Könyvtári alvótárs /befejezett/

32. Mi van köztünk?

Áron szemszöge

Aliz szemei vágyakozással teliek azt akarja, csókoljam meg, és én meg is teszem. Aliz lassan behunyta szemét ez által teljesen rám bízta magát. Közelebb hajoltam és rácuppantam az ajkaira, szépen lassan ízlelgettem őket. Pont olyanok, mint amilyenek elképzeltek édesek és puhák, a képzetemben persze nem voltak ilyen jók. Aliz is visszacsókolt, amitől csak még jobban kívántam őt.

Közelebb húztam magamhoz amennyire csak tudtam.

Aliz szemszöge

Olyan gyengéden csókol, hogy az úgy érzem, elfogok olvadni a kezei között. Lassan elváltunk egymástól. Homlokát neki támasztotta a homlokomnak.

-Lehet egy kérdésem?-törtem meg a romantikus pillanatot

-Persze.

-Mi van köztünk?

Ahogy kimondtam Áron elemelte a fejét a fejemtől, hogy a szemembe nézhessen rendesen.

-Szerinted mi van köztünk?

-Hát nem tudom.

-Mit akarsz? Mi legyen köztünk?

Ha lehetett még jobban zavarba hozott. Ilyet nem szokás megkérdezni ez túludvarias nekem.

-Több mint barátság.

-Szerintem már az van köztünk.

-Szerintem is.

-Szerintem indulnunk kellene.-mondom, de Áron nem is figyel rám

-Hé!-mondom kicsit hangosabban

-Igen?-kérdezi

-Mennünk kell.

-Most?

-Igen.

-Öt perc csak hagy élvezzem már egy kicsit még.

-Nem most kell mennünk.-mondom

Kezét szorosabbra fogtam és elindultam.

-Mivel nem akarok futni és orra esni a lépcsőn így indulni kell, ha nem akarunk itt maradni.

-Én itt maradnék.

-De mennünk kell.

-Mindig menni kell?

-Igen.

Miután leértünk és buszra szálltunk el értünk a szálásra. Ismét következett a szokásos szobakulcs kiosztás. Nem sokára már a szobánkban lehetünk ahol ismét volt melegvíz tusolni, ezt ki is használtam. Amint végeztem bedőltem a pihe puha ágyba és elnyomott az álom.

A szám mondjuk még mindig bizsergett, ha arra csókra gondolok. Túl tökéletes volt.

Áron szemszöge

Aliz csendesen szuszogott mellettem lévő ágyba. Nem bírtam és nem is akartam magamat meggátolni, ezért átmásztam hozzája miután lekapcsoltam a lámpákat.

Az ágy halkan nyikorgott, ahogyan ráhelyeztem a súlyomat. Bebújtam a takaró alatt és Alizt a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz.

Aliz szemszöge

Áron sikeresen felébresztett. Mondjuk aranyos, hogy át jött, de az hogy nem hagy aludni nagyon nem tetszik.

A hajamat előre dobta nekem. Először csak birizgálta a hátammat míg nem sokára már apró csókokkal kezdtet el kényeztetni.

-Nem akarsz aludni, hagyni?-kérdezem

-Ilyenkor? Még csak fél tíz.

-Igen, ilyenkor.

-Még egy kicsit fenn lehet maradni. A kedvemért, na?

-Rendben csak egy kicsit.

Megfordultam, de ő hanyatt döntött. Kiszolgáltatottnak éreztem magam, de próbáltam túl lépni ezen az érzésen.

Áron eközben a nyakamat édes csókokkal hintette be nagyon zavarba ejtő volt az egész. Megragadtam a fejét és feljebb húztam magamhoz majd megcsókoltam.

Gyengéden és óvatosan érint meg. A testem lassan már magától kezd reagálni, ami elsőre rémisztő.

Ajkaink egy pillanatra sem válnak, el miközben a kezem a hátára csúsztatom. A teste forró, izmai az érinttessem, alatt megfeszülnek. A háta nagyon kemény csupasz bőrre szinte lángol. Nagyon fel van zsongva.

Kezemmel felderítő útra indultam a hasán. Nagyon puha és feszes a bőre. Amint hozzá értem a hasához Áron beleharapott finoman az alsó ajkamba, amitől egy furcsa hang jött ki a számon. Nagyon meg lepődtem, hogy ez az én hangom. Vissza húztam a kezeimet a mellkasom elé. Távolabb emelte a fejét és hatalmas vigyor terült el az arcán.

-Nem ér nyúlkálni.-suttogta

-Miért?-kérdezem halkan

Közelebb hajolt a fülemhez.

-Ne akarj felhergelni még jobban. Te fogod bánni.

Hangja mély volt és egyenesen a belsőmig hatolt.

-Mégis miért bánnám?

-Kapnál pár foltot ide

Kezét a derekamra rakta és kissé megemelt miközben egy apró csókot adott a nyakamra. Kulcsomnál járt a szája. Édes apró csókokat hintett a nyakam és a vállam környékén. Én behunytam a szemem és hagytam.

-Előbb még nem aludni akartál?-kérdezi miközben megállt

A szemeimet kinyitottam és Áron pont előttem volt pár centivel. Egy nagyot nyeltem mivel szó nem akart jönni. Elfordítottam a fejemet mivel éreztem, hogy lángol az arcom.

Áron kezei megremegtek és elkezdett nevetni rajtam. A teste, ami előbb még felettem volt most már teljes súllyal rajtam van.

-Hé, nehéz vagy.-szólok

Nem szállt le rólam csak még hangosabban nevetett. Felakart támaszkodni, de vissza esett. Nem sokára már én is vele nevettem.

A nevetés, ami aznap este elhangzott nem valami hamis áll nevetés volt, hanem valódi szívből jövő. De mi lesz holnap? Haza fogunk menni és mindenki élni fogja a saját életét?