mentünk a szél a hajam között járt. A kocsik mellett haladtunk el más-már túl közel is mivel Áron nagyon sokszor előzgetett. Az egész utunkat a kocsik zaja és a lámpa fénye kisérte. A bukósisak adott egy kis biztonság érzetett azért.

Olyan öt perc múlva megálltunk.

Leszálltam mögüle. Majd ő is. A ház egy normális ház volt nagyon kis rendezett bár elég üresnek éreztem kintről. Amint bementünk ugyanaz az üresség fogadott valahogy nem éreztem a melegséget.

Áront után mentem mivel ismeretlen volt ez a hely számomra. Bementünk a szobájába ahol rend volt, a falakon barátokkal készült képekkel volt teli. Ez a hely eddig a legbarátságosabb a házban.

-Nagyon rendezett a szobád. Te takarítod?

-Nyugi nem én takarítottam.

-Megnyugodtam.-nevettem fel

-Miért? Furcsa lenne, ha én takarítanék?

-Kicsit.

Könyvtári alvótárs /befejezett/Where stories live. Discover now