Könyvtári alvótárs /befejezett/

48. Egész nyárra?

Másnap Áron sétálni akart velem mivel azt mondta beszélnünk kell. Ideges lettem mivel a „beszélnünk kell" nem jelent jó dolgot.

Tegnap mondjuk az esti hívásban a hangja a szokásosnál mérgesebb volt, remélem semmi komoly nem történt.

Kint a kapu előtt vártam Áronra.

-Szia.-köszönt amint meglátott

-Szia. Indulhatunk?

-Persze.

Még egyszer megnéztem bezártam-e a kaput majd indultunk is kézen fogva.

-Miről akarsz beszélni?-érdeklődőm

Igazából egész éjjel sikerült ezen kattognom.

-A nyárról.

-A mostaniról?

-Igen arról, ami pár nap múlva lesz.

-Mondjuk, elmehetnénk majd strandra meg ilyenek.

-Sajna az nem fog menni.

-Miért?

Szakítani akar? Nem akarom, hogy vége legyen ennek az egésznek.

-A szüleimmel kell mennem Spanyolországba. Próbáltam kimagyarázni magam, hogy miért akarok itthon maradni, de nem engedtek. Komolyan úgy érzem magam, mint valami kisgyerek teljesen úgy kezelnek.

Ez szomorú, de mégis jobb a szakításnál.

-Értem. Meddig maradtok?

-Két hónap.

-Mikor indultok?

-Holnap.

Mi holnap? Alig voltam vele, de már el is választonnak.

-Tudom, elég hamar itt van.

-Alszol nálam?

-Persze.

Egy hatalmas séta után haza értünk és befeküdtünk a szobámba.

Áron karjai között feküdtem és gondolkodtam. A háttérben valami béna film ment, amit elvileg nézzünk, bár lehet csak azért lett bekapcsolva hogy ne csendben üljünk.

-Nem akarsz velem jönni?-kérdezi Áron

Felültem ez álltam a laptopot sikeresen az ágy végébe löktem. Értetlen arcom néztem Áronra.

-Hogy mi?-kérdezem döbbentem

-Elég hirtelen reakciód volt.

Felültem az ágy szélére. Áron reményteli arccal nézett rám, viszont én teljesen össze voltam zavarodva.

-Gyere velem, van vendégszoba elférnél meg alapból is a szobámba aludnál, mert nem hagynám, hogy egy magad aludj. De ha mégis ott aludnál reggel mindig a karjaim között ébrednél.

Nem tudom. Nagyon jól hangzik, de egész nyárra távol az otthonomtól. Egy teljesen idegen helyen.

-Na. Gyere velem. Jó lesz, ígérem.

-Nem megyek.-mondom kissé tétovázva

-Ha nem akarsz repülővel menni akkor megyünk vonattal, taxival.

-Áron.-a hangom kicsit már hangosabbra emelem.- Nem akarok menni.

-Miért nem? Nem akarsz velem tölteni egy nyarat?-értetlenkedik, látom, rajta nem érti

-De szeretnék egy egész nyarat veled lenni.

-Akkor?

-Nem akarok menni.

Az egész nyarat a családjával kellene tölteni. Még nem is beszéltem a szüleivel most meg össze lennék velük zárva. Azt fogják hinni csak az út miatt mentem egy idegesítő harmadik személy lennék egy plusz fő, akivel senki nem számolt.

-Miért nem?

-Túl gyors nekem ez az egész.

-Miért lenni gyors?

-Nem akarok az idegesítő barátnő lenni!

-Mi? Miért lennél az?

-Szeretném tiszteletben tartani a határt.

-Mi féle határt?

-Nem tudom Áron! Nem tudom. Megtennéd, hogy nem kérdezgetnél? Elmondom, miért nem akarok menni. Nekem túl gyors csak úgy bele csöpeni a családod kellős közepébe. Szeretek veled lenni meg minden, de a családoddal még nem is beszéltem.

-Kit érdekelnek, mit gondolnak?

-Engem. Kérlek, Áron értsd meg hogy nekem ez túl gyors.

-Rendben, de ha már nem kaphatlak meg az egész nyáron legalább ma este hagy öleljelek egész éjjel.-mondja és szét tárja a karjait.